Ez az év amilyen remekül indult, annyira nehezen folytatódott.
Múlt héten egy rossz lépésnek köszönhetően eltörtem a lábam. Ilyenkor nem elég, hogy fáj, kényelmetlen, 6 hét szobafogság, de az étkezés is igen nehéz és megoldandó dolog.
Természetesen bevásárolni, és egy ideig főzni sem tudok. Ehhez hozzá jön a hihetetlen „finnyásságom”, hogy utálom a műízű ételeket, a szokásos házhoz-szállítókat, a porleveseket, és a konzerveket.
Ekkor jutott eszembe a Marsbéli Bolt, akivel a tavalyi segítsüti akciónál ismerkedtem meg virtuálisan először, amikor az én sütimet is ajánlották a kinálatukban, majd utána több bloggertől is jó hírüket hallottam.
Írtam nekik levelet, hogy ugyan én kívül esek a szállítási körzetükön, de tudnának-e mégis segíteni.
Komolyan mondom, hogy valami egészen elképesztő kedvességgel viszonyult a kérdéshez a vezetőjük, és visszaírt, hogy természetesen megoldják, és remélik hogy segíteni tudnak.
És lám, eddig 3-féle ételüket kóstoltam és tényleg, egészen komolyan mondom, olyan mintha én, vagy valami kedves jól főző jóbarát főzte volna. Mindegyik finom volt, de az aszalt szilvás savanyúkáposzta-leves egészen különleges.
Szó szót, illetve levél levelet követett, amikor Juli, az egyik marsbéli azt javasolta, hogy ha már így alakult, csináljunk Dalit hetet. Közös tervezés után a jövő héten az én receptjeim és ötleteim alapján is lehet majd tőlük rendelni. Ígérem, én is megkóstolom a saját receptjeimet és mást is.
Többek között lesz a sokak által dicsért sütőtöklevesem, izraeli csirke lilahagyma-salátával, gerslisaláta, és rizskoch.
Ajánlom őket a jövő héten és máskor is nagyon nagy szeretettel, ahogy ők is készítik, és kínálják az ételeiket.
Nekem nagyon nagy öröm látni, hogy egyre több szeretettel, igényességgel indított és működtetett bolt, étterem, üzlet nyílik, akik meg is találják a saját közönségüket.
Köszönöm Marsbeliek