Hosszú történet, hogy jutottam el az utálattól, az egyik kedvenchez. Megint előjön a sokat emlegetett napközi. Már gyerekkoromban sem szerettem a húshoz édes szószokat. Ki lehetett kergetni a világból az alma, és paradicsomszószokkal, a paradicsomos káposztával, és paradicsomlevessel. A töltött paprika ráadásul megfejelve a főtt paprika általam akkor utált ízével.

Aztán teltek, múltak az évek és a gyerekeim igényelték. Egyszer elkészítettem, kevés cukorral, jó is lett. Majd jött a fokozatos változtatás, amit főleg édesanyám adott elő. Napközis tanárként ő is utálta ezeket, de olyan szintre fejlesztette a végén a tökéletesítést, aminek sok köze nem volt már az eredetihez, de a lányaim kedvence lett.

1. Kevés cukor, aztán már szinte semmi.
2. Ha már paradicsom, akkor olaszos, tehát oregano.
3. Ha töltelék, akkor a töltött káposztámhoz hasonlóan a rizst kicseréltem árpagyöngyre.
4. Ha már árpagyöngyös töltelék, akkor csombor.
5. Végül, teljesen rendhagyó módon rántás helyett egy kevés tejfölös habarás.

Ezt próbáltam most emlékezetből utánozni. Kicsit olaszos, kicsit magyaros, kicsit tejfölös.

Töltött paprika

 6-8 TV paprika
fél kg darált hús
egy bögre árpagyöngy
egy fej hagyma
egy tojás
só, bors,
oregánó
csombor
3 dl paradicsompüré (olasz)
3 dl húsleves
1 dl tejföl
fél kanál liszt

Egy bögre árpagyöngyöt sokszor szitában átmosom, majd egy bögre vízbe beáztatom. A paprikákat kicsumázom. A hagymát apróra vágom. A darált húst összekeverem az árpagyönggyel, hagymával, egy tojással, csomborral, sóval, borssal fűszerezem, majd beletömködöm a paprikákba. A maradékból gombócokat készítek.
A húslevest felforralom, beleöntöm a paradicsompürét, sózom, borsozom, megszórom oregánóval, majd belehelyezem a töltött paprikákat, és a gombócokat. Közepes lángon, fél-háromnegyed óráig főzöm. Mikor a hús megfőtt, kiszedem a paprikákat, és a gombócokat. A szaftot beforralom sűrűvé, és egy deci tejföl, és kevés liszt segítségével behabarom.

Szerintem nagyon finom. Most sütőben sült krumplival adtam, de a vízben főtt kockára vágott krumplival tökéletes.

Kivételesen nem jutottam el pénteken vásárolni, ezért szombat reggel indultam a Bosnyákra. Nem tudtam, hogy szombat az az igazi nagy piacnap. A közeli parkoló telis tele őstermelővel, és mindenfajta árusokkal. Zöldségáradat, mellette meg kínai papucs, ruha, meg minden, ahogy egy igazi vásárban. Sárgabarack, alma, és mindenféle gyümölcs olcsóbban, mint eddig láttam. Sárga cukkinik, mini patisszonok, bébi dinnyék, (De kár, hogy nem rakok el) rendes, valódi paradicsom, paprika.

Elvesztem, vége a nyugalmas szombat reggeleimnek. Muszáj leszek felkelni, és piacra menni. A felkelésen kívül a másik nagy hibája, hogy húsért azért csak be kell menni a rendes piacra, és így elég hosszú sétát lehet tenni. Legalább előre ledolgozom a hétvégi traktákat.

A piac közepe táján találkoztam egy nénivel, aki a maradék rebarbaráját próbálta eladni. Életemben talán egyszer ettem, de miután a Párom gyermekkori németországi emlékeihez tartozik, nem lehetett otthagyni.

Mikor hazaértem, rájöttem, hogy ebből az árva kis csokorból túl sok mindent nem tudok alkotni, de aztán a hűtőben talált meggy és Fakanál receptje kisegített.

Gyümölcsrizs

1 csésze arborio rizs (igazat megvallva a fele megmaradt)
1 kanál vaj
3 dl tej
1 zacskó habtejszín
2 ek kókuszreszelék
4-5 kanál cukor
1 tk vaníliás cukor
4 szál rebarbara
2 marok magozott meggy, vagy több

A vajat felforrósítottam, és a csésze rizst átforgattam benne.Lassanként, fokozatosan keverés mellett adtam hozzá a tejet. Mikor már félig kész volt, csak akkor tettem hozzá cukrot, majd a kókuszreszeléket. Végül a vaníliáscukrot, lezártam, és hagytam kihűlni.
Közben a rebarbaraszárakat megpucoltam, kockára vágtam, a meggyet kimagoztam, megszórtam cukorral.
Egy lábasban egy kanál vízen elkezdtem párolni a rebarbarát, majd hozzáraktam a meggyet, és együtt vártam, hogy megtöppedjenek. Cukroztam még egy kicsit, mert a meggy és a rebarbara is igen savanyú volt. Két-három menta levelet dobtam hozzá.

