Folytatom a hatások történetét.
Mai életemre és főzésemre természetesen a legnagyobb hatással Kóstolóm, Szerkesztőm, Tolmácsom van.
Igaz, hogy nem tud főzni, de enni nagyon jól tud, és remek érzéke is van a receptekhez, ételekhez.
A Kóstoló fiatalsága jó részét töltötte Bécsben, azóta is többször kirándultunk oda.
És ha Ausztria, akkor frittatensuppe.
Valójában már régen ismertem. A vendéglőben, ahol dolgoztam anno, néha kértek húslevest palacsintametélttel.
De csak később tudtam meg, hogy ez a frittate.
Visszatérve a családra, már írtam, hogy nálunk a húsleves az a marhahúsleves.
Pénteken a piacon eljött végre az én időm, és egy gyönyörű, nagyobb, csontos, és szaftos darab marhát kaptam.
Amikor tegnap este elkészült, akkor jöttem csak rá, hogy nincs itthon cérnametélt sem, meg más belevaló sem. Férfiembernek meg köll bele bőven a tészta.
Tehát elővettem a már megénekelt Wiener Küche könyvemet, és csekény nyelvtudásommal addig eljutottam, hogy megértsem ezt a receptet. Elvileg egyszerű palacsintatészta, de kisebb adag.
Ami nagyon hiányzott, és nagyjából fél Budapestet végigjártuk érte, az a snidling, ami pl. Bécsben elengedhetetlen a leves tetejére.
De hát valamiért ez kihalt a városból.