Egy igazi hozzánk illő vasárnapi ebéd, jó sok fokhagymával, zöldséggel,Váncsa István nyomán.

4 csirkecomb
1 nagy hagyma
4 fej fokhagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
1 negyed zeller
2 szál rozmaring
2 szál kakukkfű (már a saját kiskertemből, ládámból)
fél liter alaplé (vagy fehérbor)
só, bors, szerecsendió, tárkony

A csirkecombot sóztam borsoztam. A hagymát vastag szeletekre vágtam, a fokhagymát gerezdekre szedtem, de nem hámoztam meg. A sárgarépát, fehérrépát megpucoltam, hasábokra vágtam.

A zöldségeket elterítem a tepsiben, rá sót, borsot, szerecsendiót, szárított tárkonyt szórtam. Tetejére tettem a csirkecombokat, közészórtam a hagymákat. Leöntöttem az alaplével, és hozzáraktam a rozmaringot, és a kakukkfüvet.

150 fokon másfél-két órát sütöttem, míg a hús megpuhult, és a szaftja besürűsödött.

Mellé párolt spárgát kínáltam. Főleg a fejét, mert sajnos elég fás volt a szára.:(

 

 

Tősgyökeres pesti lányként, meg egyéb egészségi okokból nálam sosem voltak növények.
Most viszont egy egész virágládám lett.
Jó gasztrobloggerhez méltóan nem virágokat, hanem fűszernövényeket ültettem.
Kertészkedéshez semmi de semmi tudásom és tapasztalatom nincsen, egyszerűen tettem egy kísérletet és a tescoban vásárolt fűszernövényeket átültettem.
Komolyan mondom, csoda történt, az első nap csuffadt, elsárgult növények elkezdtek élni, bimbózni, zöldellni.
Igazából hét közben a Párom gondozza, én csak hétvégén odamegyek, és csodálom őket. Meg néha ollóval nekiesek, és levágok belőle valamennyit.

A balkonláda jobb fele: snidling, kakukkfű (mindkettő nekiállt virágozni,) görög bazsalikom.

Koriander, nagy büszkeségem, 3-4 sárga levél volt rajta elültetés után 2 nappal.

Menta, ezen is minden levél az utóbbi 2 hétben nőtt. Az eredetiek leestek, elsárgultak.

Most ráadásul nyertem még a társasházi kertben is kb. 2 nm-et, oda is folytatom az ültetgetést.

Nem tudom, mások hogyan vannak vele, nálam a szakácskönyvek hosszú életúton mennek át. Beleszeretek, aztán ha már nagyon, nagyon, nagyon vágyok rá, akkor megveszem.
Aztán olvasgatom sokat, soká, mármint, ha tényleg jó, bejelölöm a szimpatikus recepteket, és felkerül a polcra. Telik, múlik az idő, amikor egyszer csak elkap az ihlet, és tényleg főzök is belőle.

Kedvenc Váncsa szakácskönyvem is így járt. Nehezített kiadás, hogy olyan súlyos könyv, hogy kényelmetlen az ágyban olvasni.:)

De mostanában egyre gyakrabban főzök is belőle.

Múlt hétvégén vettem 3 pisztrángot, és ebből a könyvből találtam hozzá a receptet. Jó is, meg nem is, szerintem a sonka teljesen fölösleges volt bele. Legközelebb kihagyom, szerintem a hal teljesen tökéletes anélkül is, sőt. De ha már így alakult, leírom, úgy ahogy elkészítettem.

 

   Hozzávalók:

3 pisztráng
kukoricaliszt
3 szelet sonka
1 citrom
só
bors
fél fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
balzsamecet
olívaolaj

 

A psiztrángot megpucoltam, lemostam, leszárogattam. Megszórtam sóval, borssal, citromléval, és egy fél órát állni hagytam.
Egy tányérba kukoricalisztet tettem. A pisztráng belsejébe egy-egy sonka darabot tettem, majd a kukoricalisztbe paníroztam  mindkét oldalát. Olívaolajban oldalanként két-három perc alatt átsütöttem.
Mikor kész lett, melegen tartottam, és a visszamaradt olajba megpirítottam az apróra vágott hagymát és fokhagymát, kevés balzsamecettel izesítettem, és a halra szórtam.
Vajas spenótot, és sült krumplit adtam hozzá.

