Az erdőbényei szilveszterre vittem többek között ezt a melegen és hidegen is kitűnő tölteléket. Eredetileg a pulyka tölteléke lenne, de külön sokkal jobb. Ráadásul remekül illik a legutolsó VKF kiírásra. Igaz hogy nincs betöltve, de azért ez egy igazi töltelék, ami ráadásul kolbásszal meg is van töltve.

Nagyon nehezen találtam meg a nevét, ezért megkérdeztem a szilveszteri mulatság többi résztvevőjét, hogy szerintük ennek mi a neve, töltelék is meg nem is. Ők találták ki, hogy ez egy inverz mátrix, ahol a töltelék kívül van. Az az egy biztos hogy hihetetlen nagy sikere volt.

Hozzávalók

• 1 kg darált hús
• 1 nagyobb alma
• 1 marék pisztácia
• 1 csokor petrezselyem
• 1 nagy csokor zsálya
• só,  bors
• 1 szál parasztkolbász

A darált húsba belekevertem a lereszelt almát, a durvára tört pisztáciát, apróra vágott petrezselymet, alaposan sóztam,  borsoztam.

Lefektettem egy akkora fóliát, amelybe majd be tudom csomagolni a húsrudat. Enyhén kiolajoztam, majd elkezdtem szépen lerakni a közepére a zsályaleveleket két sorba. A hús felét szépen rásimítottam a levelekre, egy kis mélyedést csináltam és belefektettem a kolbszát. A hús másik felével lefedtem, és ügyesen megpróbáltam egy nagyjából szabályos rudat készíteni. A fóliába alaposan becsomagoltam. Elraktam a hűtőbe egy napra. Másnap 45 perc alatt nagyjából 200 fokon megsütöttem. Szaftos az almától, ízes a kolbásztól, illatos a zsályától, és nagyon jól osztható.

 Gordon Ramsay receptje alapján

 Legeslegjobb befejezéseként az évnek, és elkezdéseként a következőnek mi most elhúzunk Erdőbényére, kedves borász barátaink meghívásának eleget téve.

Remélem jövőre is sok időt fogunk ott tölteni, és talán egyszer majd meg is találjuk a saját kis házunkat is majd ebben a gyönyörű,, számunkra szerelmetes faluban.

Most a meghíváson kívül arra is felkérést kaptam, illetve valójában én vállaltam hogy a 14 fős remek bulinak én szállítom két napra az ételeket. 

Íme a tervezett és már előkészített menű. A receptek majd jövőre.

• Libarilette
  
• Kolbászos töltött hús
• Körözött
• Zsidótojás
• Lencsesaláta
• Káposztasaláta
• Marinált mozzarella
• Káposztás paszuly

Természetesen ezekhez jóféle tokaji borok az Ábrahám pincéből Enikő és Robi jóvoltából.

Viszont látásra 2011-ben mindenkinek nagyon Boldog Új Évet kívánva.

 Karácsonyra nagy örömömra megkaptam a már régen vágyott Casa Moro c. szakácskönyvet. Már látom, hogy az egyik kedvenc lesz, eddig is nagy szerelem volt a mediterrán konyha.

Elsőre egy nagyon egyszerű és gyors, de nagyon jellemző gyors lepényt és hozzátartozó öntetet készítettem. A sharmulát adják úgy tünik mindenhez tenger gyümölcseihez, húsokhoz, én most egyszerűen beletunkoltam a nagyon finom, szaftos lepényeket.

Az olívaolajat a lányom hozta Olaszországból, ő maga szedte hozzá az olajbogyót, és kisérte végig a préselését. Nálam még ért két hónapot, és valami csoda lett.

Lepény:

• 100 ml meleg víz
  
• 1/4 tk szárított élesztő
  
• 130 gr rétesliszt
  
• 1/4 tk só
  
• 1 ek olaj

A lisztet összekeverem az élesztővel és a sóval, majd lassan összegyúrom a vízzel, végül az olajjal. Kb. 20 percet hagyom állni és kelni, majd négyfele osztom. Az egyes gömböket kinyújtom kerek lapokra, és egy forró serpenyúben kisütöm mindkét oldalát addig sütve, míg barna buborékok kezdenek nőni.

Sarmula

Ez egy jellegzetes marokkói szósz, amit húsokhoz adnak, vagy zöldségeket mártogatnak belé. Én most egyszerűen a lepényt ettem vele, és tökéletesen elégedett voltam.

• 2 gerezd fokhagyma
• 2 tk római kömény
• 1 ctrom leve
• 1/2 ek borecet, nálam most birsalmaecet
• 3/4 tk édesnemes paprika (jobb híján)
• egy nagy marék petrezselyem, és nekem még egy marék koriander
• 2 ek fantasztikus házi olívaolaj
• só, bors

Egy mozsárban összetöröm a római köményt, majd a fokhagymát a durva sóval, beledolgozom a citromlét, majd az összes többi hozzávalót. KÉSZ:)

 Valójában karácsonyi ajándéknak készült, de ugye nem rakhattam fel a receptet előbb, mert a megajándékozottak is olvassák a blogomat.

