Terveztem eredetileg egy részletesebb beszámolót, de ennek két akadálya lett.
Egy ifjúsági csoporttal utaztam, rohanós, izgalmas, fárasztó, félig-meddig nomád módon. Így aztán túl sok gasztronomiai élményről nem tudok beszámolni.
Bár a reggelik, a sajtos, spenótos burrekassal, sokféle sajt, joghurtfélével nekem nagyon bejöttek. Meg persze a standard falafeles ebédek vacsorák.
A legszebb persze Jeruzsálem óvárosában a sábeszi vacsora volt, amit fényképezni természetesen nem tudtam, lévén sábesz.
Annyit tudnék róla mesélni, hogy csak 14 féle előétel volt. Ilyan saláta, olyan saláta, padlizsánkrém, lecsószerű nemtudommi, stb. stb. Most kezdem gyűjtögetni a recepteket, de ennek fűszer és lélek a nagy ismerője. Izraelről meg helyettem is csodálatos leírást irt Grenadin.
Amióta meg hazaértem, beleestem a nagy büdös valóságba, munka és családi balesetek.
Egyetlen este volt, hogy tényleg átadhattam magam a konyhai örömöknek.
Hosszú gondolkodás után úgy döntöttem, hogy a Kelet után maradok a leghagyományosabb magyar konyhánál, és összecsaptam egy sertésflekkent. Sertéskaraj, só, bors, majoranna.
Ami egy kicsit izgalmasabbá tette, hogy bár 15 perces főzést akartam, a köretekbe beletettem szivem lelkem.
Így aztán lett a szokásos sült krumpli mellé, sült sárgarépa, amit ugyanúgy vékonyra szeletelve sütök ki, mint a krumplit, és olívaolajban bazsalikomos paradicsomszeleteket sütöttem ki mellé.
Ja, és a jó öreg csalamádé.
