Valójában annyira marokkói mint én. Ez is goodfood recept eredetileg, de kivételesen annyira rosszak voltak a receptbeli arányok, hogy inkább csak az ötlet származik onnan.

• ·         2 csirkemell
• ·         1 ek olívaolaj
• ·         1 ek méz
• ·         1 tk római kömény
• ·         1 csipet fahéj
• ·         1 tk koriandermag
• ·         150 ml alaplé
• ·         1 bögre kuszkusz
• ·         egy paradicsom
• ·         1 marék mirelit vegyes zöldség
• ·         1 csokor petrezselyem
• ·         olaj a sütéshez

A csirkemellet vékony csíkokra vágtam. Az egész fűszereket forró serpenyőben megpirítottam, majd mozsárban összetörtem. Összekevertem a mézzel, olajjal, és belehempergettem a csirkecsíkokat.

A kuszkuszt leöntöttem a felforrósított alaplével, és még egy kevés forró vízzel. Lefedve hagytam állni.

Egy serpenyőben olajat forrósítottam, és a csirkecsíkokat megpirítottam, sütöttem rajta. A húst félreraktam, a serpenyőben még egy kevés olajat hevítettem, és megsütöttem rajta a zöldséget.

A kuszkuszt villával fellazítottam, összekevertem apróra vágott paradicsommal, a zöldséggel, a maradék fűszerrel, és az felaprított petrezselyemmel.

Az egész maximum fél óra alatt elkészült és remek vacsora, és nekem másnapi ebéd lett.

Csütörtökön a polgári szakmámból adódóan hívatalos látogatást tettem:) a Rosinante fogadóba. Elég régen terveim között szerepel a látogatás, de eddig nem jutottam el.

A szállodához érve Mirelle fogadott, illetve nagyon örült és egyben csodálkozott, hogy mit keresek ott. Innentől kezdve életem egyik, ha nem a legjobb partnertalálkozóján, bemutatóján vettem részt.

Miután bemutatták nekünk a szállodát, egy rövidített Finománia főzőiskolát kaptunk. Lehetett sütni bagettet, sütit, káposztás lángos, és svéd karácsonyi süteményt. Én az utóbbit készítettem Mirelle-lel. Mikor meggyúrtuk és megformáztuk a süteményt, a kertben egy olyan, de olyan svédasztal várt minket, hogy teljesen kész voltam. Azt hiszem csirkecomb, ragyogó zöldségekkel. Mangalica kolbász, hurka, zseniális. Sárgarépaleves. Túrógombóc. Sült gesztenye, stb.

A benti teremben közben kirakodtak, és hihetetlen finom házi sajtokat, lekvárokat lehetett kóstolni. Egyszer csak ott álltam egy kondér madártej előtt, aminek szintén nem tudtam ellenállni. És csak ezután hozták a különböző édes és sós lepényeket.  Mindenből csak pár falatot, de muszáj volt enni.

Egyszerűen olyan, de olyan szinten ettem tele magam, hogy úgy éreztem, egy hétig nem fogok enni. DE ez hagyján, mert a szálloda munkatársai tényleg valami egészen extrém módon kedvesek. Vagyis nem is ez a legjobb szó, hanem tényleg olyan, mintha egy baráti családhoz mentem volna vendégségbe.

Szakmailag is meggyőztek, de egyénileg is most az egyik elsőszámú vágyam, hogy itt töltsek egy hétvégét, és főzhessek.

Ja, és Mirellel is nagyon jókat beszélgettünk, kajákról, országokról, szakmáról.

Otthon gondolkoztam el, hogy ki vagyis mi az a Rosinante, egy kicsit még vitatkoztunk is, hogy szamár, vagy ló? Ló, most már tudom, csak ezt nem, vajon miért pont ez lett a neve.

 Isteni sajtok

És egyebek

Ismét egy vega munkahelyi ebéd. És ami még jobb, tökéletes versenymű a reformételes versenykiíráshoz. Eredetileg nem is nagyon gondolkodtam ezen, mert nem vagyok egy igazi reformkonyhás, bár figyelek természetesen. De eszünk húst, finomlisztes dolgokat is, ha egyre kevesebbet is. Remélem a tokaji aszús dolog még belefér a reformkonyhába. De azért elég sokszor csinálok leginkább magam kedvéért, de aztám másnak is örömére sok zöldséges, reformosabb ételt is.

