Eltelt egy év. Vagyis még 4 nap.

Egy éve május 26-án kezdtem írni az oldalt.
Már hónapok óta gondoltam rá, hogy majd mit fogok ezen a napon főzni, alkotni, írni. De ember tervez, Isten végez. ( Meg a család, munkahely, és egyebek.)

Nem sok energiám jutott mostanában a blogra. Hétvégenként nagyon jókat főztem, de semmi újat vagy különlegességet.

A végén azt találtam ki, hogy az egyszerű nagyszerű, és megírom a május legjobb menüjét a zöldborsóleves, tojásos nokedli, saláta hármast. Mirella nem megírta előlem?:)

De nem baj, ez most csak egy jó elmélkedős, visszagondolós írás lesz, hogy milyen jó, hogy elkezdtem, és folytatom. Hogy hogyan változtatta meg a főzésemet, az ételről való gondolkozásomat az, hogy blogot írok és olvasok. Hogy alakult át, hogy nem használok műételeket, hogy mindig (na jó, majdnem mindig) van a fagyasztóban alaplé, hogy milyen jókat képzelődök arról, hogy miket fogok főzni, és írni róla.

Nem vagyok nagy komputerszakértő, nem tudtam normális statisztikákkal ellátni az oldalt, de azt tudom, hogy nekem jól eső érzés hogy naponta több mint 100 ember még akkor is rátalál az oldalra, mikor nincs is új poszt rajta.

Nem érem el, a "Nagyok", fűszeres eszter, lorien, beatbull, stb. sőt a nagy alapítók, chilie & vanillia, és nemisbéka szintjét, de nekem jó, hogy itt van ez az oldal, egy kis, de nagyon fontos része az életemnek.

Azért nem tudok ellenállni hogy egy két statisztikát én is megosszak, jöjjenek a legnépszerűbb receptjeim.

Sokáig vezetett a svédgomba, zsidótojás, székelykáposzta és tonhalsaláta.

De aztán jött, látott, és győzött a krumplifőzelék. A leggyakrabban keresett, és legtöbbet nézett posztom. Megint kiderül, hogy az egyszerűség a legsikeresebb.

És éljenek a hagyományok. Meg az evolúció, és változás.