Még húsvét előtt a Lidl-ben kaptam egy receptfüzetet, amiben ez a gyönyörű desszert volt. Jött a születésnapom, vendégeket is vártunk, ez volt a legjobb választás. Még elég drága volt és import eper, de „egyszer élünk” felkiáltással megcsináltam, és csodák csodájára pont úgy nézett ki, mint a mintafényképen.
3 dl habtejszín
2 cs vaníliás cukor
4 csomag zselatin fix
1 lime
Fél kg eper
2 ek cukor
Felforraltam a tejszínt a vaníliás cukorral, és kis lángon 5 percig főztem. Hagytam hűlni, majd belekevertem 2 cs zselatint. 4 kisebb fajta üvegpoharat hideg vízzel kiöblítettem, és egy tojástartóba, aminek a középső papírtámasztóit kicsit levágtam ferdén elhelyeztem. Beleöntöttem a zselatinos tejszínt, és beraktam a hűtőbe,
A lime-ot alaposan megmostam, és vékony csíkokban lehámoztam a külső héját, majd a levét kicsavartam egy tálba.
Az epret megpucoltam, és felét a cukorral pépesítettem, majd a zselatin másik részét belekevertem. A poharakat elővettem a már megdermedt tejszínkrémmel, talpra állítottam és beleöntöttem az eperpépet, hűtőbe. majd visszaraktam. A maradék epret vékonyra szeleteltem, és lime-mal meglocsoltam.
A pannacotta tetejére, és az eperre is mentát szórtam.
Új munkahelyemen megváltoztattam étkezési szokásaimat egy kicsit. Itt ugyan van egy átlagos, de nem túl olcsó büfé, és egy nagyon jó társaság, akikkel együtt ebédelünk. Ezért most, életemben először, felkészülök, és szinte mindennap viszek valami ebédet magamnak.
Ez arra is remek alkalom, hogy még bátrabb kísérleteket tehetek, amikor nem kell tekintettel lennem más ízlésére, és ha nem sikerül, maximum én vagyok a szenvedő fél. Bár ez nem nagyon fordult még elő. Este, amikor előkészítem, vagy a közös vacsorát, és a maradékot viszem, vagy vacsora után valamit csak magamnak, Emberem kijön, megnézi, Mi ez? Belekóstol és közli, te, hát ez finom.:)
Most elkezdem megírni az ötleteimet, képek nélkül, mert az esti 20 perces főzőcskézés nem a fotózás ideje.
A héten így készítettem bulgursalátát, és az általa állítólag nem szeretett cukkinit.
Bulgursaláta és mentás cukkini
(Két női adag)
Egy kis csésze bulgur
2 kis sárgarépa (maradék)
Egy paradicsom
Fél hagyma
2 gerezd fokhagyma
Petrezselyem, menta
Olivaolaj
Citromlé
Koriandermag
Gyömbér
Római kömény
Két deci alaplé
A hagymát és fokhagymát olívaolajon megpároltam, beletettem az összetört fűszereket, majd ráöntöttem a bulgurt, és pirítottam egy kicsit, hogy az olaj mindenhol befedje, felöntöttem 3-szor annyi folyadékkal, egy része alaplé másik része víz, Felforraltam, és még kb. 5 percig kislángon főztem, aztán félretettem hűlni. Egy óra alatt a bulgurszemek megduzzadtak.
Közben a sárgarépát karikára vágtam és egy serpenyőben megsütöttem, a paradicsomot meghámoztam, a belét kiszedtem és apróra vágtam. Egy nagy csokor petrezselymet apróra vágtam
Mikor a bulgur kihűlt összekevertem a sárgarépával, paradicsommal, egy kis zöldpaprikával, és megszórtam egy kevés cayenne borssal is. Végül citromot facsarta bele. Uborka és olajbogyó is nagyon jó bele, de én abszolút maradék-felhasználásra mentem.
Mentás cukkini
Mikor megnyílt az Olimpia vendéglő, nagyjából az első héten elmentünk a lányommal megnézni. Fantasztikus élmény volt, nekem ez volt az első ilyen stílusú vendéglői tapasztalatom, hogy nem tudom, mit fogok kapni, de hihetetlen finom és izgalmas ételeket kaptunk, fantasztikus hangulatú felszolgálással. A csúcs a báránysült volt párolt cukkinival, amit, mint kiderült Takács Lajos mentával ízesített. Életemben nem jutott volna eszembe ez a párosítás.
