Sokat gondolkodtam ezen a kiíráson. Mint már írtam, nekem nagyon tetszett a feladat, a neten és könyvekben is kutattam jó ötletért.
De végül eszembe jutott egy ősrégi recept.
Gimnazista koromban nyaranként Budapest egyik nagyon jó kisvendéglőjében dolgoztam konyhalányként. Sajnos ma már a múlté a "jó"  jelző, bár a hely még megvan. Rendes, magyaros kisvendéglő, ahol az alapokat megtanultam egy konyháról.
Máig én vagyok a család és a baráti kör legprofibb hagymavágója:)
Így aztán, hűen a mottómhoz, választottam ezt a receptet.
Amit modósítottam rajta, az a körte.
Párom nagyon kedves rokonától, Ilonka nénitől, kaptunk egy igen nagy üveg borban eltett körtét, ami már az első receptemnél szerephez jutott. Most is az tört rám, hogy a máj meg a körte milyen jól mehetnek egymáshoz. És nagyon nagyon igazam volt.
Úgyhogy még egyszer. Külön köszönet Ilonka néninek.

70 dkg máj
3 közepes hagyma
só
bors
majoranna
liszt
2 boros körte gerezdekben
vaj

A májat szeletekre vágtam, borsoztam, majorannáztam. Figyelem, ehhez nem árt egy nagyon éles kés. Remélem, egyszer én is hozzájutok. A hagymákat karikákra, vagyis a könnyebbség miatt fél karikákra szeleteltem.
Itt jött a neheze, el kellett érnem, hogy a hozzávalók egyszerre süljenek ki a tálaláshoz.
Először megcsináltam a szerecsendiós krumplipürét, betettem a mikróba alacsony fokozatra.
A hagymát beliszteztem. Kicsit kínlódtam vele, aztán egy szürőbe betéve, megszórva, és a fölösleget lerázva, volt a legjobb megoldás.
Bő olajban elkezdtem kisütni a rostélyos hagymát. Amikor az első adag kész volt, letakartam egy papírral, és elkezdtem párhuzamosan kisütni a májat. A második oldal sütésénél sóztam csak meg. A hagyma kész lett, és még volt a májnál annyi időm, hogy a körtéket vajon megpirítottam, és szépen elhelyezzem az egészet a tányéron.

Eddigi recepteimből kimaradt, hogy általában két személyre főzök, ha sikerül némi maradékkal másnapra.