A tejszínből habot vertem, amit a kihűlt rizzsel óvatosan összeforgattam. Kis tálkákba raktam, és a tetejére raktam bőven a gyümölcsöt.

Avagy vese velővel

Amikor a belsőséges VKF volt, már akkor megemlékeztem erről a csodáról. 
Régen minden második kisvendéglőben lehetett kapni, de ma már a kihaló állatok körébe került.
Ifjabb körömben még néha rávettem magam, de már sok-sok éve nem is gondoltam rá, mert a vese tisztítása, áztatása, főzése végén én már biztos hogy nem tudok belőle enni.
Arról nem beszélve, hogy ha a könyv szerint a fehér részeket kivágom belőle, na meg azt, amit én fehérnek gondolok, akkor a fele sem marad meg. Aztán jön az áztatás, na az nálam mondjuk 10-szer váltott vízben történik. Na, de azért a bátraknak leírom az elkészítést. Fogjuk a vesét, kettévágjuk, a fehér részeket kivágjuk. Lemezekre vágjuk, és váltott vízben átmossuk, hogy az összes szaga eltünjön. Közben a velő hártyáit leszedjük, és azt is összevágjuk.
De múlt héten akkora szerencsém volt, hogy a Tescoban megláttam egy dobozt, amiben konyhakész, megpucolt, felvágott vese és mellé velő volt. Nagyjából fél kg volt az egész, ez két személynek elegendő. Meg úsztam a pucolást, szagolást, és egyéb kellemetlenségeket, és kb. 10 év után először újra elöttem volt a vesevelő.

 

Vesevelő

Egy csomag konyhakész vese velővel
1 fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
5 dkg szalonna
majoranna
só, bors
petrezselyem.

A hagymát apróra vágtam, a szalonnát kisütöttem. A hagymát megpirítottam a zsíron, majd beledobtam a vesét, kevés vízet öntöttem csak alá, hogy oda ne kapjon, egy ideig pároltam, majd sóztam, borsóztam, kevés majorannával megszórtam. Mikor késznek itéltem, beledobtam a velőt, és összesütöttem. Végül egy kevés petrezselyemmel megszórtam.
Klasszikus módon, főtt krumplival, és kovászos uborkával ettük.


 

Már hetek óta erre vágytam, de meg akartam várni, amíg normális árban van a lecsónak való.Na, tegnap végre eljött ez is, úgyhogy este az év első lecsóját ettük, ma meg rácpontyot. Jó szokásom szerint végignéztem a netet, hogy más hogy csinálja, és nem is gondoltam, hogy ennek is ennyiféle változata van, egészben, szeletben, paradicsommal, anélkül.
Erre is nagyon jó a blog, hogy az az elhatározásom, hogy havonta egyszer együnk halat, sikerül is, mert végiggondolom, hogy mit is főzhetnék, ami érdemes a publikálásra. Vicces.

Rácponty

6 szelet ponty
6 kisebb régi krumpli
3 db paradicsom
3 db paprika
1 nagy  hagyma
10 dkg szalonna
1 nagy doboz tejföl, (375 gr, megőrülök ezektől a méretektől)
zsír
só, paprika

A krumplit héjában megfőztem, majd meghámoztam. A paradicsomok héját lehúztam. A pontyszeleteket sóztam, bepaprikáztam.
A tepsit kizsíroztam.
A tepsibe beleraktam a szalonna felét, majd a főtt krumplit belekarikáztam. A tetejére tettem a halszeleteket, majd a karikára vágott paradicsomokat, végül a szeletekre vágott paprikát. Közben sóztam. A tejföl összekevertem sóval, paprikával, és befedtem vele az egészet. 170 fokon sütöttem kb. háromnegyed órát.

Sajnos a tejföl nem volt a legjobb, kicsit különvált a savó és a sűrűje, de ettől eltekintve jó lett. De most kezdhetem a tejfölválogatást is, hogy melyik tejföl mekkora, és mennyire használható.

Ismételteten tiszteltetem Váncsa urat, aki mélységes meghatottságomra ismeretlenül is kézcsókját küldte nekem a bátyámon keresztül.

Ezért most az ő tiszteletére ismét a szakácskönyvéből merítek.

2 illetve 3 receptjét használtam, kicsit vicces, hogy az első hibát felfedeztem, két receptje valójában ugyanaz. Tepsiben sült fehérboros csirke és a mediterrán tepsis csirke.