Most vettem két cukkinit, csak magamnak, mert ugye csak én szeretem, és eljött az ideje, hogy kipróbáljam. A balkonládámban nő a friss menta, minden készen állt.
2 cukkini
Menta
Só
Bors
A cukkinit uborkaszeletelővel leszeleteltem. Kevés olajban inkább sütöttem, mint pároltam, amikor már jónak tűnt, rászórtam az apróra vágott friss mentát, sóztam, borsoztam. Egyszerre meleg és hűs, fantasztikus köret lehet bármilyen húshoz. Nekem most ez volt a feltét a bulgurhoz.
Nem könnyen, de végül összehoztuk a találkozást Shy-jal, hogy átadjam neki a megnyert sütit.
Na, ennyire nem volt egyszerű, igen sok kalandon kellett átmenni, hogy az álkomiszkenyér eljusson hozzá. Volt néhány jogos igénye, aminek megpróbáltam eleget tenni.
Kevesebb dió, és sok aranymazsola. Be is szereztem a hozzávalókat, csak az élet elsodort, és eltelt két hét mire meg tudtam sütni
Végre sikerült megbeszélnünk egy keddi napot, délután 5 órát. Én az utolsó pillanatban kicsit módosítottam. Sajnos az információáramlásban zavarok keletkeztek, és szegény Shy már egy nappal korábban is várt engem és a sütimet. Na,de sebaj, majd holnap.
Hétfő este hazaértem, és nekiálltam a módosított receptnek. A 14 dkg dió felét lecseréltem lisztre és aszalt gyümölcsre.
Szépen összekevertem, betettem a sütőbe, majd nekiálltam ezt-azt csinálni. 30 perc múlva csörgött a sütő órája, én meg gondolkodás nélkül kikaptam, és kiborítottam a sütit. Sületlenül illetve félig sülve.
Ott álltam romjaimban a konyhában.
Végignéztem az alapanyagokon és megállapítottam hogy szinte minden megvan hozzá, csak pont az igényelt aranymazsola fogyott el. Lehet, hogy most óriásit csalódik szegény Shy. Bocsánatot is kérek tőle ezen a helyen.
Kirohantam a kisboltba, vettem egy csomag mazsolát, de hogy még se legyen olyan snassz, beáztattam egy kis pálinkával feljavított narancslébe.
Majd a valószinűleg isteni áztatólét egy elegáns mozdulattal kiöntöttem a mosogatóba. De végül csak elkészült a sütemény, már „csak” be kellett csomagolni. Elő is készítettünk egy gyönyörű fémdobozt hozzá, amivel se széltében se hosszában nem fért bele. Megkezdődött a dobozkeresés, végül találtunk is egyet, amibe már majdnem belefért, csak 3 szeletet le kellett vágni belőle, a párom nagy örömére.
Így aztán egy kicsit csonka sütemény érkezett el a nyerteshez.
Amikor persze kissé késve odaértem, szerencsére azonnal megismertük egymást. Nekem Shy olyan volt, mintha régesrégen ismerném. Rohannom kellett volna tovább, de végül is csak elbeszélgettünk még 20-25 percet mindenről az égvilágon.
A jelek szerint sikert értem el. Ormien a névnapozó-n írta meg számomra nagyon megható beszámolóját.
Igazából az egyik legszokványosabb receptem variációja, a tejszínes tejfölös csirke. Az egész főzés, rízzsel, zöldbabbal együtt kb. 20 perc volt.
Egy csirkemell egy dl tejföl és egy dl tejszín (Creme fraiche helyett) egy evőkanál magos mustár (ikea) egy evőkanál estragon mustár (dijoni helyett:)) szárított tárkony só, bors
A csirkemellet kisebb szeletekre vágtam. Olajban átsütöttem mindkét oldalát, majd kivettem egy tányérra. A serpenyőbe felforrósítottam a tejföl, tejszín keveréket, beletettem a kétféle mustárt, tárkonyt, összeforraltam. Visszaraktam a szeleteket, és kis lángon 10 percig főztem.
Közben megfőztem a rizst, és egy konzerv zöldbabot megpároltam vajon.