A Rosinanteban kaptam kóstolót egy hasonlóból, és azonnal eldöntöttem, hogy nekem ezt meg kell csinálnom. Kaldenekker úr volt olyan kedves, hogy ráadásul fel is rakta a receptjét az oldalára, amiből és még sok sok egyéb receptből kiindultam.

 Habár nálam ajándéknak készült most, nagyon jó recept máskor is, bármilyen sülthöz. Az alábbi adagból rengeteg készült, vagy 5-6 db egy-két dl-es üveg lett tele, plusz megmaradt magunknak egy literes befőttes üvegben. Most karácsonykor a kacsamell, és a majd később megírandó brézelt marhához is kitűnő volt.

Hozzávalók:

• Egy közepes sütőtök, hámozás után kb. egy kg
• 2 db alma
• 2,5 dl narancslé, és a kinyomott narancs kifacsart húsa
• 1 marék mazsola
• 100 gr kandirozott narancshéj
• 4 cm gyömbér finomra apríva
• 1 kisebb hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• egy tk római kömény
• egy tk koriander
• egy tk kurkuma
• egy tk fekete és sárga mustármag
• két chilipaprika
• 1 dl birsalmaecet
• 20 dkg barnacukor (izlés szerint)
• egy ek olaj
  
  

Az apróra vágott hagymát és foghagymát egy lábasban kissé megpárolom. Egy másik serpenyőben szárazon megpirítom a római  köményt, és a koriandert, majd mozsárban összetöröm.

A már kifehéredett hagymához hozzádobom a gyömbért, a fűszereket, várok, amíg el kezdenek illatozni, majd rádobom először a sütőtököt, majd az almát. Hagyom egy kicsit kiadja a levét, majd beleöntöm a narancslevet, és szükség esetén egy kevés vizet is. A felvágott chiliket. a mazsolát és a narancshéjat is belerakom, és hagyom legalább 35 percig főzni, amíg a hozzávalók szétfőnek. A végén beleöntöm az ecetet, is forralom egy kicsit, és fakanállal egy kissé összetöröm.

Kiforralt üvegekbe öntöm még forrón, lezárom, fejre állítom az üvegeket egy időre, majd a végleges helyükre teszem.

Egyszerre édes, sós, savanyú, csípős, hihetetlenül harmonikusan, és isteni mindenféle sültekhez.

A jerk összefoglaló-szóval a karibi vagy jamaikai fűszereket rejti. A fine cookingon találtam egy szimpatikus receptet. Eredetileg tarjából volt, de a párom karajt vett helyette. A karácsonyi hűtőtakarításnál meg találtam egy sertéslapockát. Nem volt könnyű kitalálnom, hogy oldjam meg a kétféle húsból egyféle étel készítését.

A pác hozzávalóit az olajjal összeturmixoltam. A húst először sóztam, és borsóztam, majd alaposan bekentem a páccal. Egy nejlonzacskóba beraktam a húsdarabokat, a maradék páccal együtt, és hagytam egy órát állni, de lehet többet is.

Régi adósságom és vágyam ez a leves. Még júniusban voltunk a Borssó nevű étteremben, ahol egy fantasztikus mentás zöldborsólevest ettünk kagylóval. Azóta tervezem reprodukálni, nem tudom, miért nem jött össze eddig. De most vasárnap végre elkészült, és fantasztikus lett. Mindenkinek ajánlom.

Hozzávalók:

• 40 dkg zöldborsó
• 4 cm póréhagyma
• egy gerezd fokhagyma
• 1 közepes krumpli
• 1 liter zöldség alaplé
• egy nagy marék menta
• 1 dl tejszín
• só, fehérbors
• 1 csipet cukor
• 1 ek vaj
• 1 ek olaj

Az olajat és a vajat felmelegítem, a felszeletelt póréhagymát a fokhagymával együtt megpárolom rajta. Rádobom a krumplit, a zöldborsót, és felöntöm az alaplével. Sózom, cukrozom, fűszerezem izlés szerint.

10-15 percig főzöm, amíg a zöldborsó és a krumpli is megpuhul. Ekkor kiveszek belőle egy kisebb merőkanálnyi zöldborsót, a többit turmixgépben pépesítem a menta felével együtt. Visszateszem a tűzre, belekeverem a maradék apróra vágott mentát, a tejszínt, és tetszés szerint még vizet, végül az egészben hagyott borsószemeket és összefőzöm.

Kockára vágott, ropogósra sütött baconszalonnával megszórtam tálalásnál.

 Ez most nagy kedvencem, bármikor bele tudok kanalazni egyet. Színes, vidám, édes, fűszeres, téli, finom saláta. A lányomtól kaptam a receptet.

Pontos adagokat nem igazán tudok, ízlés szerint.

