Már hetek óta erre vágytam, de meg akartam várni, amíg normális árban van a lecsónak való.Na, tegnap végre eljött ez is, úgyhogy este az év első lecsóját ettük, ma meg rácpontyot. Jó szokásom szerint végignéztem a netet, hogy más hogy csinálja, és nem is gondoltam, hogy ennek is ennyiféle változata van, egészben, szeletben, paradicsommal, anélkül.
Erre is nagyon jó a blog, hogy az az elhatározásom, hogy havonta egyszer együnk halat, sikerül is, mert végiggondolom, hogy mit is főzhetnék, ami érdemes a publikálásra. Vicces.

Rácponty

6 szelet ponty
6 kisebb régi krumpli
3 db paradicsom
3 db paprika
1 nagy  hagyma
10 dkg szalonna
1 nagy doboz tejföl, (375 gr, megőrülök ezektől a méretektől)
zsír
só, paprika

A krumplit héjában megfőztem, majd meghámoztam. A paradicsomok héját lehúztam. A pontyszeleteket sóztam, bepaprikáztam.
A tepsit kizsíroztam.
A tepsibe beleraktam a szalonna felét, majd a főtt krumplit belekarikáztam. A tetejére tettem a halszeleteket, majd a karikára vágott paradicsomokat, végül a szeletekre vágott paprikát. Közben sóztam. A tejföl összekevertem sóval, paprikával, és befedtem vele az egészet. 170 fokon sütöttem kb. háromnegyed órát.

Sajnos a tejföl nem volt a legjobb, kicsit különvált a savó és a sűrűje, de ettől eltekintve jó lett. De most kezdhetem a tejfölválogatást is, hogy melyik tejföl mekkora, és mennyire használható.

Ismételteten tiszteltetem Váncsa urat, aki mélységes meghatottságomra ismeretlenül is kézcsókját küldte nekem a bátyámon keresztül.

Ezért most az ő tiszteletére ismét a szakácskönyvéből merítek.

2 illetve 3 receptjét használtam, kicsit vicces, hogy az első hibát felfedeztem, két receptje valójában ugyanaz. Tepsiben sült fehérboros csirke és a mediterrán tepsis csirke.

A 3. a provence-i csirke, amiből igazából kiindultam, de végül a sütőben fejeztem be a másik recept szerint. Isteni, nyári, mediterrán ízek, amikre ilyenkor vágyunk, még akkor is, ha mire kész lett, épp szürke volt az ég, és zuhogott az eső.

 

 Hozzávalók két személyre

1 csirkemell kétfelé vágva
liszt
2 paprika
mésfél hagyma
4 nagy gerezd fokhagyma
4 paradicsom
kb. 15 db fekete olajbogyó
másfél dl fehérbor
friss bazsalikom
só, bors, kotányi borskeverék
Olaj (húslevesről leszedett zsír)

A csirkemelleket finoman kiklopfoltam, sóztam, borskeverékkel megszórtam.
A paprikát kockára vágtam, a paradicsomot forró vízbe mártottam, majd meghámotam, a magokat kinyomkodtam belőle, és szintén kockára vágtam. A hagymát és a fokhagymát szeletekre vágtam. Az olajbogyót feldaraboltam.

Nekiláttam gyorsan a köretnek, mert az tartott a leghosszabb ideig. Barnarizst megfutattam olajon, majd felöntöttem két és félszer annyi meleg vízzel. Felforraltam, majd egészen kicsi lángon, végül a kb. 80 fokos sütőben megfőztem, míg puha lett, és felszívta a folyadékot.

Mikor már nagyjából kész volt, akkor álltam neki a csirkének. A melleket beliszteztem, és megsütöttem. Olajban kellett volna, de a tegnap főzött alaplének olyan mennyiségű zsír lett a tetején, hogy leszedtem, beforraltam, hogy lehetőleg minden víz kforrjon belőle, és ebben sütöttem ki. Átettem egy kiolajozott tepsibe, és be a nem túl meleg sütőbe.
A visszamaradt zsírt olívaolajjal pótoltam, és egymás után a hagymákat, majd a paprikát, olajbogyót, paradicsomot megsütöttem, pároltam benne. Végül rászórtam bőven friss bazsalikomot, sóztam, ráöntöttem a bort, és összeforraltam.

