Mint az előző posztban írtam, Édesanyám ma 80 éves.
Mivel szerdán elég nehéz nagy családi születésnapot rendezni, ezért vasárnap volt a nagy nap.
Tényleg Nagy Nap.
Egy ilyen szülinap nem igazán a kisérlezetés napja, idősebb korosztály, meg mindenkinek megvan az évek, évtizedek alatt kialakult kedvence, amit megrendel.
Mivel a lakás nem alkalmas 20 ember ültetett vacsorás vendéglátására, ezért adott volt a svédasztal, hidegtál. Amíg tervezgettem, eszembe is jutott, hogy kár, hogy már lekéstem a vendégváró falatok versenyét.
Menü
Debreceni sertéskaraj
Svédgomba
Padlizsánkrém
Zsidótojás
Görögsaláta (legalábbis abból indult ki)
Tiramisu torta
Hókifli
Az egész dolog nagyon szép, és megható volt, csak azt sajnálom, hogy nincs (még) fényképezőgépem, de talán majd kapok valami képet róla, és akkor felteszem.
A menüből én 3 dolgot alkottam, a húst, svédgombát, salátát.
A tortát a lányom, de irigy kutya, és nem hajlandó közkinccsé tenni a receptet. De még dolgozom rajta.:)
Debreceni sertéskaraj
A debreceni karaj nem is annyira debreceni, régen így hívták, mert a karajba egy debrecenit (kolbász, vagy mi is az pontosan?) töltöttek. Nálam már olyan kolbász, ami kapok, és megtetszik.
A kicsontozott karajt felszúrom egy késsel, és beledugok a húsnál egy kicsit rövidebb kolbászt. Megtűzkéltem fokhagymával, amikor már nem volt több energiám, akkor már csak rákentem. fűszerek, mondjuk, só, bors, majoránna, mustár, ne sajnáld róla, majd bőven zsír alá, egy kevés víz, és lefedve fóliával sütöm, kb. egy óra múlva leszedem a fóliát, és pirosra sütöm.
Ha jól sikerül, akkor szépen szeletelve lehet kirakni, köré a salátákat.
Ezt én hideg ételnek tálalom, kirándulásra is lehet vinni.
