A madártej mindenki kedvence, vagy majdnem. Nekem mindenesetrre gyerekkoromban az volt. Ha nagybeteg voltam, vagy vakbélműtétem volt, vagy szültem, akkor biztos ezt kaptam.

De majdnem mindenki utál vele pepecselni. Kb. egy éve felfedeztem egy nagyon jó ötletet a mindmegettén, azóta a habot sütőben sütöm, és utána porciózom a krémre. Zseniális.

1 liter tej
5 tojás
6-7 kanál porcukos
1 vanilía rúd, (vaniliáscukor)
1 ek vaniliás pudingpor (vessetek a mókusok elé)

Felteszem a tejet forralni a felhasított vanilia ruddal. Közben szétválasztom a tojássárgájákat és fehérjéket. A sárgáját kikeverem 4 evőkanál cukorral és a pudingporral.
Mikor a tej felfort egy merőkanálnyival összekeverem a cukros tojást, majd beleöntöm a trutyit a lábasba. Kis lángon kevergetés közben főzöm, amíg elkezd besürűsödni.
Én ezután átteszem egy másik edénybe, hogy hamarabb hűljön ki.
Egy jénai edényt kivajazok, a sütőt előmelegítem 180 fokra. A tojásfehérjét felverem kemény habbá a vége fele teszem bele a 3 kanál cukrot.A kemény habot beleöntöm a kivajazott edénybe és kb. 8 percig sütöm a sütőben.
Mikor a krém kihült, óvatosan kanállal rászedem a habot adagonként. Pirított mandulaforgáccsal megszórtam még a tetejét.

Íme

Az egyik Chili és vanilia fűszeres karfiolja, a másik Ízbolygó zsályás vöröslencséje.

Zsályás vöröslencse

Kakaós karfiol

Ezzel már elég régen szemezek, de csak nemrég jött el az ideje, és az alkalma, hogy kipróbáljam.

Fél kg kacsazúza
Fél kg kacsazsír
durva só
Őrölt bors
2 ág kakukkfő
1 ág rozmaring
1 db sonkahagyma
4 gerezd fokhagyma
 

A kacsazúzákat megtisztítom, ha szükséges. Tálba tettem,
Beraktam a hütőbe állni egy ideig. Egy óra múlva a só nagy részét leszórtam a húsról.A kacsazsírt felolvasztottam, majd beledobtam a zúzákat a fűszerekkel, mellédobtam még egy egész hagymát, és 4 gerezd megpucolatlan fokhagymát.Felforraltam a zsírt, majd az egész edényt betettem a 80 fokos sütőbe, és legalább 3 órát hagytam magában párolódni, sülni. De lehet, hogy inkább 4 óra is volt. Egészen addig, amíg egy húsvillát beleszúrva éreztem, hogy már omlós, és lecsúszik a villáról.

A saláta

Most kicsit olyan voltam mint Nigella, és kész alapanyagokat használtam.

Vettem kész salátamixet, amiben saláta, káposzta répa volt. Egy csomag madársalátával, 2 paprikával kevés póréhagymával és egy doboz koktélparadicsommal egészítettem ki a készletet.
Először is elkészítettem egy vinaigratte mártást.Két kanál mustár (eredetileg dijoni lenne, de ez nem volt, ezért egy kanál magos bajor, és egy kanál bécsi estragon mustár lett)

1 ek almaeset
1 evőkanál mangós balzsamecet
4 evőkanál olívaolaj
4 evőkanál napraforgó olaj 
Só, bors 

A mustárt először az olajjal, habverővel elkeverem, mintha majonézt csinálnék, majd lassan belekeverem az eceteket. Megkostólom, ha szükséges még egy kevés sóval, balzsamecettel izesítem. 

