Mikor Lilahangyáék kiírták az élénkítő hatású ételekről szóló versenyüket, első gondolatom az volt, hogy ez nem az én műfajom.

De nem telt bele 10 perc, és megszületett a hozzám illő megoldás.
Megosztottam gondomat életem párjával, aki férfihoz méltóan, rögtön lefordította a feladatot. Miért is akarunk élénkek lenni, kinek akarunk frissnek, üdének, és szépnek lenni.
Kinek kell erősnek, és kirobbanónak lennie?
A férfinak!! Persze, mindezért, nem árt, ha mi Nők teszünk valamit, szépek vagyunk kívánatosak, üdék, remek háziasszonyok, szép és tüzes szeretők, és remek szakácsnők.:))) Feministák természetesen most ne figyeljenek ide.
(Bár én határozottan állítom, hogy feminista vagyok, és nő minden női és emberi értékkel.)

Tehát az én élénkítő szereim a szerelemkeltő ételek, az afrodiziákumok.

Az emberiség ősidők óta keresi azokat az eszközöket, amelyekkel nemi vágyat lehet szítani a közömbösökben. A világ valamennyi kultúrája és népe használ afrodiziákumokat. Céljuk, hogy megtartsák és támogassák az életerőt, több gyönyörrel ajándékozzák meg a szerelmeseket.
http://www.vital.hu/themes/sex/afrodiz1.htm

Első lépésként elővettem Isabel Allende fantasztikus könyvét az APHRODITÉ-t - mesék, ételreceptek és egyéb afrodiziákumok - Geopen Kiadó, 2006.

Ez a könyv gyönyörűen mesél az étel és a szerelem, a szexualitás kapcsolatáról.
A recepteket valójában nem nagyon használtam belőle, mivel inkább dél-amerikai, amerikai alapanyagokra támaszkodnak, de a szerzőnő szemléletéből és élet-, ételszeretetéből sokat lehet tanulni.

Miután többször végiglapoztam, kiderült, hogy gyakorlatilag nincs is olyan alapanyag, amit ne lehetne afrodiziákumnak tekinteni.

Több heti gondolkodás után néhány fő fűszernél maradtam. A gyömbér, a zeller, és a chili, és a szerecsendió.

A hagyományos indiai ájurvédikus orvoslás szerint a gyömbér nem csak a testet, hanem a lelket is erősíti. Fokozza az intelligenciát, határozottabbá tesz. A kínai tengerészek gyömbérgyökeret rágtak tengeribetegség ellen. A középkori Itáliában a gyömbér az időskori boldogság biztosítéka volt, mert fokozza a szexuális képességeket.“

A gyömbér sok forrás által ismert vágykeltő hatásáról, már ókorban is használták Kínában.

Talán erről a fűszernövényről tudják a legtöbben, hogy a leghatásosabb afrodiziákum, a nyálkahártya - köztük a nemi területek - vérkeringését erőteljesen felpezsdíti, csökkenti a gyulladást, melegérzetet ad, csökkenti a trombózisveszély kialakulását, és fertőtlenít. Afrodiziákumként friss vagy szárított formában fogyasszuk, hatása izgató.

A XVI. század óta kedvelt fűszer Európában, nem csupán sajátos íze, de bódító, izgató hatása miatt is. Afrodisztikus jellegét elsősorban a magban található illóolajnak tulajdonítják, hírnevét szerte Ázsiában és Európában ezeknek a mámort és nemi izgalmat keltő anyagoknak köszönheti.

Ennek az erős aromájú növénynek, mind a gumója, mind a már említett levele, idegnyugtató hatása mellett, szexuális serkentő erőt hordoz magában. Tudták ezt az ókori görögök csakúgy, mint a középkori Európa népei, nem árt, ha mi is felismerjük a zeller vágykeltő hatását.
A növény nevét Dionüszosznak, a mámor istenének nevelőjéről, Szilénoszról kapta, aki Pán és egy nimfa nászának gyümölcse és egyben a szatírok vezére is volt. A zeller Homérosz Odüsszeiájában is felbukkan: Calypso szigetén - ahol Odüsszeusz szerelmi bűbáj áldozatává vált - a réteken ibolya és zeller(!) illatozott.
Egy XV. századi német orvosságoskönyvben konkrét vágykeltő praktika leírása olvasható: az összezúzott zellergumót mézzel összekeverve a herékre kell kenni, így, külsőleg alkalmazva, lehet elérni a kívánt hatást.
Fénykorát a zeller, legalábbis afrodiziákumként, a XVIII. századi Franciaországban élte, egyes feltételezések szerint a Trisztán és Izolda történetében szereplő bájital egyik fő összetevője volt.
http://hirmix.fw.hu/fuszerek.html

Addig rendben voltam, hogy miket akarok használni, de hogy mihez, az még mindig nagyon bizonytalan volt. Végül ezen a héten beláttam, hogy a helyzet reménytelen. Pénteken Bécsbe voltunk hivatalosak, bevásárlásra, készülődésre nem volt időm.

Mikor vasárnap felkeltem, végignéztem a kamra és a mélyhűtő tartalmát, meg a már megszületett írásokat a VKF-re, és egyszer csak elkapott az ihlet.

Egy hideg, fagyos, téli napon egy forró, fűszeres leves, már önmagában kimeríti az élénkítő hatás minősített esetét.
Találtam egy múlt héten vásárolt sütőtököt, és megvalósítottam régi vágyamat, a sütőtöklevest. Egy elég gazdag fűszeres változatot hoztam össze a receptekből, amit férfiízlésnek megfelelően némi szalonnakockával gazdagítottam.
A szalonnakocka ráadásul valójában a Bécsben vásárolt prosciutto kevésbé húsos részeiből készült.

A sütőtököt félbevágtam, kimagoztam, az egyik felét meghámoztam, illetve meghámoztattam. Kockákra vágtam
A proscuittot szintén kockákra vágtam.
A gyömbért és a fokhagymát nagyon apróra összevagdostam.
A mélyhűtőből előhalászott kb. két db. felszeletelt sárgarépát, és egy darabka zellert feltettem a szintén fagyasztott alaplével főni.
A zsíros sonkakockákat kisütöttem, a kockákat kiszedtem, és egy kevés olajjal kibővítve rádobtam az apróra vágott hagymát, majd a gyömbért és a fokhagymát.
Amikor már illata lett, rádobtam a sütőtökkockákat, megszórtam egy kanál liszttel, és felöntöttem az alaplével. Felöntöttem még egy fél liter vízzel, és sóztam.
10-15 percig főztem, majd beleöntöttem a kókusztejet, zellerlevelet, curryt, kevés chilit, és összeturmixoltam.
Még 10 percig főztem, és a szalonnakockákkal, valamint a szárazon pirított magokkal tálaltam.

Párom szerint életem talán legjobb levese lett.