A gersli avagy az árpagyöngy egy nagyon nagyon jófajta gabona, én már régen használom. Eredetileg ugye a sóletbe, aztán a töltelékbe, utána lett belőle rizottóféle. Most meg egy saláta, vagy zöldséges egytálétel. Ezt írják róla:

Az árpa könnyen emészthető gabona. Magas a kálium-, magnézium-, foszfor-, cink- és vastartalma, ezen kívül sok értékes vitamint, elsősorban B1-, B2-, B6-vitamint és pantoténsavat tartalmaz nagyobb mennyiségben.
Az árpa nagy mennyiségű kovát tartalmaz, amely erősíti az izomzatot, a kötőszövetet, valamint jó hatással van a csontokra, a fogakra, a bőrre és a hajra is.

És ezzel a recepttel próbáltam ki először az édesburgonyát. Az igazat megvallva kifejezetten ízlik, de annyira hasonlít a sütőtökhöz számomra, hogy ezzel az erővel sütőtökkel is csinálhatom legközelebb.

• 2 lilahagyma negyedekre vágva
• 2 közepes édesburgonya megpucolva, kis kockákra vágva
• pár gerezd fokhagyma kissé megnyomva
• 100 gr árpagyöny, gersli
• egy marék karfiol
• egy ek. tokaji aszú balzsamecet
• 2 tk harissa
• 1 tk sumach ( ez is egy mostani kedvenc, amit amibe lehet, belerakok)
• 1 kevés olaj

Az édesburgonyát, a hagymát, és a fokhagymát, olívaolajjal megspriccelve a 200 fokos sütőben 15-20 perc alatt puhára sütöm. A gerslit folyó vízben többször átmosom, kevés vajon megfuttatom, és felöntöm vízzel, jó 25-30 perc kell neki, mire puha lesz. Az utolsó 5-10 percben beleszórom a karfiolt, és készre főzöm. Közben sózom.

Leszűröm a gerslit, összekeverem a zöldségekkel, meglocsolom az ecettel, még egy kevés olívaolajjal, és alaposan fűszerezem.

Este csak megkóstoltam, másnap reggelre ért össze, és remek kis ebéd lett belőle.

 Goodfood receptből.

avagy

kétszer sült császárhús Gordon Ramsay után szabadon

A préselt hús megnevezés a páromtól jött, aki lényegében az én szakmai irányításom mellett felügyelte és befejezte a folyamatot. Ezt a receptet már jó néhányan megsütötték vagy ehhez hasonlót, és mindenki áradozott róla. Most már mi is.

Mostanában az egyik ha nem az egy kedvenc fűszerkeverékem. Nem volt itthon, mikor kellett volna, ezért elkészítettem én magam, és ez sokkal jobban tetszik nekem.

• ·         1 kávéskanál édesköménymag,
• ·         3 db csillagánizs,
• ·         4-5 db szegfűszeg,
• ·         1 kávéskanál szecsuáni bors.
• 
  

Ezeket mozsárban durva sóval alaposan összetörtem, végül beleszórtam egy kevés fahéjat.

Igazából a kacsához terveztem köretnek, de akkor szépen odaégettem. Hétközben újrapróbálkoztam egy jobbfajta lencsével. Nekem nagyon jó vega kaja lett, a páromnak meg remek köret.

Kétféle meglepetést is hozott számomra ez a recept. Az egyik, hogy mennyire jó ételt lehet főzni az unalmas lencséből, a másik, hogy milyen rejtett erényei vannak a zellernek.

Kisérleti konyha a barackos ecethez aszalt barackkal szerette volna készíteni, én viszont tokaji aszú balzsamecetemből kiindulva az aszalt sárgabarackhoz, ami volt otthon, egy adag mazsolával együtt főztem.

Ez annyira jó, hogy rendszeres munkahelyi ebéd lesz belőle.

Hozzávalók:

• 20 dkg lencse (legközelebb többet készítek)
• egy kis hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• Egy kimagozott chili vagy 2-3 szelet erős piroshúsú paprika
• 5 dkg aszalt sárgabarack
• 3 dkg mazsola
• egy szelet zeller apró kockákra vágva
• 1 evőkanál balzsamecet
• 2 ek szójaszósz
• 1 ek hoisinszósz
• 1 ek olaj
• 1 ek vaj

A vaj és olaj keverékén megpároltam az apróra vágott hagymát, és a fokhagymát. Megfutattam egy kevés feldarabolt paprikát, és a zellert. Összekevertem a lencsével, és felöntöttem annyi vízzel, hogy egy ujjnyira elfedje. Sóztam. Kis lángon 20-30 percig főztem, amíg puha nem lett. Lehőztam a tűzhelyhez, és hozzákevertem a feldarabolt aszaltgyümölcsöket. A dresszinghez összevertem a balzsamecetet, szójaszószokat, és hozzáöntöttem a lencséhez. Izlés szerint még megszórtam feldarabolt erős paprikával, apróra vágott petrezselyemmel, és korianderrel. Hagytam egy ideig állni, hogy összeérjen. Langyosan és hidegen is jó volt.

Azt hiszem, nem okozok nagy meglepetést, hogy már megint kiderül, Chili és Vanilia nagy kedvenc nálam.

Ez is egy jó kis hústalan munkahelyi ebéd volt nekem. Mostanában valahogy sokkal kevésbé kívánom a húst. De mivel életem párjának viszont nem étel az étel hús nélkül, magamnak kotyvasztok néhány dolgot. Például cukkinit, amit ő nem szeret. Csak mindig megkostólja, és azt mondja, hogy, hmm, ez nem is rossz. Ez most tényleg nem volt rossz, viszont meglepően erős lett. Gyönyörű kápiának kinéző zöldséget vettem a hétvégén, amiről kiderült, hogy méregerős paprika. Úgyhogy most ezt használom csili helyett, de még így is óvatosan. Goodfood és Nemisbéka ihletésére

• 1 ek olívaolaj
• 1 ek vaj
• 2 kisebb cukkini
• parmezán
• fél lime
• Tokaji aszú balzsamecet (pillanatnyi nagy kedvenc
• só, bors
• menta
• parmezánsajt
• egy szelet erős pirospaprika
• 1 ek napraforgómag (fenyőmag híján)
•  

A cukkinit zöldséghámozóval vékony szeletekre vágom. A vaj és olaj keverékén gyorsan megpirítom, de csak annyira, hogy még ropogós maradjon. Kirakom egy tálba. A maradék olajon megpirítom az apróra vágott paprikát, és a szotyit. A cukkinit, sózom, borsózom, meglocsolom olívaolajjal, a balzsamecettel és a lime levével. Megszórom a magokkal, a paprikával, egy kevés friss mentával, petrezselyemmel, és a végén a parmezánforgácsokkal. Hagyom állni. Szerintem langyosan is jó, de higeden is remek.

Egy nagyon egyszerű étel, hála egy olyan kolleganőnek, aki általában nem szokott főzni, de mikor feltettem azt a költői kérdést, hogy mit is csináljak este 80 dkg csirkemellel, ha még lusta  és nyűgös vagyok, bedobta ezt az ételt, mint olyat amit még ő is meg tud csinálni, és kedvenc.

Persze utána még végignéztem, hogy más  hogy csinálja, és megtaláltam gabojsza receptjét, amit nagyjából követtem.

• 4 csirkemell, szeletekre vágva
• 20 dkg sajt vegyesen (Lidl reszelt, gran moravia)
• 2 tojás
• 2, 5 dl tejszín
• 1 dl joghurt
• 2 ek olaj
• liszt
• só, bors, szerecsendió

A csirkemell szeleteket sóztam, borsoztam, majd először lisztbe, aztán tojásba, végül a reszeltsajtba paníroztam. Leraktam sorba egy kiolajozott jénaiba.

A tejszínt és a joghurtot összekevertem, enyhén sóztam, szerecsendióval fűszereztem. 180 fokos sütőben 35 percig sült. Rizzsel és puliszkával ettük. Az összesült sajtos tejszines trutyi nagyon jó volt a puliszkához.