Hagymat es zoldpaprikat liba vagy kacsazsirban lesutsz, mikor elsulte a rengeteg nedvesseget hozzaadod a kicsit osszedarabolt csirkemajat es osszesutod. So, bors es zoldfuszereket szoktam hozzaadni. Pl provanszi. Vagy csak oregano, petrezselyem
Ebben a hőségben valami hideg ételre vágytam.
Ráadásul éppen költözöm, és úgy döntöttem kiselejtezem a száz éves gasztro folyóirataimat.
Összesen 3 receptet találtam, amit tényleg használnék, ez egy ősrégi Stahl magazinban volt.
Hozzávalók:
A csicseriborsót lecsöpögtetjük, majd összeeverjük az összes hozzávalóval. Lehútjük, kicsit állni hagyjuk, majd jól megeszzük. :)
Pitával lenne a legjobb, de én éppen megsütöttem az egyik régi kenyeremet, 20 százalék teljes kiörlésű liszttel, és azzal ettük..
A sütőt előmelegítem 190 fokra. Összekeverem a lisztet, sütőport, gyömbért, és sót egy nagy tálban. Egy másik tálban összedolgozom a tojást, az olvasztott vajat, sütőtököt, cukrot, majd a lisztkeverékkel simára keverem. Egy közepes téglalap alakú tepsibe beleöntöm, és kb. 50 percig sütöm. Szeletekre vágva tálaltam.
Mnden nyáron, a nagy hőségben nekem a legeslegjobb étel a hideg, esetleg langyos tökfőzelék.
Tudom, a tökfőzeléknél is több iskola van, akik esküsznek a saját receptjükre. Hagymával vagy anélkül, pirospaprikával vagy anélkül. Én akkor szerettem meg a tökfőzeléket, amikor rájöttem, hogy nekem a legegyszerűbb párolt változat jó, tejföllel kevés liszttel vagy keményítővel, hagyma és paprika nélkül.
Felteszem a tököt fedő alatt kevés olajon párolni. Sózom, és addig főzöm amíg már a vizet kiadta, de még ress marad, akkor ráborítom az apróra vágott kaprot, még pár percet főzöm, bele a lisztes tejföl, rottyan egyet és kész.
Izraelből hazatérve egy jó magyar étel. Ami persze szerb.:) Nagyon nem távolodtam el a Mediterráneumtól.
A filéket alaposan besóztam, és állni hagytam egy órát. Közben a paradicsomokat forró vízbe raktam, majd hideg vízzel lehűtöttem, és leszedtem a héját. A krumplit meghámoztam vastag szeletekre vágtam, és megfőztem. A paprikát és a hagymát is felszeleteltem.
A szalonnát felszeleteltem, és a felét egy sütőbe is betehető nagy serpenyőben elősütöttem. Ráraktam a halat bőrös felével, és azt is elősütöttem, hogy ropogós legyen.
A halat kiszedtem a serpenyőből, és elkezdtem az összes hozzávalót rétegesen belehelyezni.
Alulra a krumpli, rá a paprika, hagyma, paradicsom, ismét paprika, hagyma, paradicsom, közben sóztam, borsoztam. Megkentem tejföllel, majd egész tetejére ráraktam a halszeleteket, amit szintén megkentem tejföllel.
Lefedtem, és 30 percig sütöttem, majd fedő nélkül még 30 percig.
8 napot töltöttem Izraelben, főleg Tel-Avivben. Imádom ezt a várost, ahogy vegyíti a Közel-Keletet és Európát.
A felhőkarcolók alatt régi, lepukkant házak. Jaffo óvárosa az arab negyed, majd átkerülünk Neve Tzedekbe, egy francia kisvárosba. Nem messze onnan húzódik az amerikai negyed. Vagy ott van a Shuk HaCarmel (Karmel piac) alatt a jemeni negyed, amit a valaha a jemeni zsidók építettek, és számomra leginkább egy olasz kisvárost juttat eszembe.
És persze ott a tengerpart, ami mindig fantasztikus.