 

Csak egy kis leves, hogy nehogy kevés legyen a főétel.

Mert az én Uram leveses nagyon, nekem meg ezek a zöldséges krémlevesek a gyengéim.

1 vastagabb póréhagyma
1 marék fagyasztott zöldborsó (drága szomszédnéninktől)
1 ek vaj
1 ek olivaolaj
1 l alaplé
2 dl tejszín
1 ek liszt
szerecsendió
só, fehérbors

A póréhagymát felszeleteltem, a vaj és az olaj keverékén megpároltam, majd felöntöttem 1 liter hús alaplével.
Mikor puhának itéltem, turmixgéppel pépesítettem, sóztam, borsoztam, szerecsendióval izesítettem. Újra forraltam, beleszórtam a két marék zöldborsót, és amikor puha lett, behabartam a tejszín és liszt keverékével.

Közben sajtos vajgaluskát készítettem. Egy ek vajból, egy tojásból, és egy marék reszeltsajtból, plusz lisztből, és a végén belefőztem a levesbe.

Új munkahelyemet meg kellett ünnepelni még a múlt héten.
Adott volt egy jó üveg vörösbor, amihez méltó páros kellett.

Szerencsére segítségemre segített kedvenc Váncsa Istvánom.

 

Burgundi Marhahús

 

1 kg marhahús kockára vágva (felsál)

 

Előző este összekevertem a húst, a nagyobb kockára vágott sárgarépát, fehérrépát, apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát, kakukkfüvet, rozmaringot, borsor, szegfűborsot, babérlevelet, az alaplét és annyi vörösbort, ami bőven elfedte, és egy éjszakára elraktam a hűtőbe.
Másnap gondosan leszűrtem, a, levét félreraktam, a húst és a zöldségeket külön raktam. Elővettem, egy olyan lábast, amit majd a sütőbe is beletehetek.

Serpenyőben a szalonnát kisütöttem kevés olívaolajban, majd a leszárogatott marhahúst részletekben átsütöttem.
A szalonnát és a húst félreraktam. A maradék zsiradékot felöntöttem pár dl vörösborral.

A lábasba beleraktam a húst, zöldséget, és közepes lángon pároltam egy ideig kevergetve. Majd hozzáraktam a maradék pácot,. beleöntöttem a vörösboros keveréket és két darab hámozott kinyomkodott paradicsomot. Lefedve a sütőbe tettem. Két és fél óra múlva megnéztem, hogy elég puha-e, kb. 3 óra alatt elkészült. Mielőtt kész lett volna, vajon megpirítottam a gombát, és azt is a húshoz adtam.

Közben berne marniet gyúrtam, egy kanál vajból, és egy kanál lisztből. Egy órát pihent a hűtőben. A kész húst a tűzhelyen forraltam, miközben a fagyos vaj liszt keverékből apró darabokat raktam bele sűrítésként.

Hozzá a új munkahelyem örömére vásárolt egri Juhász cuveet ittuk. Igazi ünnepi étel volt.

 

Ifjúkorom egyik kedvenc étele volt. Váratlanul kaptam egy fél fej karfiolt, és újra eszembe jutott.

 

Sertéskaraj dubarry módra

4 szelet sertéskaraj
fél fej karfiol
3 dl tej
2 ek liszt plusz liszt a húshoz
1 ek vaj
só, bors, szerecsendió
olaj

A karajt kiklopfoltam, sóztam, borsoztam, majd olajon.
A karfiolt rózsáira szedtem, és sós vízben félig megfőztem.

Elkészítettem a besamelmártást. A vajat megforrósítottam, a lisztet elkevertem benne pár percig. Először egy-két kanál tejet rakok bele, majd ahogy sürősödik, lassan keverés mellett belekeverem az összes tejet. Sózom, fehérborssal, szerecsendióval izesítem.
Egy kivajazott jénaiba leraktam a húst, rá a karfiolt, majd ez egészet bevontam a besamelmártással.
Előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje piros nem lett.

Hiába, én most nem a kreatív korszakomat élem a konyhában.
A kelkáposztafőzelék a lehető legunalmasabb, szokványosabb, napköziben közutálatnak örvendő étel.
Igazából már a komplementer ételeknél is említettem, és mint igazi magyar étel is büszkék lehetünk rá. Ráadásul szeretjük, nem túl gyakran, de évente kétszer biztos rámtör, hogy én pont kelkáposztafőzeléket akarok enni.

