Pénteken úgy döntöttem, hogy lelépek egy kicsit korábban a munkahelyemről, és megkeresem, ha egyszer élek is. Ráadásul rávettem emberemet is, hogy menjünk együtt, mert ő könnyebben el tudja érni máskor is. Kicsit meg voltam rémülve, mert többen írták, hogy onnan lehet felismerni, hogy egy marhakoponya van kitéve a bolt elé, és úgy látszik, ez sokaknak megtetszett, mert minden második hentesnél ki volt rakva egy.

De végül is megtaláltam, nagyon egyszerű, jobb oldalon, hátul az utolsó hentes, Pápai Hús van kiírva.Megálltam a pult előtt, és komolyan, egyszerűen nem kaptam levegőt. Olyan húsokat láttam, amiket eddig csak képeken, meg a tv-ben. Józsival nem találkoztam, de egy nagyon szimpatikus hentes nézett rám. Én mondtam, hogy elnézést, csak élvezkedek, ő meg azt válaszolta, hogy képzelje, én meg egész nap élvezkedek itt.

Egy talán hátszín, de steakhúsnak nevezett darabnál döntöttem. utána még hosszan elbámészkodtam, a báránybordánál, amire épp nem volt szükségem, és elég drága is. Végül a hentes megsajnált, vagy érezte a vágyaimat, és közölte, hogy túl sok új-zélandi bárányhúst kapott, és 2000 Ft volt egy kg. Ebből a jövő héten lesz ünnepi ebéd. Hogy pontosan mi, azt még nem tudom, mert az igazat megvallva, még soha az életemben nem főztem bárányt, és enni sem ettem túl sokszor. Ötleteket, javaslatokat boldogan várok.

De visszatérve a marhahúshoz. Érlelt marhahús, hihetetlen színekkel, és behálózva fehér faggyúval. Komolyan mondom, szombat reggelről ott kerülgettem, és nézegettem, lecsíptem belőle nyersen egy-egy kis falatot, és már úgy is egy csoda volt.

 

Ilyen volt felszeletelve.

 

Eddigi életem legeslegjobb steakje volt. De most már tudom a forrást, és nem az utolsó lesz.

Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki ajánlotta a helyet.