A lányom most egy igazi gasztrotúrát szervezett nekem, izraeli, olasz, marokkói ételekkel éttermekben és a saját konyhájában. Egyik jobb volt mint a másik. Néhány receptet majd megpróbálok lemásolni a következő hetekben.
Ebben már azért is nagyon jó a lányom, mert maga is szakácsként dolgozik egy igen kedves helyen, a Tola'at sfarim nevű könyves kávézóban, aminek a magyar neve Könyvkukac. Újabb és újabb ötletekkel áll elő, amit a kollegái és a vendégek is nagyra értékelnek. Nagyon büszke vagyok rá, mert mégiscsak tőlem kezdett főzni tanulni, de ma már ezerszer túlszárnyal engem. Ha Tel-Avivben jártok, feltétlenül látogassátok meg ezt a helyet.
Például ilyeneket süt: török acme zsemle kisebb pesztos olivabogyós változata.
Most csak egy képes beszámolót mutatok, hogy legalább én is emlékezzem.
Első nap Orsi saját készítésű marokkói töltött paprikával várt. Kaliforniai paprika, lencsés rizzsel töltve. Jajjj, nagyon, nagyon jó.
Egy valódi marokkói zsidó étteremben voltunk, a neve Mamot, ahol sokféle tagine van, elég nehéz választani. Én fűszeres halat rendeltem, de az igazi a bárányhúsgombócos tagine volt. Ami még elképesztően finom, az a kuszkuszuk, amit párolt zöldségekkel tálalnak. Életemben nem ettem még ilyen finom kuszkuszt.
Egyik délután Neve Tzedekben Tel-Aviv legjobb fagyizójában ettünk elképesztő fagylaltokat. Én passion fruit, és gesztenyéset, a lányom mentás csoki, pisztáciát.
Tavaly már kipróbáltam milyen is az igazi humusz, aminek itthon csak az árnyékával találkozunk. De most megkóstoltam a maszbachát , ami humusz egész csicseriborsóval, és ez talán még jobban elvarázsolt. Muszáj itthon is majd kipróbálnom!
Az egész gasztrotúra, és talán az életem legeslegjobb ételét egy izraeli olasz vendéglőjében ettük. Nem tudok neki rendes nevet találni, a lényeg az, hogy mindenféle tengeri herkentyű, hallal egy serpenyőben összesütve, párolva. Még most is könnybe lábad a szemem, hogy mennyire finom volt. Elötte bélszíncarpaccio, utána kecsketejes pannacotta, mellé meg ajándékba az elején és a végén egy whisky. Ide még vissza kell mennem!
Egy hétköznapi vacsoraként a lányom grillezett padlizsánt, nem is tudom mivel, de majd megtudom, és akkor utánzom.
Szombat reggel egy igazi jemeni sabeszi reggelit hoztak nekünk házhoz. Dzsachnun egy tésztatekercs, amit a sütőben főznek meg. Mellé reszelt paradicsom, és valam finom szósz.
Utolsó előtti napon Ceasarea-ban jártunk, ami egy gyönyörű római kori város, vagyis a romjai. A tenger itt olyan kék, hogy ilyen nincs is.
Egy ottani étteremben ropogós, vagy grillezett articsókát ettünk. Ez az a zöldség, amit imádok, de itthon nem nagyon találkozok vele. De azért a vejem Ruben szendvicsét és a lányom fish and chips-ét is megkóstoltam.
Utolsó nap már „csak” két dolgot ettünk, ittunk. A Old Jaffoi bolhapiacnál, friss gyümölcsökből présel gyümölcslevet, mangóból, sárgadinnyéből, narancsból. Annyira frissítő, de laktató is. Édes, és gyümölcsös, hogy ezt most a kánikulában visszasírom.
Búcsúebéd egy közeli kávézóban, az Alma Cafében, ami Steiner Kristófnak is a kedvenc helye, az izraeli klasszikust, a saksukát ettük, ami természetesen vegán változtatban is kapható.
