Nem tudom, mások hogyan vannak vele, nálam a szakácskönyvek hosszú életúton mennek át. Beleszeretek, aztán ha már nagyon, nagyon, nagyon vágyok rá, akkor megveszem.
Aztán olvasgatom sokat, soká, mármint, ha tényleg jó, bejelölöm a szimpatikus recepteket, és felkerül a polcra. Telik, múlik az idő, amikor egyszer csak elkap az ihlet, és tényleg főzök is belőle.

Kedvenc Váncsa szakácskönyvem is így járt. Nehezített kiadás, hogy olyan súlyos könyv, hogy kényelmetlen az ágyban olvasni.:)

De mostanában egyre gyakrabban főzök is belőle.

Múlt hétvégén vettem 3 pisztrángot, és ebből a könyvből találtam hozzá a receptet. Jó is, meg nem is, szerintem a sonka teljesen fölösleges volt bele. Legközelebb kihagyom, szerintem a hal teljesen tökéletes anélkül is, sőt. De ha már így alakult, leírom, úgy ahogy elkészítettem.

   Hozzávalók:

A psiztrángot megpucoltam, lemostam, leszárogattam. Megszórtam sóval, borssal, citromléval, és egy fél órát állni hagytam.
Egy tányérba kukoricalisztet tettem. A pisztráng belsejébe egy-egy sonka darabot tettem, majd a kukoricalisztbe paníroztam  mindkét oldalát. Olívaolajban oldalanként két-három perc alatt átsütöttem.
Mikor kész lett, melegen tartottam, és a visszamaradt olajba megpirítottam az apróra vágott hagymát és fokhagymát, kevés balzsamecettel izesítettem, és a halra szórtam.
Vajas spenótot, és sült krumplit adtam hozzá.