Nagyon nagyon köszönöm, megtiszteltetés, hogy megsüthetem nektek:)
, egy összefogás, ami nem csak a pénzről szól.
Egy összefogás, ami megmutatja, hogy egy anya nem csak a saját gyerekével tud törődni.
Egy összefogás, ami megmutatja, hogy van olyan, hogy civil kezdeményezés.
Egy összefogás, ami bebizonyítja, hogy az internet nem eltávolít, hanem közelebb hoz.
Egy összefogás.
Nemisbéka ötlete, hogy néhány, sok, 25 gasztroanya, vagy gasztrobloggeranya, vagy gasztro blogger anya segítsen, segítsünk más anyákat, akik nehezebb helyzetben vannak, mint mi.
Az anyák és gyermekeik a Lea anyaotthonban élnek, ahol egy ideig segítenek nekik, hogy együtt gyermekeikkel újra kezdhessék életüket.
Igazából nem is mi segítünk, hanem te, kedves Olvasó.
Egy tepsi sütemény a tét.:) Amit mi megsütöttünk Neked.
A sütemény kikiáltási ára 1 000.- Ft, azaz Egyezer magyar forint.
Cserébe újra sütöm, és eljuttatom Neked, aki a legtöbbet kínálta érte.
A befolyt pénzből pedig pelenkát, bébiételt, és egyéb szükséges holmikat veszünk a Lea anyaotthonnak.
Az én süteményválasztásom egy nagyon régi könyvből való. A Váncza süteményeskönyv egyik receptje. Nagyanyáink még emlékezhetnek a reklámra. „Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral”
A sütemény neve és történelmi. Álkomiszkenyér. A komiszkenyér a katonák fekete kenyere volt a háborúk idején. De a háziasszonyok a boldogabb időkben édességé nemesítették.
Az eredeti recept birsalmasajttal készül, én inkább különféle aszalt gyümölcsöket raktam bele. Valójában inkább gyümölcsös, mint lisztes.
Nagyon kellemes sütemény egy délutáni uzsonnához, teához. Legalább egy hétig puha marad, csak az első napot kell kibírni.
Álkomiszkenyér aszalt gyümölcsökkel
3 tojás 14 dkg cukor 14 dkg vágott dió 5 dkg fekete csoki 10 dkg mazsola 10 dkg aszaltgyümölcs vegyesen aprítva (áfonya és barack) 10 dkg liszt fél csomag sütőpor (megbocsátható, ha nem Váncza)
A 3 tojást habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk az aprított diót, csokit, mazsolát aszalt gyümölcsöket, végül belekeverjük a sütőporral elkevert lisztet.
Kivajazott, kilisztezett őzgerincbe öntjük és 180 fokon kb. fél óráig sütjük.
Most jön a neheze. Egy napig hagyjuk állni, és csak utána szeleteljük.
KIKIÁLTÁSI ÁR: 1000 Ft.
Csak tessék, csak tessék….
A liciteket a kommentekbe várom április 2-án éjfélig.
Ajándéklányomtól kaptam ajándékba egy GoodFood-ot. Nem tudom elmondani, milyen régen vágyok rá, de valahogy soha nem volt ott, ahol épp venni akartam.
Már többen dicsérték, és valóban az eddig látott legjobb főzőújság. Ahogy elsőre átfutottam, rögtön legalább 4-5 ételt találtam, amit feltétlen ki kell próbálnom.
Különösen két rovatba szerettem bele, egy nevezzük vacsora rovat, gyors egyszerű étel estére, és egy amit találsz a kamrában.
Tegnap este a diós pestos tésztát találtam ki. Kb. 1 kg dió van otthon, amit nagyon ritkán használok, úgyhogy remek alkalom volt, hogy csökkentsem a készleteket.
300 gr fusilli tészta 175 gr dió 100 gr parmezán 50 g vaj 2 gerezd fokhagyma 5 dkg vaj 50 ml tejfől (doublecream, de nálam tejfől volt) bazsalikom, illetve olasz zöldfűszerek, rozmarint, kakukkfű, oregano (Sparban kapható fagyasztott szóródoboz, zseniális.)
Sós vízbe beleraktam a fusillit, kevés olajjal, és kifőztem. míg elkészítettem a diópestot.