Ennek kapcsán nem tudok nem kihagyni egy megjegyzést. Itthon elég nagy csalódás nekem, hogy még a jobb helyeken is mennyire szegényes a vega választék, a vegánról nem is beszélve. Pedig nem csak a vegák, vegánok ennének ilyen ételeket. Hanem az olyan ritkán húsevők, mint én, vagy bárki más, aki néha húsmentesen szeretne enni.
Az egész hetes gasztronómiai városnézést egy arab kávéval fejeztük be amit kardamommal együtt föznek. Na, ezt is meg kell tanulnom elkészíteni, majd keresek hozzá megfelelő kávét.
Tudom, nagyon jó dolgom van, teljesen el voltam kényeztetve. Vissza kell menni, nincs mese!
Fotók: Szabó Balázs
Keresgélem a recepteket, amik megfelelnek a diétámnak, finomak is, és vegák is. Bár nem vagyok igazi vega, csak hetenként egyszer kívánok húst enni. Nem akarok hittérítést, de azért meggyőződésem, hogy nem kéne mindennap húst enni. A férjemet még nem igazán tudtam meggyőzni, de már egy-egy napon beletörődik a húsmentességbe.
Frank Peti blogja régi kedvenc, imádom az izraeli, egyszerű receptjeit. Ez a padlizsános recept azonnal ismétlésért kiáltott. Kicsit átalakítottam a saját zabkorpamániás diétámhoz. A képen kicsit úgy néz ki, mint egy kókuszgolyó, de ne higgyetek neki.
A padlizsánt a sütőben megsütöm, amíg a héja már megfeketedik. Megvárom, míg kihül. A húsát apróra nyomkodom, hozzáadom a parmezánt, a tojást, napraforgómagot, annyi zabkorpát, hogy formázható legyen, sót, borsót, és az apróra vágott petrezselymet, majd simára keverjük. Kis golyókat formázunk belőle. Beleforgatjuk zabkorpába, és sütőpapírral kibélelt tepsibe rakom, és 180 fokon 20 perc alatt megsütöm.
* TT Tudatosan(T)eszem program
Ha valamit igazán utáltam napközis korszakomban, az a finomfőzelék volt. De nem csak én. A lányom egyszer úgy jött haza, hogy a kérdésre, hogy mit ettél, a válasz az volt.
Azt mondták, finomfőzelék, de nem volt finom.
Pedig finom, de még mennyire. Szombaton vettem egy kg zöldborsót, nagy örömmel, hogy már van a piacon. Ha már ott voltam, vettem új sárgarépát, karalábét is. Eredetileg levest gondoltam, de aztán túl sok -féle levest főztem már, úgyhogy áttértem a főzelékre. Valahogy nem volt kedvem most egy egyszerű zöldborsófőzelékhez, ezért egy kicsit keresgéltem. Nem meglepő módon Chili és Vanilia egyik receptjénél álltam meg. Alaplét írt, de most nagyon úgy éreztem, hogy semmilyen másféle ízzel nem vinnél el a zöldségek ízét.
A fickó fakanállal oldalán láttam még a múlt héten egy trükköt, amit most bevetettem. Finomfőzelék, zöldborsóval, sárgarépával, karalábéval, és zöldborsóalaplével.
Talán már írtam hogy a főzés mellett a másik fontos hobbim a futás. De miután én semmit nem csinálok egyedül, már két éve rátaláltam a Dagadt Köcsökögre, Moós Gergő csapatára, akik támogatnak, segítenek mindenkinek, aki feláll a fotelből és elkezd mozogni, gyalogolni futni. Akkora lelkesedést kap aki lefutja az első kilométerét, mint aki az első maratonját.
A csapatnak kisebb csoportjai is vannak, például a Tudatosan(T)eszem csoport, ami az egészséges étkezést és fogyást segíti. Egyik kedves csoporttársam Hortobágyi Gyula tett fel egy szimpatikus medvehagymás pitét, amit én átalakítottam spenótossá.