A 3. a provence-i csirke, amiből igazából kiindultam, de végül a sütőben fejeztem be a másik recept szerint. Isteni, nyári, mediterrán ízek, amikre ilyenkor vágyunk, még akkor is, ha mire kész lett, épp szürke volt az ég, és zuhogott az eső.

 

 Hozzávalók két személyre

1 csirkemell kétfelé vágva
liszt
2 paprika
mésfél hagyma
4 nagy gerezd fokhagyma
4 paradicsom
kb. 15 db fekete olajbogyó
másfél dl fehérbor
friss bazsalikom
só, bors, kotányi borskeverék
Olaj (húslevesről leszedett zsír)

A csirkemelleket finoman kiklopfoltam, sóztam, borskeverékkel megszórtam.
A paprikát kockára vágtam, a paradicsomot forró vízbe mártottam, majd meghámotam, a magokat kinyomkodtam belőle, és szintén kockára vágtam. A hagymát és a fokhagymát szeletekre vágtam. Az olajbogyót feldaraboltam.

Nekiláttam gyorsan a köretnek, mert az tartott a leghosszabb ideig. Barnarizst megfutattam olajon, majd felöntöttem két és félszer annyi meleg vízzel. Felforraltam, majd egészen kicsi lángon, végül a kb. 80 fokos sütőben megfőztem, míg puha lett, és felszívta a folyadékot.

Mikor már nagyjából kész volt, akkor álltam neki a csirkének. A melleket beliszteztem, és megsütöttem. Olajban kellett volna, de a tegnap főzött alaplének olyan mennyiségű zsír lett a tetején, hogy leszedtem, beforraltam, hogy lehetőleg minden víz kforrjon belőle, és ebben sütöttem ki. Átettem egy kiolajozott tepsibe, és be a nem túl meleg sütőbe.
A visszamaradt zsírt olívaolajjal pótoltam, és egymás után a hagymákat, majd a paprikát, olajbogyót, paradicsomot megsütöttem, pároltam benne. Végül rászórtam bőven friss bazsalikomot, sóztam, ráöntöttem a bort, és összeforraltam.

Ráöntöttem a csirkemellekre, és még kb. 10 percig sütöttem a 180 fokos sütőben. 

Itt a koranyár, és mindenki spárgát, töltött karalébét, tököt, zöldborsólevest főz.

Nagyjából ezekben a hetekben én ezzel a három-négy étellel el is lennék.

Igazából már múlt hét végén főztem, de most jutottam oda, hogy felrakjam.
Közben legalább 3 másik receptet is láttam, de mindenki másképp csinálja.:)



Hozzávalók két személyre

Egy közepes vagy két tényleg kicsi tök (sajnos én most igazán kicsit nem kaptam, a képen látható egy negyed darab)
Fél bögre rizs
30 dkg darált hús
só, bors, csombor (borsikafű)
3 dl tejföl

A tököt meghámoztam, félbevágtam, kimagoztam. Forró, sós, citromos vízben pár percig előfőztem.
A rízst másfélszer annyi sós vízben addig főztem, míg felszívta a folyadékot.
Mikor kihült valamennyire, összekevertem a darált hússal, fűszereztem sóval, borssal, csomborral. Egy tepsit kiolajoztam, beleraktam a félbevágott tököket, megtöltöttem a riszes darálthússal, és leöntöttem tejföllel.
25-30 percig sütöttem.

Hozzá a sütőben olívaolajjal, saját termesztésü:) kakukkfűvel összekevert újkrumplit sütöttem.

Na, ezt majd elfelejtettem, ezt az újkrumplit naponta egy kilót tudnánk megenni, hetekig.
Max. még mellé egy kis spárga.

Eltelt egy év. Vagyis még 4 nap.

Egy éve május 26-án kezdtem írni az oldalt.
Már hónapok óta gondoltam rá, hogy majd mit fogok ezen a napon főzni, alkotni, írni. De ember tervez, Isten végez. ( Meg a család, munkahely, és egyebek.)

Nem sok energiám jutott mostanában a blogra. Hétvégenként nagyon jókat főztem, de semmi újat vagy különlegességet.

A végén azt találtam ki, hogy az egyszerű nagyszerű, és megírom a május legjobb menüjét a zöldborsóleves, tojásos nokedli, saláta hármast. Mirella nem megírta előlem?:)

De nem baj, ez most csak egy jó elmélkedős, visszagondolós írás lesz, hogy milyen jó, hogy elkezdtem, és folytatom. Hogy hogyan változtatta meg a főzésemet, az ételről való gondolkozásomat az, hogy blogot írok és olvasok. Hogy alakult át, hogy nem használok műételeket, hogy mindig (na jó, majdnem mindig) van a fagyasztóban alaplé, hogy milyen jókat képzelődök arról, hogy miket fogok főzni, és írni róla.