A blogom eddigi legnépszerűbb étele amúgy is a krumplifőzelék, ezért most megörvendeztetem a google-n keresőket egy másik egyszerű,  hétköznapi főzelékkel.

Mindig fasírttal adom, de most nem volt kedvem az olajban sütéshez, ezért lett a végén stefánia mellé.

Kelkáposztafőzelék

Közepes kelkáposzta (a jó ég tudja, mekkora)
Kb. fele-háromnegyede krumpli
köménymag
fokhagyma
só
bors
2 ek olaj
1 ek liszt
pirospaprika


A kelkáposzta torzsáját kivágtam, negyedeltem, majd csíkokra vágtam.
Feltettem főni annyi vízzel, amennyi épphogy ellepi. Mikor egy kicsit összeesett, melléraktam a kockára vágott krumplit, sóztam, köménymagot szórtam bele, és két összevágott fokhagymagerezdet.

Mikor megfőtt, az olaon megfutattam még 2 gerezd fokhagymát, beleszórtam még egy kevés köménymagot,  majd a liszttel barna rántást készítettem, belelehúztam a tűzről, és megszórtam pirospaprikával.
A rántást beletettem a főzelékbe, és összeforraltam.

Stefánia vagdalt

70 dkg darált sertéshús
2 zsömle
4+1 tojás
fokhagyma
1 hagyma
petrezselyem
só, bors, majoranna
zsemlemorzsa

4 tojást megfőztem. A zsemléket beáztattam vízbe.
A darálthúst összekevertem a kicsavart zsemlével, 1 tojással, az apróra  vágott hagymával, fokhagymával, petrezselyemmel, fűszerekkel. Jól összegyúrtam.

Egy deszkán ellapogattam, és a közepére helyeztem a négy főtt tojást. Beborítottam a tojásokat a hússal, és megformáztam. Kizsírozott tepsibe helyeztem, és megszórtam zsemlemorzsával.
30-40 percig sült 180 fokon.

Spárgakrémleves

A spárga szárait következő nap használtam fel.

500 gr zöldspárga szára
2 ek + 1 ek vaj
fél liter alaplé
2 dl tejszín
só, bors, szerecsendió 

A spárgaszárakat megpucoltam, 3-4 cm-es darabokra vágtam.
A vajon elkezdtem párolni, majd felöntöttem az alaplével. Sóztam, borsoztam, szerecsendióztam.
Mikor megfőtt, összeturmixoltam.
Újra felforrósítottam, belekevertem a tejszínt, és összeforraltam. A végén a tűzről lehúzva egy evőkanál hideg vajat tettem bele, és összekevertem.
Pirított zsemlekockákkal ettük.

Mint láttam, a múlt hétvégén sokan főzték ugyanazt, amit én.

De mentségünkre kell mondani, hogy betört a spárgaszezon, és én ilyenkor függő leszek.A történet nem is a spárgával kezdődött, hanem, új munkához új ruha, meg cipő kéne, besétáltam a körútra. Cipőt természetesen nem kaptam. Ezen a héten sem, de holnap még teszek egy utat érte. Borzasztóan nehéz, egyszerű, de kosztümhöz is valló, de olcsó, de kényelmes fekete cipőt szeretnék.

Viszont vettem egy nagyon helyes kis fekete szoknyát á’ 1000.- Ft-ért. Már jó napom volt.

De ami még fontosabb, az Erzsébet körúton, a Blaha felé felfedeztem egy sajtboltot.
Két sajt volt akciós, a grana padane, és a cheddar. Ezekből rögtön vettem 15-20 dkg-t, és a tüneményes eladósrác, megkóstoltatott velem még legalább négy fajtát.
Végül vettem még 10 dkg-t valamiből, aminek nem emlékszem a nevére, rouge-al érlelt, enyhén büdös sajt, ami engem később este a mennybe repített.

Pénteken megvettem egy csomag zöld spárgát, amit kétféleképpen használtam fel.
Péntek este, bár másnap munkanap volt, elkészítettem életem első rizottóját.
Nem tudom, miért, de a hozzávaló rizst már hónapokkal ezelőtt megvettem, de még nem mertem nekiállni.
Valamiért úgy éreztem, hogy az Uram nem rajong érte, de mint kiderült tévedtem.
Azt mondja, át kellett értékelnie előbb az agyában, hogy attól, hogy úgy néz ki, mint egy tejberizs, ne arra számítson, hogy édes.
A spárga fejeiből lett este a rizottó, némi sonkával (a férfiember kedvéért), és a grana padano sajttal.

