Azért főztem én jót is.:)
Mindketten nagyon szeretjük a kelbimbót, de valahogy mégis ritkán készítek.
Már a VKF 10. kiírásához illően ez egy nosztalgikus étel is.
Anyám, gimnazista koromban főzött nekem rendszeresen egyszerű, gyors ebédeket. Nálunk valahogy a zöldség az teljes ételnek számított, nem kellett nagyon mellé, hozzá hús. A rakott kelbimbó egyszerűen annyit jelentett, hogy volt benne némi párizsi, gépsonka.
De most egyszerűen még az sem vettem, így aztán klasszikusan, csőben sültnek nevezhetem csak, és a nemrég megírt izraeli mézes-mustáros csirkéhez kínáltam köretnek.

Csőben sült kelbimbó 

75 dkg kelbimbó
3 dl tejföl
só
bors
szerecsendió
kis parmezán
margarin
zsemlemorzsa

A kelbimbóknak levágtam a végét, leszedtem a külső leveleiket, majd sós vízben félig megfőztem. Egy jénai edényt kikentem margarinnal, megszórtam zsemlemorzsával, majd a kelbimbót tejföllel rétegezve leraktam. Közben szórtam rá egy kis borsot, és szerecsendiót.
Tetejére még szórtam egy kis reszelt parmezánt, és megsütöttem a forró sütőben.