Nagyon fontos vendégek jöttek hozzám, amire már jó előre készültem és gondolkodtam. Mivel az egyik vendég német, eredetileg egy magyaros menüt terveztem, de az idő során úgy döntöttem eszik ő más vendégségben elég valódi magyarosat, inkább a saját specialitásaimat adom. Túlnyomóan bevállt receptek, de azért némi kisérletezés is.
Mint később az Indexen megírt beszámolókra jött megjegyzésekből kiderült nagy szerencsém volt, mert nagyon sokan írták, hogy ebből a menűből csak a felét, negyedét bírták volna megenni. Ezzel szemben nálunk mindenki, és minden fogástól teljesen odavolt. Jól kell tudni vendégeket hívni ezek szerint.:)
Az ünnepi menű fogásai:
Nehezített feladatként nem kaptam maceszdarát, hanem saját magam tördeltem a pászkalapokat. Kivételesen kisebb gombócokat csináltam, hogy jusson hely. Viszont a hentes meglepett két gyönyörű marhafarok darabbal, úgyhogy a leves isteni lett.
Konfitált kacsazúza salátaágyon
Rozé kacsamell zsályás vöröslencsével és kakaós karfiollal
Nagy szerencsémre kiderült, hogy az ifjú pár egyik tagjának a kedvence a kacsa, a másiknak a madártej.
Egész máshogy kínáltam most, mint ahogy eddig szoktam, hogy a vendégek ülnek, én meg rohangászok mint pók a falon, na jó, nem ennyire de azért van benne valami. Most az Olimpiában tanultak szerint, hosszú ebéd volt, nagy szünetekkel, dumával, nyugalommal.
A kacsazúza még a nappaliban, mint üdvözlőfalat, ,hogy épp csak felkeltse az étvágyat. Aztán leültünk a leveshez.
Leves után 15 perc szünet, hogy éppen frissen tálalhassam a kacsát.
Utána kávé, beszélgetés, és majd egy óra múlva, ,mikor már mindenkinek újra támadt egy kis hely a hasában, vittem be a madártejet.
Szerintem így kéne mindig, szépen nyugalomban, ahogy jól esik.
