Mint már írtam, nyáron Izraelben jártam. A héten egyik kedves utitársam meglepett egy izraeli szakácskönyvvel.
   Eljött az ideje, chilii felszólításának engedelmeskedve, hogy végre valahára izraeli étekkel kedveskedjek Uramnak és magamnak :)
   Hozzá kell tennem, hogy most volt Rosh Hasana, a zsidó Újév, amiről Füszer és lélek írt bővebben.
   Egy olyan receptet választottam, ami ehhez az ünnephez illik.
   Rosh Hasanakor előszeretettel esznek édes ételeket, hogy édes legyen a következő év.

A mézes mustáros csirke lett a kiválasztott.
   Mézzel köszönteni az új évet, mint az édes élet izével, a leggyakoribb tradició.
   A méz ráadásul gyönyörű, aranybarna színt és különleges zamatot ad a csirkének.

A csirkén kivül a hozzávalókat összekevertem, majd belemártottam a csirkéket, és megforgattam többször, hogy a pác mindenhol jól bevonja. Két órát hagytam állni a hütőben, de szerintem lehet több is.
   A csirkéket a pácból kivéve tepsibe raktam, ráöntöttem a maradék levet, és 180 fokon (már amennyire az én sütőmön ezt be tudom állítani, mindenesetre nem túl nagy lángon) sütöttem egy órát. Köretnek mellé raktam kockára vágott krumplit is, amivel együtt sült.
De hogy még fokozzam az élvezeteket, reggel vásároltam elősütött minibagettet, és mivel a magyaroszágon kapható piták mérföldekre vannak a délebbre kaphatóaknál, a sütés vége elött 10 perccel a tepsi mellé még betuszkoltam 3 db-ot. Már csak azért is, hogy a végén legyen mivel tunkolni az isteni szaftot.

Ha már egyszer nekiálltam, nem tudtam abbahagyni, és egy fantasztikus lilahagymasalátát, és egy kevésbé fantasztikus humuszt is készítettem mellé.
   A lilahagyma eredeti receptjéhez szokás szerint hiányzott egy-két alapanyag, úgymint a gránátalma - pedig hogy imádom - valamint egy (angolul) sumachnak, vagy rushnak írt arab fűszer. De sebaj, majd legalábbis a fűszert, beszerzem előbb utóbb.

A hagymát vékony szeletekre vágtam, megszórtam sóval, és egy órát hagytam állni.
    Egy óra múlva kinyomkodtam belőle a nedvességet, átraktam egy másik tányérba.   Megszórtam az apróra vágott petrezselyemmel, mentával, meglocsoltam a citromlével és az olajjal.
   A sózás elveszi a hagyma durva szagát és ízét, a menta és citrom meg valami egészen különleges egyensúlyt képez a hagymával. Az biztos, hogy ez a saláta gyakori vendég lesz nálunk.

Végül hogy hű maradjak mottómhoz, "hagymát hagymával", egy másik rostonsült csirkéről szóló recept alapján megbolondítottam a csirkét az alább elkészített hagymával.

Az az igazság, hogy mostanában folyton csalok a fenyőmaggal. Bár tényleg nagyon finom, és nem igazán helyettesíthető, de nincs mindig itthon, meg nem is engedhetem meg mindig magunknak, én rendszeresen hámozott napraforgómagot, magyarul szotyit használok helyettem. Most is így történt.
   Alig megolajozott serpenyőben megpiritottam a hagymát, majd a szotyit is, és a csirke tetejére tettem.