Dalit

Kalandos segítsüti átadás

2009. április 29. 17:36 - Dalit

Nem könnyen, de végül összehoztuk a találkozást Shy-jal, hogy átadjam neki a megnyert sütit.

Na, ennyire nem volt egyszerű, igen sok kalandon kellett átmenni, hogy az álkomiszkenyér eljusson hozzá. Volt néhány jogos igénye, aminek megpróbáltam eleget tenni.
Kevesebb dió, és sok aranymazsola. Be is szereztem a hozzávalókat, csak az élet elsodort, és eltelt két hét mire meg tudtam sütni
Végre sikerült megbeszélnünk egy keddi napot, délután 5 órát. Én az utolsó pillanatban kicsit módosítottam. Sajnos az információáramlásban zavarok keletkeztek, és szegény Shy már egy nappal korábban is várt engem és a sütimet. Na,de sebaj, majd holnap. 
Hétfő este hazaértem, és nekiálltam a módosított receptnek. A 14 dkg dió felét lecseréltem lisztre és aszalt gyümölcsre.
Szépen összekevertem, betettem a sütőbe, majd nekiálltam ezt-azt csinálni. 30 perc múlva csörgött a sütő órája, én meg gondolkodás nélkül kikaptam, és kiborítottam a sütit. Sületlenül illetve félig sülve.
Ott álltam romjaimban a konyhában.
Végignéztem az alapanyagokon és megállapítottam hogy szinte minden megvan hozzá, csak pont az igényelt aranymazsola fogyott el. Lehet, hogy most óriásit csalódik szegény Shy. Bocsánatot is kérek tőle ezen a helyen.
Kirohantam a kisboltba, vettem egy csomag mazsolát, de hogy még se legyen olyan snassz, beáztattam egy kis pálinkával feljavított narancslébe.
Majd a valószinűleg isteni áztatólét egy elegáns mozdulattal kiöntöttem a mosogatóba. De végül csak elkészült a sütemény, már „csak” be kellett csomagolni. Elő is készítettünk egy gyönyörű fémdobozt hozzá, amivel se széltében se hosszában nem fért bele. Megkezdődött a dobozkeresés, végül találtunk is egyet, amibe már majdnem belefért, csak 3 szeletet le kellett vágni belőle, a párom nagy örömére.
Így aztán egy kicsit csonka sütemény érkezett el a nyerteshez.
Amikor persze kissé késve odaértem, szerencsére azonnal megismertük egymást. Nekem Shy olyan volt, mintha régesrégen ismerném. Rohannom kellett volna tovább, de végül is csak elbeszélgettünk még 20-25 percet mindenről az égvilágon.
 
 
A jelek szerint sikert értem el. Ormien a névnapozó-n írta meg számomra nagyon megható beszámolóját.

 

Ormien képe, köszönöm:)

1 komment
Címkék: locsifecsi

A bejegyzés trackback címe:

https://dalit.blog.hu/api/trackback/id/tr51093467

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása