Zavarban voltam, hogy leírjam-e itt. De a blog is én vagyok.
Anyám meghalt, most nem tudom, hogy viselkedjem vele szemben,
József Attila
Akik ismerték, szerették
KORNIS KLÁRA, Manyi
ember és tanár,
anya és asszony,
nagyanya, dédmama
gazdag élete után
84. évében
csendesen elhunyt.
A Goodfood oldalán az egyik kedvenc részem az un. storecupboards receptek.
Mi mindent lehet abból csinálni, amit az ember a spejzban, hűtőben talál. Ez most egy tipikusan ilyen étel volt, amit a hűtóben találtunk szilveszteri elutazás után, és valami egészen zseniális dolog lett belőle.
Egy serpenyőben felforrósítottam a vajat, és megpirítottam az apróra vágott foghagymát benne, rádobtam a fagyasztott spenótot, lefedtem, és hagytam felolvadni, és megpárolódni. A végén sóztam, borsoztam, és beleöntöttem a túrót is, összeforraltam.
A leveles tésztát kivajazott formába simítottam, a kilógó részeket levágtam, és csikokra vágtam. A tészta alját egy villával megszurkáltam, beleöntöttem a túrós spenótot, rászórtunk sajtot, és a maradék tésztacsíkokkal lefedtük.
25 percig sütöttük 170 fokon.
Az erdőbényei szilveszterre vittem többek között ezt a melegen és hidegen is kitűnő tölteléket. Eredetileg a pulyka tölteléke lenne, de külön sokkal jobb. Ráadásul remekül illik a legutolsó VKF kiírásra. Igaz hogy nincs betöltve, de azért ez egy igazi töltelék, ami ráadásul kolbásszal meg is van töltve.
Nagyon nehezen találtam meg a nevét, ezért megkérdeztem a szilveszteri mulatság többi résztvevőjét, hogy szerintük ennek mi a neve, töltelék is meg nem is. Ők találták ki, hogy ez egy inverz mátrix, ahol a töltelék kívül van. Az az egy biztos hogy hihetetlen nagy sikere volt.
A darált húsba belekevertem a lereszelt almát, a durvára tört pisztáciát, apróra vágott petrezselymet, alaposan sóztam, borsoztam.
Lefektettem egy akkora fóliát, amelybe majd be tudom csomagolni a húsrudat. Enyhén kiolajoztam, majd elkezdtem szépen lerakni a közepére a zsályaleveleket két sorba. A hús felét szépen rásimítottam a levelekre, egy kis mélyedést csináltam és belefektettem a kolbszát. A hús másik felével lefedtem, és ügyesen megpróbáltam egy nagyjából szabályos rudat készíteni. A fóliába alaposan becsomagoltam. Elraktam a hűtőbe egy napra. Másnap 45 perc alatt nagyjából 200 fokon megsütöttem. Szaftos az almától, ízes a kolbásztól, illatos a zsályától, és nagyon jól osztható.
Gordon Ramsay receptje alapján
Legeslegjobb befejezéseként az évnek, és elkezdéseként a következőnek mi most elhúzunk Erdőbényére, kedves borász barátaink meghívásának eleget téve.
Remélem jövőre is sok időt fogunk ott tölteni, és talán egyszer majd meg is találjuk a saját kis házunkat is majd ebben a gyönyörű,, számunkra szerelmetes faluban.
Most a meghíváson kívül arra is felkérést kaptam, illetve valójában én vállaltam hogy a 14 fős remek bulinak én szállítom két napra az ételeket.
Íme a tervezett és már előkészített menű. A receptek majd jövőre.
Természetesen ezekhez jóféle tokaji borok az Ábrahám pincéből Enikő és Robi jóvoltából.
Viszont látásra 2011-ben mindenkinek nagyon Boldog Új Évet kívánva.
Karácsonyra nagy örömömra megkaptam a már régen vágyott Casa Moro c. szakácskönyvet. Már látom, hogy az egyik kedvenc lesz, eddig is nagy szerelem volt a mediterrán konyha.
Elsőre egy nagyon egyszerű és gyors, de nagyon jellemző gyors lepényt és hozzátartozó öntetet készítettem. A sharmulát adják úgy tünik mindenhez tenger gyümölcseihez, húsokhoz, én most egyszerűen beletunkoltam a nagyon finom, szaftos lepényeket.
Az olívaolajat a lányom hozta Olaszországból, ő maga szedte hozzá az olajbogyót, és kisérte végig a préselését. Nálam még ért két hónapot, és valami csoda lett.
.jpeg)
A lisztet összekeverem az élesztővel és a sóval, majd lassan összegyúrom a vízzel, végül az olajjal. Kb. 20 percet hagyom állni és kelni, majd négyfele osztom. Az egyes gömböket kinyújtom kerek lapokra, és egy forró serpenyúben kisütöm mindkét oldalát addig sütve, míg barna buborékok kezdenek nőni.
Ez egy jellegzetes marokkói szósz, amit húsokhoz adnak, vagy zöldségeket mártogatnak belé. Én most egyszerűen a lepényt ettem vele, és tökéletesen elégedett voltam.
Egy mozsárban összetöröm a római köményt, majd a fokhagymát a durva sóval, beledolgozom a citromlét, majd az összes többi hozzávalót. KÉSZ:)
Valójában karácsonyi ajándéknak készült, de ugye nem rakhattam fel a receptet előbb, mert a megajándékozottak is olvassák a blogomat.
A Rosinanteban kaptam kóstolót egy hasonlóból, és azonnal eldöntöttem, hogy nekem ezt meg kell csinálnom. Kaldenekker úr volt olyan kedves, hogy ráadásul fel is rakta a receptjét az oldalára, amiből és még sok sok egyéb receptből kiindultam.
Habár nálam ajándéknak készült most, nagyon jó recept máskor is, bármilyen sülthöz. Az alábbi adagból rengeteg készült, vagy 5-6 db egy-két dl-es üveg lett tele, plusz megmaradt magunknak egy literes befőttes üvegben. Most karácsonykor a kacsamell, és a majd később megírandó brézelt marhához is kitűnő volt.
Az apróra vágott hagymát és foghagymát egy lábasban kissé megpárolom. Egy másik serpenyőben szárazon megpirítom a római köményt, és a koriandert, majd mozsárban összetöröm.
A már kifehéredett hagymához hozzádobom a gyömbért, a fűszereket, várok, amíg el kezdenek illatozni, majd rádobom először a sütőtököt, majd az almát. Hagyom egy kicsit kiadja a levét, majd beleöntöm a narancslevet, és szükség esetén egy kevés vizet is. A felvágott chiliket. a mazsolát és a narancshéjat is belerakom, és hagyom legalább 35 percig főzni, amíg a hozzávalók szétfőnek. A végén beleöntöm az ecetet, is forralom egy kicsit, és fakanállal egy kissé összetöröm.
Kiforralt üvegekbe öntöm még forrón, lezárom, fejre állítom az üvegeket egy időre, majd a végleges helyükre teszem.
Egyszerre édes, sós, savanyú, csípős, hihetetlenül harmonikusan, és isteni mindenféle sültekhez.
A jerk összefoglaló-szóval a karibi vagy jamaikai fűszereket rejti. A fine cookingon találtam egy szimpatikus receptet. Eredetileg tarjából volt, de a párom karajt vett helyette. A karácsonyi hűtőtakarításnál meg találtam egy sertéslapockát. Nem volt könnyű kitalálnom, hogy oldjam meg a kétféle húsból egyféle étel készítését.
óit az olajjal összeturmixoltam. A húst először sóztam, és borsóztam, majd alaposan bekentem a páccal. Egy nejlonzacskóba beraktam a húsdarabokat, a maradék páccal együtt, és hagytam egy órát állni, de lehet többet is.
Régi adósságom és vágyam ez a leves. Még júniusban voltunk a Borssó nevű étteremben, ahol egy fantasztikus mentás zöldborsólevest ettünk kagylóval. Azóta tervezem reprodukálni, nem tudom, miért nem jött össze eddig. De most vasárnap végre elkészült, és fantasztikus lett. Mindenkinek ajánlom.
Hozzávalók:
Az olajat és a vajat felmelegítem, a felszeletelt póréhagymát a fokhagymával együtt megpárolom rajta. Rádobom a krumplit, a zöldborsót, és felöntöm az alaplével. Sózom, cukrozom, fűszerezem izlés szerint.
10-15 percig főzöm, amíg a zöldborsó és a krumpli is megpuhul. Ekkor kiveszek belőle egy kisebb merőkanálnyi zöldborsót, a többit turmixgépben pépesítem a menta felével együtt. Visszateszem a tűzre, belekeverem a maradék apróra vágott mentát, a tejszínt, és tetszés szerint még vizet, végül az egészben hagyott borsószemeket és összefőzöm.
Kockára vágott, ropogósra sütött baconszalonnával megszórtam tálalásnál.
Ez most nagy kedvencem, bármikor bele tudok kanalazni egyet. Színes, vidám, édes, fűszeres, téli, finom saláta. A lányomtól kaptam a receptet.
Pontos adagokat nem igazán tudok, ízlés szerint.
De először is el kell újságolnom, hogy van nekem új robotgépem. Nem egy Kitchan aid, de nekem most nagy boldogságot nyújtó Bosh klón a Lidl-től, aminek többek között remek szeletelő része is van. Feltéve, hogy az ember rájön, hogy szerelje össze. De megküzdöttünk vele.:)
Ilyesmi, csak tiszta fehér.
De jöjjön a saláta.
A szeletelő vékony részével lereszeltem a répát, céklát, almát, sóztam, hagytam egy kicsit állni, és összeállítottam a dresszinget. Az olajba belekanalaztam a mustárt, a mézet, sherryecetet, megkostóltam, majd összekevertem a salátával. Hagytam 10 percig állni, kostóltam, és még utánaizesítettem egy kevés sóval.
Szerintem hús mellé, de magában is tökéletes.
Arra vigyázni kell, hogy a répa és a cékla is jó minőségű legyen, sajnos volt már olyan adag, amit ki kellett dobnom, mert a sárgarépa kesernyés volt.