A salátamix felét, madársalátát beleöntöttem egy tálba, hozzávágtam vékony csíkokra vágva paprikát és póréhagymát, és negyedelt koktélparadicsomot. Kicsit sóztam, borzoztam, majd összekevertem a salátaöntettel. Gyönyörűen kitálaltam, mint üdvözlő falatot, majd jól elfelejtettem lefényképezni.:)

Nagyon fontos vendégek jöttek hozzám, amire már jó előre készültem és gondolkodtam. Mivel az egyik vendég német, eredetileg egy magyaros menüt terveztem, de az idő során úgy döntöttem eszik ő más vendégségben elég valódi magyarosat, inkább a saját specialitásaimat adom. Túlnyomóan bevállt receptek, de azért némi kisérletezés is.

Mint később az Indexen megírt beszámolókra jött megjegyzésekből kiderült nagy szerencsém volt, mert nagyon sokan írták, hogy ebből a menűből csak a felét, negyedét bírták volna megenni. Ezzel szemben nálunk mindenki, és minden fogástól teljesen odavolt. Jól kell tudni vendégeket hívni ezek szerint.:)

Az ünnepi menű fogásai:

Marhahúsleves maceszgombóccal

Nehezített feladatként nem kaptam maceszdarát, hanem saját magam tördeltem a pászkalapokat. Kivételesen kisebb gombócokat csináltam, hogy jusson hely. Viszont a hentes meglepett két gyönyörű marhafarok darabbal, úgyhogy a leves isteni lett.

Konfitált kacsazúza salátaágyon

Rozé kacsamell zsályás vöröslencsével és kakaós karfiollal

Madártej

Nagy szerencsémre kiderült, hogy az ifjú pár egyik tagjának a kedvence a kacsa, a másiknak a madártej.

Egész máshogy kínáltam most, mint ahogy eddig szoktam, hogy a vendégek ülnek, én meg rohangászok mint pók a falon, na jó, nem ennyire de azért van benne valami. Most az Olimpiában tanultak szerint, hosszú ebéd volt, nagy szünetekkel, dumával, nyugalommal.

A kacsazúza még a nappaliban, mint üdvözlőfalat, ,hogy épp csak felkeltse az étvágyat. Aztán leültünk a leveshez.

Leves után 15 perc szünet, hogy éppen frissen tálalhassam a kacsát.

Utána kávé, beszélgetés, és majd egy óra múlva, ,mikor már mindenkinek újra támadt egy kis  hely a hasában, vittem be a madártejet.

Szerintem így kéne mindig, szépen nyugalomban, ahogy jól esik.

Gondolom, ez mindenki számára egyértelmű. A legszokványosabb magyar étel.

De a krumplifőzelék sikerén felbuzdulva, úgy döntöttem beírom. Érdekes, hogy változik az ember ízlése az évek során. Nekem soha nem volt ez a kedvencem. Ha elém rakták, megettem, de magamtól soha nem főztem vagy rendeltem. Aztán a múlt héten egyszer csak délután rám tört, hogy de jó lenne egy paprikás csirke nokedlivel.

Pont ez a hétvége volt, hogy nem mentem piacra, csak egy nagy hipermarketbe, és mit látnak szemeim. Parasztcsirke aprólék direkt paprikáshoz csomagolva. szárnya, felsőcomb, hát.

Hozzávalók 2 személyre

Egy csirke apróléka, szárnya
egy hagyma
2 kanál libazsír (vagy ami van otthon.
őrölt paprika
majoranna
egy paradicsom és paprika (ha van)

A zsírt felforrósítom, az apróra vágott hagymát megpirítom rajta. Félrehúzom a tűzről, és beleszórok egy kanál őrölt paprikát. Elkeverem, majd belerakom a darabokra vágott csirkét. Kicsit összekeverem, hogy mindenhol befedje a szaft, majd kevés vízzel elkezdem főzni. Belerakom az egész paprikát és paradicsomot, amit a végén ki szoktam szedni belőle. Sózom, majorannázom. Mikor felforrt, felöntöm még vízzel, és lassú tűzön készre főzöm. 

Nokedlivel tálalom.