Nem vagyok nagy komputerszakértő, nem tudtam normális statisztikákkal ellátni az oldalt, de azt tudom, hogy nekem jól eső érzés hogy naponta több mint 100 ember még akkor is rátalál az oldalra, mikor nincs is új poszt rajta.

Nem érem el, a "Nagyok", fűszeres eszter, lorien, beatbull, stb. sőt a nagy alapítók, chilie & vanillia, és nemisbéka szintjét, de nekem jó, hogy itt van ez az oldal, egy kis, de nagyon fontos része az életemnek.

Azért nem tudok ellenállni hogy egy két statisztikát én is megosszak, jöjjenek a legnépszerűbb receptjeim.

Sokáig vezetett a svédgomba, zsidótojás, székelykáposzta és tonhalsaláta.

De aztán jött, látott, és győzött a krumplifőzelék. A leggyakrabban keresett, és legtöbbet nézett posztom. Megint kiderül, hogy az egyszerűség a legsikeresebb.

És éljenek a hagyományok. Meg az evolúció, és változás.

 

Most hétvégén ez volt az egyetlen művem. A rendelkezésre álló alapanyagokból gyors vasárnapi ebéd.

Nemrég csináltam az első rizottómat, ez a második, de úgy beleszerettem, hogy biztos rendszeres lesz.
Nigella receptje egy kicsit módosítva, pl. sonkával, hogy mégis csak legyen az Embernek valami hús is. Nigellának igaza volt, nem csak nagyon finom, de olyan jó megnyugtató volt a kevergetés, finomítás.

3 újhagyma
1 ek vaj
2 ek olaj
30 dkg rizs
10 dkg füstölt tarja.
1 l alaplé
1 dl bor
fél citrom leve és héja
1 szál rozmaring héja
1 tojás sárgája
reszelt prana padano
4 ek tejszín
só, fehérbors
10 dkg sonka
1 marék rukkola

A vaj és olaj keverékén megfutattam az apróra vágott újhagymát. A rizst belekevertem, hogy mindenhol olajos legyen. Ráöntöttem 1 dl bort, megvártam míg felissza a levet.

A húslevest felforrosítottam, és kanalanként öntöttem a rizshez. Végül kellett hozzá még vagy másfél dl forró víz is. Megkostóltam, kicsit sóztam, borsoztam. Beleszórtam a rozmaringot a sonkát, és egy marék rukkolát. Belenyomtam a fél citrom levét, és a citrom reszelt héját is.

Egy kis tálban összekevertem 1 tojássárgáját, a sajttal, és a tejszínnel, és végül ezzel is összekevertem a rizottót.

Tetszés szerint még reszelt grana padanot kínáltam hozzá.

Megirígyeltem a többiektől a hütőmutogatást, és hirtelen felindulásból én is lefényképeztem.
A látvány magáért és rólam, rólunk beszél. Nekem ez a hétvégi hűtőm, hétközben a párom birodalma, ami meg is látszik rajta. Mostanában még hétvégén is alig voltam, vagyok, meg rengeteg egyéb dolgom, piacra bevásárolni is alig jutottam el. Maradt a mélyhűtő felhasználás. Az is a végéhez közeledik, már az utolsó alaplevet használtam el, nem is tudom mi lesz velünk jövő héten, mikor szintén nem  nagyon lesz időm a konyhára.

Lerántom a leplet.


Meglehetősen üres, és ami  benne van, azt sem én eszem. Legfelül némi, tejszín, joghurt, sajt. citromlé végszükség esetére, de általában lime vagy citrom van itthon. 3 dl tej, ha netalántán palacsintát csinálnék, vagy kenyérsütéshez, különben nem vagyunk nagyfogyasztók. Hátul egy kis üvegben házi sós leveszöldségkeverék.
Alatta a csomagolt kolbász, májkrém, kockasajt Párom hétközbeni kajája. Időnként meg főz magának egy zacskós levest.:) Meg az ominózus kethup, nagy ellenségem, de hát mit tegyünk.
Alul a macskakaja mellett szintén tejszín, dán szalámi, tojás, citrom. Tényleg elárvult szegény.


Oldalsó részben legfelül 3 féle mustár, 2 ausztriából, egészen jók. Középen sok, sok fekete csoki, de jó sokáig elvannak, egy-egy kockát szoktunk enni. Alul egy döbbenetes olasz dobozos bor, nem mondom, hogy túl jó, de végül is rizottoba elmegy, narancslé, vodka, meg egy kis kubu, a lányom kedvence.

De úgy elszégyelltem magam a látványon, hogy nem bírtam ki, hogy ne fényképezzem le a speizt, abban azért látható, hogy éhen mégsem fogunk halni.:)

El sem fért a képen, mindenesere van néhány fajta liszt, meg lekvár még, tonhal, és paradicsomkonzervek, olasz tészták, és az alsó kis kupi a fűszerek helye.