Ráöntöttem a csirkemellekre, és még kb. 10 percig sütöttem a 180 fokos sütőben. 

Itt a koranyár, és mindenki spárgát, töltött karalébét, tököt, zöldborsólevest főz.

Nagyjából ezekben a hetekben én ezzel a három-négy étellel el is lennék.

Igazából már múlt hét végén főztem, de most jutottam oda, hogy felrakjam.
Közben legalább 3 másik receptet is láttam, de mindenki másképp csinálja.:)



Hozzávalók két személyre

Egy közepes vagy két tényleg kicsi tök (sajnos én most igazán kicsit nem kaptam, a képen látható egy negyed darab)
Fél bögre rizs
30 dkg darált hús
só, bors, csombor (borsikafű)
3 dl tejföl

A tököt meghámoztam, félbevágtam, kimagoztam. Forró, sós, citromos vízben pár percig előfőztem.
A rízst másfélszer annyi sós vízben addig főztem, míg felszívta a folyadékot.
Mikor kihült valamennyire, összekevertem a darált hússal, fűszereztem sóval, borssal, csomborral. Egy tepsit kiolajoztam, beleraktam a félbevágott tököket, megtöltöttem a riszes darálthússal, és leöntöttem tejföllel.
25-30 percig sütöttem.

Hozzá a sütőben olívaolajjal, saját termesztésü:) kakukkfűvel összekevert újkrumplit sütöttem.

Na, ezt majd elfelejtettem, ezt az újkrumplit naponta egy kilót tudnánk megenni, hetekig.
Max. még mellé egy kis spárga.

Eltelt egy év. Vagyis még 4 nap.

Egy éve május 26-án kezdtem írni az oldalt.
Már hónapok óta gondoltam rá, hogy majd mit fogok ezen a napon főzni, alkotni, írni. De ember tervez, Isten végez. ( Meg a család, munkahely, és egyebek.)

Nem sok energiám jutott mostanában a blogra. Hétvégenként nagyon jókat főztem, de semmi újat vagy különlegességet.

A végén azt találtam ki, hogy az egyszerű nagyszerű, és megírom a május legjobb menüjét a zöldborsóleves, tojásos nokedli, saláta hármast. Mirella nem megírta előlem?:)

De nem baj, ez most csak egy jó elmélkedős, visszagondolós írás lesz, hogy milyen jó, hogy elkezdtem, és folytatom. Hogy hogyan változtatta meg a főzésemet, az ételről való gondolkozásomat az, hogy blogot írok és olvasok. Hogy alakult át, hogy nem használok műételeket, hogy mindig (na jó, majdnem mindig) van a fagyasztóban alaplé, hogy milyen jókat képzelődök arról, hogy miket fogok főzni, és írni róla.

Nem vagyok nagy komputerszakértő, nem tudtam normális statisztikákkal ellátni az oldalt, de azt tudom, hogy nekem jól eső érzés hogy naponta több mint 100 ember még akkor is rátalál az oldalra, mikor nincs is új poszt rajta.

Nem érem el, a "Nagyok", fűszeres eszter, lorien, beatbull, stb. sőt a nagy alapítók, chilie & vanillia, és nemisbéka szintjét, de nekem jó, hogy itt van ez az oldal, egy kis, de nagyon fontos része az életemnek.

Azért nem tudok ellenállni hogy egy két statisztikát én is megosszak, jöjjenek a legnépszerűbb receptjeim.

Sokáig vezetett a svédgomba, zsidótojás, székelykáposzta és tonhalsaláta.

De aztán jött, látott, és győzött a krumplifőzelék. A leggyakrabban keresett, és legtöbbet nézett posztom. Megint kiderül, hogy az egyszerűség a legsikeresebb.

És éljenek a hagyományok. Meg az evolúció, és változás.