A sherry következő felhasználása:

Nagyon szép, szív nélküli májat találtam a boltban, úgyhogy vettem egy kg-t. Otthon elgondolkoztam, aztán minden igazi megfontolás nélkül összeraktam ezt ez ételt. De muszáj leírni, mert annyira jó lett.

A csirkemájakat félbe negyedébe vágtam. Beleraktam egy tálba, ráöntöttem annyi sherryt, (ha már úgyis volt itthon) hogy ellepje nagyjából, és kb. egy evőkanál olasz fagyasztott fűszerkeveréket. (kakukkfű, bazsalikom, rozmaringot, oregano) Ez az Spar nagy találmánya, egy kis doboz, amit a fagyasztóban kell tartani, és csak kiveszem, és szórok belőle, majd visszarakom a hűtőbe. Szerintem zseniális. Hagytam fél órát állni, vagy többet.

Felvágtam két nagy fej hagymát szeletekre, vagy szálakra, hogy kell ezt mondani. Olajat melegítettem, a hagymát rádobtam és addig sütöttem, amíg megpuhult, ekkor ráöntöttem a májat levével együtt, és addig sütöttem amíg kész nem lett. Gondolom a sherrytől, de hihetetlenül omlós, szaftos és ízes lett az egész. Egyszerűen rizzsel ettük.

Jó egy hónapja nem posztoltam, de két receptet azért megírtam, csak nem került fel.

Édes Uram kint volt Bécsben és határozott szándék nélkül megkértem, hozzon egy üveg száraz sherryt, majd meglátom, mibe kell. Mesélt valami anyukája által készített gombakrémlevesről, amibe sherry is volt, de ennél pontosabban nem tudtuk tisztázni. Nem baj, kitaláltam valami hasonlót, jó lett.

25 dkg csiperke
fél bögre szárított vargánya (Ez már tényleg az utolsó maradvány volt a nyaralásból)
Egy fej fehérhagyma
2 gerezd fokhagyma
1 ek olivaolaj
1 ek vaj
só
bors
1 dl sherry
2 és fél dl tejszín
Egy tojássárgája
1 l alaplé

Az olivaolajat és a vajat felhevítettem, az apróra vágott hagymát megpároltam rajta, a vége felé a fokhagymával együtt. Rászórtam a felvágott gombát, borsoztam, sóztam, és hagytam egy kicsit párolódni. Felöntöttem az alaplével, és még egy liter vízzel, és beleöntöttem az ázott vargányát is levestül. Mielőtt kész lett volna beleöntöttem 1 dl sherryt, és hagytam kiforrni. Mikor megfőtt, hagytam egy kicsit hűlni, majd turmixfejjel pépesítettem, de nem nagyon simára, hanem maradtak benne darabos részek is. Újra felforraltam, és már forrás után belekevertem a tojássárgájával elkevert tejszínt, de ezzel már nem forraltam, csak egy kicsit főztem. Kép nincs, mert elfelejtettük feltölteni az akkumulátort.:)

Ja, megkérdeztem, hogy olyan-e, mint amit anyukája főzött. "Nem, de ez is nagyon jó."

Ez most nem a gasztronómia csúcsa, hanem a hogyan oldjunk meg egy hétközbeni vacsorát, szétvert konyhában esete, és hogyan ne kelljen kidobni kaját. Fénykép most nem lesz, mert nem igazán fotogén a környezet sem. De milyen szép lesz, ha elkészül.

Az egyetlen olyan étel, amit kifejezetten menzán, napköziben szerettem. Még most is, ha ebédszállítótól rendelek, ez egy jó választás. Valamiért ezt remekül csinálják, én meg sem mertem sokáig próbálni. De most miután egy elég jól sikerült rakott karfiolt sikerült még karácsony előtt előállítanom, azt mondta az Uram, hogy olyan rakott dolgot csinálhatnál.