De először is el kell újságolnom, hogy van nekem új robotgépem. Nem egy Kitchan aid, de nekem most nagy boldogságot nyújtó Bosh klón a Lidl-től, aminek többek között remek szeletelő része is van. Feltéve, hogy az ember rájön, hogy szerelje össze. De megküzdöttünk vele.:)

Ilyesmi, csak tiszta fehér.

De jöjjön a saláta.

• Fél kg sárgarépa
• két cékla
• két alma
• egy dl olívaolaj
• két kk magos mustár
• két kk méz
• só, bors
• sherryecet

A szeletelő vékony részével lereszeltem a répát, céklát, almát, sóztam, hagytam egy kicsit állni, és összeállítottam a dresszinget. Az olajba belekanalaztam a mustárt, a mézet, sherryecetet, megkostóltam, majd összekevertem a salátával. Hagytam 10 percig állni, kostóltam, és még utánaizesítettem egy kevés sóval.

Szerintem hús mellé, de magában is tökéletes.

Arra vigyázni kell, hogy a répa és a cékla is  jó minőségű legyen, sajnos volt már olyan adag, amit ki kellett dobnom, mert a sárgarépa kesernyés volt.

Valójában annyira marokkói mint én. Ez is goodfood recept eredetileg, de kivételesen annyira rosszak voltak a receptbeli arányok, hogy inkább csak az ötlet származik onnan.

• ·         2 csirkemell
• ·         1 ek olívaolaj
• ·         1 ek méz
• ·         1 tk római kömény
• ·         1 csipet fahéj
• ·         1 tk koriandermag
• ·         150 ml alaplé
• ·         1 bögre kuszkusz
• ·         egy paradicsom
• ·         1 marék mirelit vegyes zöldség
• ·         1 csokor petrezselyem
• ·         olaj a sütéshez

A csirkemellet vékony csíkokra vágtam. Az egész fűszereket forró serpenyőben megpirítottam, majd mozsárban összetörtem. Összekevertem a mézzel, olajjal, és belehempergettem a csirkecsíkokat.

A kuszkuszt leöntöttem a felforrósított alaplével, és még egy kevés forró vízzel. Lefedve hagytam állni.

Egy serpenyőben olajat forrósítottam, és a csirkecsíkokat megpirítottam, sütöttem rajta. A húst félreraktam, a serpenyőben még egy kevés olajat hevítettem, és megsütöttem rajta a zöldséget.

A kuszkuszt villával fellazítottam, összekevertem apróra vágott paradicsommal, a zöldséggel, a maradék fűszerrel, és az felaprított petrezselyemmel.

Az egész maximum fél óra alatt elkészült és remek vacsora, és nekem másnapi ebéd lett.

Csütörtökön a polgári szakmámból adódóan hívatalos látogatást tettem:) a Rosinante fogadóba. Elég régen terveim között szerepel a látogatás, de eddig nem jutottam el.

A szállodához érve Mirelle fogadott, illetve nagyon örült és egyben csodálkozott, hogy mit keresek ott. Innentől kezdve életem egyik, ha nem a legjobb partnertalálkozóján, bemutatóján vettem részt.

Miután bemutatták nekünk a szállodát, egy rövidített Finománia főzőiskolát kaptunk. Lehetett sütni bagettet, sütit, káposztás lángos, és svéd karácsonyi süteményt. Én az utóbbit készítettem Mirelle-lel. Mikor meggyúrtuk és megformáztuk a süteményt, a kertben egy olyan, de olyan svédasztal várt minket, hogy teljesen kész voltam. Azt hiszem csirkecomb, ragyogó zöldségekkel. Mangalica kolbász, hurka, zseniális. Sárgarépaleves. Túrógombóc. Sült gesztenye, stb.

A benti teremben közben kirakodtak, és hihetetlen finom házi sajtokat, lekvárokat lehetett kóstolni. Egyszer csak ott álltam egy kondér madártej előtt, aminek szintén nem tudtam ellenállni. És csak ezután hozták a különböző édes és sós lepényeket.  Mindenből csak pár falatot, de muszáj volt enni.

Egyszerűen olyan, de olyan szinten ettem tele magam, hogy úgy éreztem, egy hétig nem fogok enni. DE ez hagyján, mert a szálloda munkatársai tényleg valami egészen extrém módon kedvesek. Vagyis nem is ez a legjobb szó, hanem tényleg olyan, mintha egy baráti családhoz mentem volna vendégségbe.

Szakmailag is meggyőztek, de egyénileg is most az egyik elsőszámú vágyam, hogy itt töltsek egy hétvégét, és főzhessek.

Ja, és Mirellel is nagyon jókat beszélgettünk, kajákról, országokról, szakmáról.

Otthon gondolkoztam el, hogy ki vagyis mi az a Rosinante, egy kicsit még vitatkoztunk is, hogy szamár, vagy ló? Ló, most már tudom, csak ezt nem, vajon miért pont ez lett a neve.

 Isteni sajtok

És egyebek