Nagy kedvenc városunk. Párom gyerekkorát és fiatal kora egy részét is itt töltötte.
Néha úgy érzem, igazából Bécs az ő városa, nem Budapest.
Nagyon szeretek vele mászkálni, sétálgatni. Olyan, mint Pest csak mégis egész más. Otthonosan érzem magam benne, mégis mindennek tudok örülni. Többek között a bécsi gemütlich vendéglátásnak. Most hétvégén születésnapi bulira voltunk hivatalosak.
Nagyon kellemes vendéglátásban volt részünk. Bruscetta volt, görög előételekkel, majd egy igazán kellemes lencseleves, végül fondü szerűen tálalt hús sütögetés.
A fondu-ban mogyoróolaj sistergett, amibe az előkészített húsokat, májat lehetett megsütni, mellé különböző paradicsomos, tormás, uborkás szószok. Nagyon jó ötlet, bár én egy kicsit jobban füszereztem volna a húsokat, de így utólag sózva borsozva is nagyon finom volt. Jókat lehetett marokkózni az összeakadt nyársakkal, a legjobbak a meglepetés falatok voltak.
Remek pálinkákat és borokat ittunk. Meg kell emlékeznem a Burgenlandi Flat Lake névre hallgató egészen remek vörösborról.
Másnap megpróbáltunk beszerezni belőle, sajnos nem sikerült.
Szombaton természetesen elmentünk szokásos kisvendéglőnkbe a "görbe utcába" Nadler Gassebe, a Hopferl-be. Igazi hagyományos bécsi kisvendéglő, ebédidőben dugig tele, kedves és gyors kiszolgálásra. Ez az a hely, ahol nem kisérletezek, jöhet az igazi jó Wiener Schnitzel bécsi krumplisalátával. Valahogy ezt fantasztikusan tudják. A krumplisaláta receptje már megvan, de még nem mertem nekiállni. Annyit tudok, hogy a titka, hogy húslevessel öntik fel, attól olyan remek szaftos.
Az ebéd után természetesen nem hagyhattuk ki a hagyományos bécsi karácsonyi vásárt sem.
Természetesen óriási tömeg volt, a többség érzésem szerint magyar és lengyel látogató volt. A választék ugyanaz a vásári giccses kínálat, mint itthon lenne, de a punchot azért nem hagytuk ki, és vettünk is egy adag fűszerkeveréket is hozzá.:)