Meg is vettem a kelkáposztát a darált húst, (az lett végül a szűk keresztmetszet, mert elég keveset vettem) majd bekerült a hűtőbe, és a költözés viharában nem nagyon készült el. Tegnap már tényleg az utolsó nap volt, amikor még a húst, meg a nem is tudom miért vásárolt gombát fel lehetett használni, úgyhogy a félig kész, inkább mondjuk úgy, hogy háromnegyedig nem kész konyhában neki álltam. A paprika még a régi lakásban maradt, úgyhogy – vessetek a mókusok elé ­elveimet legyőzve piros arany került bele. Ráadásul a végén derült ki, hogy csípős volt. De nem ártott neki, sőt.

Ez már csak azért is zseniális ötlet volt, mert a mosogatóm még nem működik, ezzel meg sikerült vagy 4 edényt összekoszolni. Viszont a végeredmény maximálisan megérte. Nem a klasszikus, de egy remek rakott kelkáposzta.

Egy fej kelkáposzta (kb. 1 kg)
30 dkg darált hús
1 pohár rizs
30 dkg gomba (nagyjából)
2 dl tejföl
másfél dl joghurt
1 hagyma
pirosarany
Só
2 ek olaj

A  kelkáposztának szétszedtem a leveleit, majd forró sós vízben addig főztem, míg elvesztette a tartását. A rizst szintén előfőztem kétszer annyi vízzel és sóval.

A hagymát apróra vágtam. Az olajban megpirítottam, hozzányomtam egy fél tubus pirosaranyat, beletettem a darált húst kicsit összetörve kevergettem, beleöntöttem egy fél pohár vizet, majd a szeletelt gombát is. Lefedve pároltam egy ideig.

Egy jénait kiolajoztam, és elkezdtem a rétegeket rakosgatni. Nem teljesen lett szabályos, mivel vagy ezt vagy azt felejtettem el közben.:) Elvileg egy réteg levél, egy réteg gombás hús, egy réteg tejföl, majd ismét levél, és így tovább. A tetejére levél és tejföl került. Kb. fél órát sült a sütőben, és nagyon nagyon jó lett.

Egyrészt itt volt a Márton nap, amit lekéstem. De gondoltam, jobb későn mint soha, és vettem két libacombot vasárnap.

Találkoztam fél kg gyönyörű kelbimbóval is, és elgondolkoztam, hogy a csőben sült és vajas verzión túl is kell, hogy legyen élet.

A harmadik gondolatom meg az volt, hogy egy életem, egy halálom, még egy kisérletet teszek a párolt káposztára, ami nálam általában vagy elég, vagy nem párolódik meg rendesen, vagy mindkettő.

A kelbimbónál megint chili és vanilia remek tanácsát követtem, hogy főzés helyett sütőben is lehet zöldséget készíteni. Azt viszont biztosan tudtam, hogy a halszósz nálunk az étel közelébe sem kerülhet, ez már kiderült előző kisérleteimnél. Úgyhogy egy kicsit megvariáltam a dolgot, különös tekintettel arra, hogy újhagyma sem volt otthon, csak lila. De a kelbimbó egyiktől sem sértődött meg, sőt.:)

A libacomb

A libacombot megtisztitottam, megszórtam rozmaringgal, és durva sóval, állni hagytam egy órát.  Egy serpenyőben gyorsan megsütöttem a két oldalát, majd beleraktam egy tepsibe 5 fokhagymagerezd társaságában leöntöttem fél deci vizzel, és lefóliáztam.. 150 fokra állítottam a sütőt, inkább egy kicsit kisebbre, és 3 órát hagytam sülni. Mikor elkészült, még 10 percig nagy lángon pirosra sütöttem. Isteni omlós, nem száraz, de ropogós lett.

