Az előző poszthoz kapcsolódik a mostani is. Ha nyár, akkor lecsó.
Tudom, lecsót főzni mindenki tud, és mindenkinek az „igazi”, a „legjobb” lecsó receptje van a birtokában.
Egyike ez a nagy hitvitáknak.:)

Az igazat megvallva én egész gyerekkoromban nem tudtam megenni a lecsót.
Ez is azok közé az ételek közé tartozik, amiket csak akkor szerettem meg, amikor már én csináltam.

Nálam a lecsó mindig tojásos, kolbászos, nem rizses, nem sima, nem bő levű.
De ami a legfontosabb, megszületett az első fénykép az oldalamhoz.
A Zuram végre emiatt megcsináltatta a fényképezőgépét, és első nagy kihívást képező feladatként lefotózta a lecsót.:) (A képen látható dátum a kóbor apácák megtévesztésére szolgál.)

Lecsó

Mint minden magyaros ételt, ezt is füstölt szalonna zsírjával készítem, nagyon feldobja az ízeket. Szerintem a paprika is egész máshogy oldódik a zsírban, mint az olajban.
A füstölt szalonnát felkockázom, kiolvasztom a zsírját, majd belevágom az apróra vágott hagymát. (De előtte kiszedem a töpörtyűt és külön megeszem kenyérrel.)
Mikor elkezd megbarnulni, pirospaprikát öntök rá, és a karikára szelt paprikát. Annyi erőspaprikát is szelek bele, amennyit a gyomrunk bír. Sózom.
Amikor a paprika éppen csak elkezd összeszottyosodni, akkor ráöntöm a meghámozott, kockára vágott paradicsomot. Beleteszem a felkarikázott kolbászt is - szerintem érdemes jó kolbászt használni. (A 3.60-as "lecsókolbászt"  felejtsük el....)
Addig főzöm, amíg a paradicsom szét nem megy. Addigra pont kész a paprika is, nem szétfőtt, nem nyers, hanem kicsit ress.
Ekkor ráöntök 4 összekevert tojást, megsütöm és kész!

Ezt az ételt kifejezetten friss, fehér kenyérrel szeretjük.