Avagy targonya, ahogy a lányom mondta kiskorában.
Akár VKF pályamű is lehetett volna, csak nem éreztem kifejezetten különlegesnek.
Még a komplementer ételek sorába is elférne nálam, mert a marhapörkölt tarhonyával az egyszerűen így egy teljes étel.

A tarhonya állítólag egy török eredetű név és étel, valahol távoli rokonának is érzem a bulgurnak vagy kuszkusznak, ami szintén az étlapra került ezen a hétvégén.
Leginkább alföldi étel, különösen dél-alföldi.
Tojással készült, átrostált, átgyúrt tésztaféle. Kiszárítva nagyon jól eltartható, szállítható. A XVI. sz-ban jelenik meg először szakácskönyvben. Az 1800-as évektől kezdve a dél-alföldi, szegedi asszonyok által készített tarhonya volt a legkedveltebb, amit több író is megörökített, Móra, Tömörkény, Móricz.
Ld. Néprajzi Lexikon dvd kiadás, illetve Dr. Draveczky Balázs, A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója.

De az én szörnyű, menzán elrontott gyomromnak mégiscsak a gyári, "ttörőgombóc" a legkedvesebb.:)
Amit nagyon kedvelek benne, hogy pillanatok alatt elkészül, és nagyon jól illik a hagyományos , magyar ételekhez. De szeretem a tarhonyás húst is, és a lebbencstésztához hasonló tarhonyalevest is, amit gimnazista nyaraim munkahelyén az Alföldi Kisvendéglőben tanultam.

Tehát marhapörkölt tarhonyával

Tarhonya

Egy kanál zsír
Egy bögre tarhonya
2 bögre víz
só
(hagyma, paprika opcionálisan)








Természetesen lehet olajjal is, de én a hagyományos magyar konyhánál, inkább zsírt használok. Össze is gyűlt az utóbbi időben elég sok kiolvasztott zsír.
A felhevített zsírban megpirítom a tarhonyát, majd felöntöm két bögre vízzel. Felforralom, sózom, és lassú tűzön addig főzöm, amíg fel nem szívja a folyadékot. Ha nem pörkölthöz készítem, akkor lehet alá egy kis hagymát, paprikát tenni, de így natúran a legjobb köret.