Kezdjük azzal a történetet,   hogy nálunk a családban a jó húsleves úgy kezdődik hogy marhahús meg levescsont.
jó ideig azért néha megpróbálkoztam csirkéből is, legalábbis valahol ettem, vagy nagy néha, ha már nem tudtam mit kezdeni az aprólékkal, akkor megpróbáltam.
Igazából soha nem izlett, olyan napközis, jobb híján leves lett belőle. Ezért a csirkeaprólék nálam maximum egy zöldségleves kiegészítője volt sok évig.
Csak nemrég tudtam meg, hogy valószinűleg egyetlen bajom volt ezekkel a levesekkel, mélyhűtött, gyorshizlalt állatokból nem lehet jó ételt csinálni.
Blogomon már többször zengtem a Semmelweis utcai csirkés dicséretét, most is folytatom.
Amikor nem érek rá, vagy zárva, óriási csalódások érnek. az utóbbi hónapokban ez háromszor fordult elő, ebből kétszer a szemétben végezte a hús, egyszer meg csak egyszerűen nem izlett. Egyetlen hátránya a  boltnak,  hogy jó hosszú sorokat kell kiállnom.
A többi blogolóhoz hasonlóan én is egyre jobban eltávolodom az E számoktól, és ma már alig használok leveskockát. Viszont ez azt jelenti, hogy néha neki kell állnom alaplét csinálni.
Ezen a hétvégén vettem egy szép nagy darab csirkét és két kg farhátat. Mint otthon kiderült, hogy elég nagy lábas híján a fele farhát ment a mélyhütőbe.
Gondoltam csinálok egy gazdagabb húslevest, meg egy másik adagot, ami alapléként megy mélyhűtőbe.
A vége viszont az lett, hogy az alaplének szánt lábas lett az ízesebb, és a rögtöni fogyasztásra szánt kevésbé, úgyhogy megfordult a kocka. Lett egy nagyon jó húslevesünk, amit a végén 4-en ettünk meg két fordulóban, és 3 liter alaplevem, amiből 1 litert még a hétvégén el is használtam.

Hús illetve alaplé

Egy nagy csirke aprólékja, illetve 4 csirkefarhát két külön lábasba
4-4 sárgarépa
2-3 fehérrépa
egy karalábé kétharmada kettéosztva (a maradékot meg egyszerűen megettük)
Fél zeller kettéosztva
egy-két levél kelkáposzta
só
egész feketebors (jó sok, mert a Párom imádja)
fél-fél hagyma
sáfrány

Feltettem a megmosott aprólékot a zöldséggel, sóval borssal, hagymával főni, amikor felforrt, kis lángra tettem, és legalább 2 órát főztem.
A nagyon lassú főzésnél nekem soha nem kell a habot leszednem, ha jó a hús, szépen elforrja magát. A végefelé tettem bele a sáfrányt, amitől gyönyörű szine lesz.
Amikor kész lett, hagytam kihülni, és most jött a neheze.
Először is főztem egy kis cérnametéltet és tálaltam a Zuramnak. Mivel ez még péntek este volt, csináltam mellé egy remek grenadirmarsot, a többi teendőt áttettem a következő napra.



A kihült levesről leszedtem a fölösleges zsírt, és a levest elraktam a mélyhütőbe.

Másnap lecsontoztam a húst, és maradt egy csomó csirkehúsom és főtt zöldségem, amivel kezdeni kellett valamit.
Ekkor találtam ki a rizottót, amit valójában még soha nem készítettem. Idézőjeles a rizottó, mert egyrészt csak basmati rizs volt itthon, és nem tudtam pontosan követni az utasításokat.

Zöldséges, csirkehúsos rizottó

1 mélytányér főtt csirkehús, fogalmam sincs mennyi volt.
1 mélytányér főtt leveszöldség kockára vágva
Margarin
1 dl fehérbor
sáfrány
Húslé
2 csésze rizs
egy fej lilagyma
2 gerezd fokhagyma

Margarinban (sajnos a szomszéd boltban nincs vaj) megpároltam a hagymát, majd a fokhagymát, beleöntöttem a rizst, és amikor kifehéredett, ráöntöttem annyi felmelegített húslevest, amennyi ellepte. Amikor felitta a levet, akkor újabb egy két merőkanál húslé kis kevergetés, és így tovább. Valamikor félúton öntöttem  hozzá, meg magamba egy kis fehérbort. Időközben rájöttem, hogy a rizs, jobban dagad, mint ahogy számoltam, ezért átönöttem az egészet egy nagyobb lábasba:) Éljen a mosogatás.
Amikor már majdnem puha volt a rizs, hozzátettem a csirkehúst, zöldséget, és összeforaltam az egészet. Egy kis citromléval izesítettem. Szerintem parmezánnal volt az igazi, a párom szerint anélkül, de meglepően jó kis étel lett a végén.