Valljuk be az előétel nem mindennapos, és nem annyira magyaros szokás. Én csak az utóbbi években szoktam rá, hogy ünnepi vacsorák ezzel kezdődjenek. Igazán nem is valódi előételeket szoktam adni, hanem amuse bouche, kostólót szoktam adni, ami felizgatja egy kicsit az ízlelőbimbókat, és időt a háziasszonynak, hogy a végső simításokat megtegye a konyhában.
Az előételekkel régebben két alkalommal találkoztam. Egy időben olyan helyen dolgoztam, ahol évente több alkalommal svédasztalos fogadásokon vehettem részt. Ott én gyakorlatilag leragadtam az előételes asztalnál, és az ottani fogások lettek a teljes vacsorámJ. Még később a péntek esti vacsorákon is nagy választékban kaptunk előételeket, salátát, padlizsánkrémet, gefillte fish-t, stb. ezek szintén betöltötték nálam a teljes étkezés szerepét.
De most már vigyázok, ha én kínálok előételt, az tényleg csak ELŐ étel.
Az ez évi könyvhéten gen sok könyvet sikerült vennem, nagy nagy boldogságomra, az már csak a hab a tortán volt, hogy rendkívül kedvezményes áron megvettem szinte desszertnek a végén a LE CORDON BLEU sorozat, partifalatok című kötetét, amiben számomra remek receptek vannak. Az alábbi recept is innen való, némi módosítással, pl, az adagokat lecsökkentettem. 4 főre ideális volt ez a mennyiség.