Őrségben jártunk.
El sem tudom mondani, hogy milyen régi vágy volt. Amikor tavasszal megvettem az autómat, az első gondolatom az volt, hogy akkor most itt az ideje, hogy elmenjünk az Őrségbe. Végül is a szabadságom ideje elég későn derült ki, úgyhogy július elején az első kisérletek elég eredménytelenk voltak, hogy szállást találjak. Szerencsére egy régi barát segített, és látatlanban lefoglaltam, mint utóbb kiderült – egy egészen kiváló, gyönyű apartmant Őriszentpéteren. Molnárné Kropf Évánál Őriszentpéteren, a Templomszeren.

Már mielőtt elindultam, az volt a tapasztalatom, hogy aki már járt erre, annak ha kimondom azt a szót, hogy Őrség, valami üdvözült mosollyal néz rám, és beszél róla.
Na most már én is ebbe a körbe kerültem. Életem talán legjobb 10 napját töltöttem el. Nyugalom, hihetetlen kedves, barátságos emberek, gyönyörű környék, nagyon finom ételek.
Ráadásul csak nekem, csak most, :) – amúgy már 10 éve működik – épp egy fesztivál közepében csöppentünk.
Hétrétország (már a neve is egy álom) remek programokkal, fellépőkkel, és nyitott portákkal. Palya Bea, Makám, Karácsony János, moldvai táncház, stb.
Az utolsó két nap már főleg azzal foglalkoztunk, hogy beszerezzük a már előzőleg kiválasztott ételeket, alapanyagokat.

Íme a zsákmány

Tökmagolaj a batha portáról, szárított vargánya a teleházból, vegyespálinka Viszákról, Gesztenye és repceméz Pfeiffer Istvántól Keserűszerről, Kecskesajt Magyarszombatfa, Inyes manufaktúra, Cserepek egy magyarszombatfai gerencsértől ( ez az őrségi neve a fazekasnak).
Az ételekről meg a receptekről még később megpróbálok beszámolni.