 

Most hétvégén ez volt az egyetlen művem. A rendelkezésre álló alapanyagokból gyors vasárnapi ebéd.

Nemrég csináltam az első rizottómat, ez a második, de úgy beleszerettem, hogy biztos rendszeres lesz.
Nigella receptje egy kicsit módosítva, pl. sonkával, hogy mégis csak legyen az Embernek valami hús is. Nigellának igaza volt, nem csak nagyon finom, de olyan jó megnyugtató volt a kevergetés, finomítás.

3 újhagyma
1 ek vaj
2 ek olaj
30 dkg rizs
10 dkg füstölt tarja.
1 l alaplé
1 dl bor
fél citrom leve és héja
1 szál rozmaring héja
1 tojás sárgája
reszelt prana padano
4 ek tejszín
só, fehérbors
10 dkg sonka
1 marék rukkola

A vaj és olaj keverékén megfutattam az apróra vágott újhagymát. A rizst belekevertem, hogy mindenhol olajos legyen. Ráöntöttem 1 dl bort, megvártam míg felissza a levet.

A húslevest felforrosítottam, és kanalanként öntöttem a rizshez. Végül kellett hozzá még vagy másfél dl forró víz is. Megkostóltam, kicsit sóztam, borsoztam. Beleszórtam a rozmaringot a sonkát, és egy marék rukkolát. Belenyomtam a fél citrom levét, és a citrom reszelt héját is.

Egy kis tálban összekevertem 1 tojássárgáját, a sajttal, és a tejszínnel, és végül ezzel is összekevertem a rizottót.

Tetszés szerint még reszelt grana padanot kínáltam hozzá.

Megirígyeltem a többiektől a hütőmutogatást, és hirtelen felindulásból én is lefényképeztem.
A látvány magáért és rólam, rólunk beszél. Nekem ez a hétvégi hűtőm, hétközben a párom birodalma, ami meg is látszik rajta. Mostanában még hétvégén is alig voltam, vagyok, meg rengeteg egyéb dolgom, piacra bevásárolni is alig jutottam el. Maradt a mélyhűtő felhasználás. Az is a végéhez közeledik, már az utolsó alaplevet használtam el, nem is tudom mi lesz velünk jövő héten, mikor szintén nem  nagyon lesz időm a konyhára.

Lerántom a leplet.


Meglehetősen üres, és ami  benne van, azt sem én eszem. Legfelül némi, tejszín, joghurt, sajt. citromlé végszükség esetére, de általában lime vagy citrom van itthon. 3 dl tej, ha netalántán palacsintát csinálnék, vagy kenyérsütéshez, különben nem vagyunk nagyfogyasztók. Hátul egy kis üvegben házi sós leveszöldségkeverék.
Alatta a csomagolt kolbász, májkrém, kockasajt Párom hétközbeni kajája. Időnként meg főz magának egy zacskós levest.:) Meg az ominózus kethup, nagy ellenségem, de hát mit tegyünk.
Alul a macskakaja mellett szintén tejszín, dán szalámi, tojás, citrom. Tényleg elárvult szegény.


Oldalsó részben legfelül 3 féle mustár, 2 ausztriából, egészen jók. Középen sok, sok fekete csoki, de jó sokáig elvannak, egy-egy kockát szoktunk enni. Alul egy döbbenetes olasz dobozos bor, nem mondom, hogy túl jó, de végül is rizottoba elmegy, narancslé, vodka, meg egy kis kubu, a lányom kedvence.

De úgy elszégyelltem magam a látványon, hogy nem bírtam ki, hogy ne fényképezzem le a speizt, abban azért látható, hogy éhen mégsem fogunk halni.:)

El sem fért a képen, mindenesere van néhány fajta liszt, meg lekvár még, tonhal, és paradicsomkonzervek, olasz tészták, és az alsó kis kupi a fűszerek helye.

Egy igazi hozzánk illő vasárnapi ebéd, jó sok fokhagymával, zöldséggel,Váncsa István nyomán.

