Dalit

100. bejegyzés:) Boros, hagymás csirke

2008. március 31. 11:16 - Dalit

Eljött a nagy nap, amikor elérkeztem a centenáriumomhoz, a 100. poszthoz.
Valami különleges ételt szerettem volna a nagy alkalomra.
Eredetileg a VKF versenyművemet terveztem, de nemisbékáék kezdeményezésére én is úgy döntöttem, azt csak a hétvégére rakom fel.

Így aztán egy olyan mű kerül ide, ami azok közé a ritka receptek közé tartoznak, amiket én találtam ki.
Ez persze nem jelenti azt, hogy más ne találhatta volna ki már elöttem.
Talán Váncsa úr és a lányom ihletése volt a legerősebb benne.

A múlt héten a lányommal piacoztunk, és ő egy francia, boros, hagymás egytálételt készült főzni a hétvégén vendégeknek. A pontos receptet nem tudom, de végig kellett a Lehelt kétszer járnunk mogyoróhagymáért. Végül, mikor megtaláltuk a lelőhelyet, a kofanéni rábeszélt, hogy ugyan már, vigyük el az összeset, ami egy kg volt kb.
Így aztán lett fél kg mogyoróhagymám.

Hét közben egyszer csak arra ébredtem, hogy én valami boros, rozmaringos, hagymás dolgot képzelek ebből.

Beszereztem a megfelelő csirkét, friss rozmaringot, ajándékból volt nálunk vagy két liter olaszrizling, úgyhogy készen álltam.


Boros,  hagymás csirke




Egy csirke comja, szárnya és melle kettévágva
40 db mogyoróhagyma
1 fej fokhagyma
4 szál rozmaring
2 szál kakukkfű
7 dl bor
2 ek olaj
3 ek vaj

bors

A csirkedarabokat sóztam, borsóztam, szórtam rá egy kevés rozmaringot, és fokhagymát, valamennyit a bőre alá is tettem. A mogyoróhagymákat megpucoltam, és közben csak egy kicsit szídtam magam az ötletemért, a fokhagymát gerezdekre szedtem, de nem pucoltam meg.
Egy serpenyőben 3 ek olajat, és 3 ek vajat forrósítottam és a csirkedarabokat minden oldalukon megpirítottam, majd áttettem őket egy tepsibe. Mellé helyeztem a hagymákat is.
A forró serpenyőbe öntöttem egy adag bort, ami felszedte az odapörkölődött részeket is, majd a boros szaftot is ráöntöttem a tepsire, plusz még öntöttem rá annyi bort,  hogy félig ellepje. Beleraktam a rozmaring, kakukkfű ágakat, és 170 fokos sütőben fólia alatt sütöttem másfél órát. A végén leszedtem a fóliát, és magasabb hőfokon a bort még egy kicsit pótolva sütöttem. Sürű boros, hagymás szaft lett a végén, a hagymák megpárolódva, megsülve.
Pont olyan ízorgia lett, amit megálmodtam.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dalit.blog.hu/api/trackback/id/tr52404324

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása