Már jó ideje nézem, hogy megjelenik a blogokon, hogy vásárolj magyar árut. Én meg csak fortyogok magamban, és tudom, hogy ha elmondom a véleményem, sokan utálni fognak, sőt hazaáruló leszek, és a multinacionális tőke kiszolgálója, stb.

 

De én már hosszú ideje gondolkodom, hogy kiírom, hogy nem, ne vásárolj magyar árut.

Egyszer már több mint egy éve dühöngtem pl. borok ügyében. Ma már kitanultam hol, és honnan tudom beszerezni. De nem volt és ma sem könnyű.

 

Tavaly ősszel Erdőbényén, egy csodálatos kis fesztiválon, egy kertben borozgatás közben, fantasztikus magyar báránysült, magyar krumpli, és tokaji bor közben „vesztem össze” azon, hogy mégis hogyan és hol tudnék normális, megbízható minőségben magyar terméket venni. Az derült ki, hogyha Békéscsabától Szegedig, Kispesten keresztül bejárom az országot, akkor van esélyem, jó kolbászt, krumplit, paradicsomot venni, különben a lottó ötös, na, jó, csak a hármas esélye kell hozzá.

 

Minden hétvégén kimegyek a Bosnyákra, parasztpiacon vásárolok, és ezek után rendszeresen veszem a vízízű paradicsomot, paprikát, rossz krumplit, ami mindenre jó, tehát semmire, boldogtalan, íztelen csirkét.

Marha és sertéshúst ma már tudok venni a Vásárcsarnokban, egzotikus fűszereket és alapanyagot tudok már venni arab és ázsiai boltokban. De magyar vizekből való halat például már nehéz.

 

És ne mondja nekem senki, hogy azért mert nincs rá igény. Honnan tudják? Mert megveszem kényszerből a vackot? Mert nem tudom, hogy valójában mi a jó vagy a rossz, csak miután kipróbáltam? És akkor sem tudhatom, hogy következő héten ugyanott, ugyanannál a termelőnél, már ha termelő, vagy boltban, vagy hentesnél, ugyanazt kapom-e?

 

Hát így morgunk mi, ma, 2010-ben kis hazánkban. :(