4 csirkecomb
1 nagy hagyma
4 fej fokhagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
1 negyed zeller
2 szál rozmaring
2 szál kakukkfű (már a saját kiskertemből, ládámból)
fél liter alaplé (vagy fehérbor)
só, bors, szerecsendió, tárkony

A csirkecombot sóztam borsoztam. A hagymát vastag szeletekre vágtam, a fokhagymát gerezdekre szedtem, de nem hámoztam meg. A sárgarépát, fehérrépát megpucoltam, hasábokra vágtam.

A zöldségeket elterítem a tepsiben, rá sót, borsot, szerecsendiót, szárított tárkonyt szórtam. Tetejére tettem a csirkecombokat, közészórtam a hagymákat. Leöntöttem az alaplével, és hozzáraktam a rozmaringot, és a kakukkfüvet.

150 fokon másfél-két órát sütöttem, míg a hús megpuhult, és a szaftja besürűsödött.

Mellé párolt spárgát kínáltam. Főleg a fejét, mert sajnos elég fás volt a szára.:(

 

 

Tősgyökeres pesti lányként, meg egyéb egészségi okokból nálam sosem voltak növények.
Most viszont egy egész virágládám lett.
Jó gasztrobloggerhez méltóan nem virágokat, hanem fűszernövényeket ültettem.
Kertészkedéshez semmi de semmi tudásom és tapasztalatom nincsen, egyszerűen tettem egy kísérletet és a tescoban vásárolt fűszernövényeket átültettem.
Komolyan mondom, csoda történt, az első nap csuffadt, elsárgult növények elkezdtek élni, bimbózni, zöldellni.
Igazából hét közben a Párom gondozza, én csak hétvégén odamegyek, és csodálom őket. Meg néha ollóval nekiesek, és levágok belőle valamennyit.

A balkonláda jobb fele: snidling, kakukkfű (mindkettő nekiállt virágozni,) görög bazsalikom.

Koriander, nagy büszkeségem, 3-4 sárga levél volt rajta elültetés után 2 nappal.

Menta, ezen is minden levél az utóbbi 2 hétben nőtt. Az eredetiek leestek, elsárgultak.

Most ráadásul nyertem még a társasházi kertben is kb. 2 nm-et, oda is folytatom az ültetgetést.

Nem tudom, mások hogyan vannak vele, nálam a szakácskönyvek hosszú életúton mennek át. Beleszeretek, aztán ha már nagyon, nagyon, nagyon vágyok rá, akkor megveszem.
Aztán olvasgatom sokat, soká, mármint, ha tényleg jó, bejelölöm a szimpatikus recepteket, és felkerül a polcra. Telik, múlik az idő, amikor egyszer csak elkap az ihlet, és tényleg főzök is belőle.

Kedvenc Váncsa szakácskönyvem is így járt. Nehezített kiadás, hogy olyan súlyos könyv, hogy kényelmetlen az ágyban olvasni.:)

De mostanában egyre gyakrabban főzök is belőle.

Múlt hétvégén vettem 3 pisztrángot, és ebből a könyvből találtam hozzá a receptet. Jó is, meg nem is, szerintem a sonka teljesen fölösleges volt bele. Legközelebb kihagyom, szerintem a hal teljesen tökéletes anélkül is, sőt. De ha már így alakult, leírom, úgy ahogy elkészítettem.

 

   Hozzávalók:

3 pisztráng
kukoricaliszt
3 szelet sonka
1 citrom
só
bors
fél fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
balzsamecet
olívaolaj

 

A psiztrángot megpucoltam, lemostam, leszárogattam. Megszórtam sóval, borssal, citromléval, és egy fél órát állni hagytam.
Egy tányérba kukoricalisztet tettem. A pisztráng belsejébe egy-egy sonka darabot tettem, majd a kukoricalisztbe paníroztam  mindkét oldalát. Olívaolajban oldalanként két-három perc alatt átsütöttem.
Mikor kész lett, melegen tartottam, és a visszamaradt olajba megpirítottam az apróra vágott hagymát és fokhagymát, kevés balzsamecettel izesítettem, és a halra szórtam.
Vajas spenótot, és sült krumplit adtam hozzá.