Sajnos mostanában a búcsúvacsora kezd a specialitásommá válni.
Nagyon kedves barátaim vándorolnak ki vagy vissza Ausztráliába. Valószinűleg sok évig nem fogom őket viszontlátni.
A barátok első ötlete egy bár volt, ahol úcsúzkodnánk, de én gyorsan mondtam, hogy sokkal kedvesebb hangulatosabb, ha nálunk a lakásban van.
Hátra volt még a megnyugtatás, hogy nem, nem okoz nekem terhet, nem, nem okoz terhez az Uramnak sem. Nekem az a jó, ha én láthatok vendégül másokat.
Ezután már csak ki kellett találnom, hogy mi is legyen a svédasztalon.
Hogy idejében be tudjak vásárolni, elkészíteni, kitalálni valami nekik szóló kedvencet.
Szerencsére én nem dolgoztam szombaton, ezért volt az egészre időm, miután kiderült, hogy mindenkinek csak a szombat este jó.
A pár férfi tagja végül is könnyű eset volt, jó kis hagyományos magyar gyomor, a barátnőmet meg már egyszer elbűvöltem csirkemájjal.
Ja, meg ami a legfontosabb volt szinte, vettem 10 dkg pepperoni, magyarul macskapöcs paprikát, mert a férfiember azt eszi szenvedélyesen. Utána meg majd gondosan eldugom, mert az én Uram halál beteg lesz tőle.
Száz szónak is egy vége, a következők várták a vendégeket.

• svédgomba
• zsidótojás
• kolbásszal töltött sertéscomb
• májpástétom
• juhtúrós mártogatós

Azért, hogy nehogy éhesek maradjunk, barátnőm is hozott egy teljes hidegtálat.:)
Rajta, tormával töltött sonkatekercs, fasirtgolyócskák, kaszinótojás, szalonnába göngyölt csirkemáj, meg némi zöldség.

Az ilyen vendéglátások mindig rejtélyek. Egyszerűen nem lehet kiszámolni. A családomban mindig először a svédgomba fogy el. Volt társaság, hogy a  zsidótojás, mire odanéztem, már nem is volt.
Most a juhtúrós mártogatós volt olyan, hogy gondoltam, már túlzás, nem is kéne, de végül megcsináltam.
A buli végén egyszerűen rácuppantak szárzellerrel, és más zöldséggel. Már majdnem szégyellni kezdtem magam, hogy kevés lett.
11-en voltunk végül is, és ugyan maradt még számunkra a további napokra, de nem annyira sok, főleg ahhoz képest, hogy ketten is készültünk.

Folyt. köv.