Olyan jó volt, és jó végiggondolni, hogyan is főzök, honnan jöttem, mik maradtak meg a régiekből.
Természetesen, mint a legtöbbünknél, első a család, a gyerekkor.
Az az igazság, hogy családom nőtagjai soha nem volt az az igazi, tüchtig háziasszonyok. Amennyire tudom, már a nagymamám sem.
Nem voltak nagy, többfogásos vasárnapi ebédek, bonyolult ételek, és legfőképpen nem nagyon voltak házi sütemények.
Ez nem azt jelenti, hogy nem szerettünk jókat enni, együttlenni, de nem volt a fő tevékenység a konyha.
Ami még hozzájött a hagyományaimhoz, hogy nálunk mindig mindenki elvált, újraházasodott, gyerekeket hozott, és vitt.

„Hun házasodunk hun meg elválunk
/ különb féle jerekekkel kísérletezünk”.

Weöres Sándor

Mint a lányomtól megtudtam, van erre egy szociológiai fogalom, a patchwork család. Na ez vagyunk mi.
Anyám, tanár, iskolaigazgató, hát nem a konyhában töltötte általában a napjait, de ha főzött, nagyon jókat főzött.
Hétköznap nagyjából ketten voltunk, egy kis étkű nő, és egy kis étkű kislány.
A hentes rendszeresen röhögni kezdett a 30 dkg darálthús, és egyéb ilyen adagokon.
Nálunk a főzelék feltét nélkül egy komplett étel volt.
Majdnem mindig csak egy fogás volt, és mivel férfi nélküli volt a család, egy héten csak egyszer kétszer volt hús.
Viszont nyitott ház volt, vendégek, barátok, család jöttek-mentek. Ezért néha nagyobb adagok is készültek. De az általában egytálétel, sok embernek, és remek hidegtálak ritkábban.
Ami igazán nagy hatást tett rám, és én is ugyanígy csináltam a lányaimmal, hogy a konyha nem volt zárt. Soha nem hallottam, és nem mondtam, hogy menj ki a konyhából, ne zavarj.
Ezért a főzést nem tanultam, hanem egyszerűen az ember lánya tudta 14 éves korára, hgoy mi a rántás, mit jelent, hogy addig pirítom, amíg  jó lesz, stb.
A következő felvonás a konyhalányságom gimnazista nyaraimon, ahol tényleg profi módon megtanultam a konyhai alapokat.
Azóta is én vagyok a család, és baráti kör nagy hagymavágója.
Aztán férjhez mentem, és tényleg elkezdtem napi szinten főzni. Hagyományok szerint is, meg új dolgokat. A 80-as években volt az első nagy szakácskönyv gyűjtésem.
Sok minden megváltozott a konyhámban azóta, de azért van 3-4-5 olyan étel, amit csak és kizárólag úgy készítek, ahogy anyám, vagy nagymamám főzte. Bár én már a nagymamámét nem sokat ettem sajnos.

Folyt. köv.