Az a hihetetlen dolog történt velem, hogy befőzök. Soha nem csináltam, maximum a rummal eltett meggyig jutottam el, ami valljuk be minden, csak nem főzés.

De most először Chili és Vanilia paradicsomlekvárnál csábultam el, amihez egy kevés olaszos paradicsommártás is el kellett tennem, majd a zakuszka volt olyan, amit nem lehetett kihagyni.

Az az igazság, hogy pár hete voltam Chef Maki bemutatóján. Maga a főzőiskola bemutatója is nagyon izgalmas volt, mindenképpen el kell majd mennem, mennünk rá, különösen a japán házikonyhára vagyok kíváncsi.

Ott találkoztam újra Kaldeneker György zöldséglekváraival, chutney-jaivel, és zakuszkájával. Gyorsan vettünk is egy üveggel a zakuszkából, és egy elképesztően finom gyömbéres chiliszószt.

Annyira finom volt, hogy ebből több üveggel is kell. Elolvastam egy csomó receptet, aztán nekiláttam az első próbának.

Annyira jól sikerült, hogy a jövő héten mehetek a piacra nagyobb adag alapanyagért, és üvegekért.

 

 

A zöldségeket már pucolva, feldolgozva mértem le. A padlizsánokat megszurkálta, és a gázlángon óvatosan megsütöttem minden oldalán, majd beraktam a sütőbe, a pritaminpaprikákkal együtt. Mikor a héjuk már félig megfeketedett, és úgy éreztem hogy kellőképpen megsültek, a a paprikákat beledobtam egy tálba, és lefedtem fóliával, a padlizsánt hagytam egy kicsit meghülni.

Közben apróra vágtam a hagymát. A paprikák héját lehúztam, összevagdostam, a padlizsánokat megpucoltam, nagyjából szintés összevagdostam, és turmixszal durvára nyomkodtam.

Egy vastag aljú lábasban felforrósítottam az olajt, és elkezdtem rajta megpárolni a hagymát. Mikor megpárolódott, beledobtam a padlizsánt, a paprikával együtt, és elkezdtem főzni. Megvártam, míg felforr, majd kis lángon jó másfél óráig főztem, figyelve rá, és kevergetve, amíg összeállt. Egy óra főzés után beleraktam a paradicsompürét is.

Ekkor egy kevés vízzel összekevertem fél teáskanál nátrium-benzoátot, és belekevertem a zakuszkába, majd steril, kis üvegekbe tettem, és megfordítottam az üveget, és egy pokróccal kibélelt kosárba tettem egy napra dunsztba.

Életveszélyes dolog, komolyan mondom, húshoz, bármihez, kenyérhez, vagy csak kiskanállal rájárva.

 

 

 

Nem akarok elfeledkezni égigérő paszuly ihletéséről sem.