Most, ahogy kinézek az ablakon, valami szörnyűséges sötét, esős, szinte őszi idő van. De múlt héten az utolsó pillanatban, megejtettük a már régen tervezett halászlé főzést.

Na, nem volt egy könnyű eset, valljuk be, hogy még sohasem főztem bográcsban halászlét, nálunk ez réges-régen még férfifeladat volt. De mivel most a körülöttem levő férfiak nem annyira főzősek, viszont remekül raknak tüzet, ezért kitaláltam, hogy biztos tudok én ilyet is.

Karácsonykor mindig főzök, de az a hagyományos, szegedi, passzírozós fajta, most meg úgy gondoltam, hogy vagy a kertben főzök, vagy a konyhában, azt nem játszom el, hogy valójában a konyhában elkészítek mindent, és csak látvány kedvéért a végén a bográcsban rakom össze.

Amíg tervezgettem és olvasgattam, addig megtudtam egy remek hallelő helyet, Rákospalotán a Haludvar, Rákos u. valahány szám, az 5-ös busszal is el lehet menni. Rendkívül szimpatikus tulaj, és eladó. Szombat 11-kor már nem akkora választék, de még mindig tudtam venni egy kárászt, és egy szép pontyot, némi belsőséggel kiegészítve.

Le is csapták, megtisztították, felszeletelték nekem.

Sokféle receptet elolvastam, aztán kitaláltam, mit csinálok.

• 1 kg kárász
• másfél kg ponty
• 3 nagy hagyma
• édes és csípős őrölt paprika
• egy zöld hegyes erős paprika

A halszeleteket és a kárászt is besóztam pár órával a főzés előtt.

A hagymát apróra vágtam. A bogrács aljára raktam a feldarabolt kárászt és a ponty fejét, farkát, uszonyát, rétegezve a hagymával. Felöntöttük annyi vízzel, amennyi ellepte. Hagytam felforrni, és akkor beleszórtam 2-3 evőkanál pirospaprikát. Hagytam egy órát főni, közben beleraktam a zöldpaprikát, egy kevés csípős paprikát, még kóstolás után sóztam. Ezalatt a hal teljesen szétfőtt.

Ekkor beleraktam a ponty szeleteket és negyed óra alatt megfőztem.

A szomszédok közben megfőzték a gyufatésztát. A tányérok aljába került a tészta, rá óvatosan szedve a pontyszelet és a lé.

Az az igazság, hogy lehet, hogy ezek után leszokom a passzírozásról, mert olyan fantasztikus, gazdag és sűrű leve lett, hogy csoda.

A tányérban már elfelejtettem fotózni, elfoglalt minket az evés.