Párolt káposzta

Közben elkészítettem a párolt káposztát zsombolya tanácsai alapján, aki ugyan antigasztro, de biztos vagyok benne, hogy nagyon jól főz. Tehát olajat hevítettem egy lábasban, megszórtam két teáskanál köménymaggal, és egy evőkanál cukorral. Mikor a cukor már elolvadt, beleszórtam a káposztát. Aláöntöttem fél dl vizet, hogy elindítsam a párolódást, és megsóztam. Először fedő alatt, aztán fedő nélkül, néha megkavarva pároltam, és mikor már majdnem kész volt, csak akkor öntöttem bele egy evőkanál ecetet. Mint kiderült ez volt a titok, hogy az ecet az elején megkeményíti, és nem engedi párolódni. Legalábbis nekem nagyon bevált.

A libát kivettem a sütőböl, és hagytam egy fél órát, hogy közben elkészíthessem a kelbimbót.

Kelbimbó majdnem Momofuku módra

Fél kg kelbimbó
olivaolaj10 ek alaplé
3 ek szezámolaj
1 ek barnacukor
fél citrom leve
fél fej lilahagyma apróra vágva
másfél cm gyömbér lereszelve
1 gerezd fokhagyma lereszelve
1 tk szezámmag
izlés szerint chilipaprika, nálam édes chiliszósz a gyengébb gyomrúak kedvéért.

A bimbókat megtisztitottam, és félbevágtam. Egy tálban olivaolajjal bőven összekevertem, megsóztam. Egy nagy tepsibe a vágott felükkel lefele egymás mellé helyeztem, és a kb 200 fokos sütőben 20 percig sütöttem, ezalatt megpuhult, és egy kicsit meg is pirult.

Közen elkészítettem hozzá a meghamisított öntetet. A halszószt, alaplével, az újhagymát apróra vágott lilahagymával helyettesítettem. Összekevertem az összes hozzávalót, majd a már elkészült kelbimbót meglocosltam vele, és az asztalra is tettem, hogy mindenki izlés szerint locsolhasson még.

Múlt vasárnap egy fantasztikus programon voltam.

Nem tudtam ellenállni, na jó, olyan nagyon nem is akartam, és megrendeltem Fűszeres Eszter könyvét. Meg kell mondanom, nagyon jó döntés volt. Fantasztikus könyv. Az egy dolog, hogy nagyon szép és különleges. Isteni szövegek vannak benne, úgy kezdtem el olvasni, mint egy regényt, és közben felolvastam belőle részleteket.

De ami a legfontosabb, tele van olyan receptekkel, amiket nagyon ki akarok próbálni. Pl. még ma este a juhtúrós fánkot.

De nem elég, hogy a könyv nagyon jó, de egészen különleges bemutatókat szerveztek hozzá. Egy brunchot, ami a reggeli és az ebéd közti étkezés, ahova minden vendég, akinek kedve volt, és miért ne lett volna kedvem, vitt egy tányér valamit. Remek hangulat volt, és finom ételek.

Kihasználtam ezt az alkalmat, és megalkottam a spenótos muffint, amire már rég vágyok. Sajnos otthon más nem akkora rajongója a spenótnak, mint én, mindig kell valami különleges alkalom, vagy vendégek, hogy valami igazán spenótos dolgot csinálhassak. Ahogy elnéztem, elég nagy sikere volt, az első fél órában el is tünt.

 

A leveles spenótot kiolvasztottam, majd kinyomtam belőle a fölösleges levet. Egy kanál vajon, egy összetört fokhagyma társaságában egy kicsit összepároltam.

Lereszeltem a sajtot.

Elővettem két tálat. Az egyikben összekevertem a lisztet, a reszelt sajtot, sütőport, szerecsendiót, borsot. A másikban a tejet, tojást, spenótot, juhtúrót. Majd a száraz anyagokhoz adtam a tejes spenótos löttyöt, és könnyedén elkavartam. Megkóstoltam, hogy elég sós-e, és még tekertem bele egy kis sót.

Kivajazott muffin sütőben 25 percig sült.

 

Akit érdekel a könyv, és egy hasonló alkalom, azt szeretettel várják november 30-án a Kinoban a Szt István krt. 16 (volt Szindbád mozi) a következő brunchon. Én ott leszek:)