A diót a fokhagymával robotgépben apróra daráltattam. Én több részletben, mert nincs elég nagy gépem. Aztán beleraktam a kicsit megolvasztott vajat, és a parmezán nagy részét, a zöldfűszereket, és még egy kicsit összedaráltattam.
Egy serpenyőbe beleöntöttem a tejfölt, majd rá a pestó kétharmadát. Kicsit összefőztem, majd a leszűrt tésztával, plusz kb. 2 kanál tésztafőzőlével összekevertem. Megszórtam még egy kis parmezánnal, és tálaltam.
A pestó harmadát lefagyasztottam, mert sok lett, ez majd egy következő vacsora lesz.
Azt hittem, hogy már régen beírtam, mert gyakorlatilag az egyik nagy kedvenc, a lányomnak is, meg a páromnak is.
1 kg marhafelsál szeletben Egy csomag leveszöldség (sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalábé 3 dl tejföl 1 ek liszt mustár só, bors, borókabogyó, babérlevél
A marhahúst felszeletelem, a zöldségeket karikára vágom. A húst bepácolom. Egy nagy tálba belerakom a húst a zöldséggel, borsózom, borókabogyó, babérlevél megy bele, és annyi olajat öntök rá, h hogy mindenhol olajos legyen. Hagyom egy vagy több napig érlelődni.
Amikor eljön a nagy nap, kiveszem a zöldségek közül a hússzeleteket, és forró olajban elősütöm. Kiszedem egy tányérra, és az olajban elkezdem megpárolni a zöldségeket is. Majd visszarakom a húst, annyi vízet öntök rá, hogy ellepje, sózom, és lefedve, lassú tüzön főzöm, amíg a hús meg nem puhul. Akkor a hússzeleteket kiveszem.
A zöldséges lét pépesítem turmixgéppel. 3 dl tejfölt összekeverek egy evőkanál liszttel és behabarom. KB. egy evőkanál mustással izesítem, visszarakom a húst, és összeforralom.
Mellé zsemlegombóc jár.
1 zsemlét, vagy szikkadt kenyeret kockára vágok. Kevés olajon megpirítom. 2 tojásból nokedlitésztát készítek, és belerakom a piritott kenyérkockát. Forró, sós vízbe szaggatom evőkanállal. Jó kis amorf gombócok lesznek, de úgy az igazi.
Ezt a mai fiatalok már nem is értik talán. Magyarul csemege sertéssült párolt káposztával.
És pir.burg. Vagyis piritott burgonyával.
A régi önkiszolgáló éttermek slágere volt, de minden vendéglőben ott volt. Amikor fiatal koromban konyhalányként, meg pincérként dolgoztam nyáron, ott kiabálták a pincérek két csemsültpárkáp lesz.
Igen egyszerű étel, csak kell hozzá egy kicsontozott karaj, de combból is lehet.
Egy kicsontozott karaj só bors köménymag majoranna zsír
A karajt jó alaposan sóztam, borsoztam, fűszereztem. Hagytam állni a hütőben pár órát.
Egy tepsibe 3 evőkanál zsírt tettem, rá a karajt, és egy pohár vizet. Lefedtem fóliával és 180 fokos sütőben sütöttem 45 percig, akkor levettem a fóliát, és a levével locsolgatva készre sütöttem. A kész húst kivettem, egy picit hagytam pihenni, majd szeleteltem. A levét összeforraltam, és a tányéron meglocsoltam vele a szeleteket.
Igen nagy meglepetéssel, és meghatottsággal kaptam meg ez a kis képet Horasz kollegától.
Különösen örültem, mert bevallom, minden feminista lelkületem ellenére imádom a férfiak által írt blogokat, és kajákat. Valahol majdnem mindig érződik, hogy más, mint ahogy egy nő főz.
Gondolom már majdnem mindenki megkapta, de ez nem akadályoz meg, hogy néhány kedvencet, hozzám közellállót felsoroljak. A felsorolás természetesen nem teljes, csak akik most így szombat délután eszembe jutnak, mint számomra fontos szerzők.
Lorien
Fűszeres Eszter
Chili és Vanilia
Grenadine
Nemisbéka
Fakanál
és VKorsi
Persze, még nagyon sok kedvenc van ma már, de most ennyi így hirtelen.