Spárgás sonkás rizottó

25 dkg risotto rizs

Fél kg spárga feje

 

10 dkg füstölt sonka

1 ek vaj

2 ek olívaolaj

2 szál újhagyma

1 dl fehérbor

fél l alaplé

só, bors

 

A zöldspárgát megmostam, a fejeket levágtam, a szárakat félreraktam további felhasználásra. A fagyasztóból kivett csirke alaplét felforrósítottam.

 

A vajat és az olajat felmelegítettem, és átforgattam benne a rizst. Amikor átmelegedett felöntöttem 1 dl fehérborral. Megkevertem. A bort gyorsan felszívta, ekkor kezdtem az alaplét adagolni merőkanalanként. Egy merőkanál leves, kavarás, és így tovább. Közben, mint kiderült, nem a legjobb fazekat használtam, kissé odakapott, úgyhogy áttettem egy másik lábasba.

Az utolsó két merőkanál leves előtt beletettem az apróra vágott újhagymát, és sonkát, kicsit később a spárgafejeket. Belekevertem egy marék reszelt sajtot, és sajtforgácsokat szórtam a tetejére.

Mikor kész lett, megkóstoltam, és borsoztam.

 

Mellé, az előző posztban említett a Laczkó borászat Mátrai kékfrankos roseját ittuk. Nagyon kellemes könnyű rose, ha jól emlékszem 1200 Ft volt, amit úgy éreztem megérdemlünk, hogy egy kicsit ünnepelhessünk.

Nem is olyan régen, úgy egy hónapja kaptam a felkérést, hogy mit jelent nekem a tavasz.

Akkor éppen nagyon nagyon nem voltam tavaszi hangulatban, helyzetben. De azt írtam, hogy a tavasz a születésnapok szezonja nálunk.

Április idusa meg pont az én szülinapom. A blogomon most nem nagyon látszik, hogy ez az én hónapom, azt hiszem, mióta elkezdtem írni, még soha nem volt ekkora szünet.
Magyarázatom van rá, egész más dolgokkal voltam elfoglalva. Pedig azért főzőcskéztem, de inkább magamat ismételve, és nem nagy kedvem volt írni.
Azért most lassan majd jön néhány recept is.

Pont a születésnapomra kezdtek beérni a dolgaim, az előtte való hét még elég izgalmas és várakozó volt, de a végére minden szép és jó lett.

Találtam egy olyan állást, amire vágytam. 3 nap alatt sikerült autót szereznem, ami szintén a csodák egyike volt.

Hétfő óta dolgozom, vezetek, (amit 10 éve nem nagyon csináltam, de hát 40 km a munkahelyem a lakásomtól, tehát muszáj)

A munkahelyemről még annyit, hogy olyan gyönyörű környéken van, hogy minden reggel, amikor a gödöllői dombságon megyek keresztül, repes a szívem a harsogó zöldtől.

Pénteken az új állás és kocsi örömére életemben először elmentem a Corába. Hát nem mondom, hogy állandó hipermarket látogató leszek, nekem túl nagy, és túl sok időt vesz el, de néha érdemes meglátogatnom.

Ahogy beléptem, borkóstoló fogadott, illat után végül is két üveg bor mellett döntöttem, és nem tévedtem. Végre egy jó, magyar bor, ha nem is olcsón, de nem megfizetethetetlen áron.

Méltó kísérője volt a most hétvégi kajáknak, amik nem voltak ugyan nagyon nagyon ünnepiek, de azért mi ünnepeltünk.

Egészében megállapítottam, hogy nem olyan rossz kétszer 4 évesnek lenni:) Sőt újra rájöttem, hogy én negyvenesként érzem a legjobban magam a bőrömben. Kiváncsi is vagyok, hogy másnak mi a véleménye erről.

Mondjuk az utóbbi 2-3 hónapot kihagytam volna, de végül is kellett, hogy rávegyem magam a váltásra.

Ahhoz képest, hogy a cím április volt, ezt az egy szegény írást is csak most sikerült felraknom az oldalamról.

De mostantól azért egy kicsit aktívabb leszek, igérem.