Pénteken amikor a hentesnél voltam, eltökéltem, hogy csak és kizárólag egy csirkét veszek, és azt osztjuk be a hétvégén.

De sajnos az elöttem álló egy olyan gyönyörű dagadót vett, és a hentesfiú olyan kedves volt, hogy nem bírtam ellenállni. Ismét egy olyan étel, amit szökőévben egyszer csinálok, fogalmam sincs miért.

• Egy olyan kg-os dagadó a hentes által felszúrva
• 2 szikkadt zsömle
• 1 kemény tojás
• 1 tojás
• 1 csirkemáj
• 1 marék szárított vargánya
• 2 fej fokhagyma
• só, bors, majoranna
• 3 ek zsír vagy olaj

A zsemléket beáztattam vízbe, majd kinyomkodtam belőle a vízet. Összekevertem a kockára vágott keménytojással, májjal, és a fűszerekkel. Beleraktam egy marék beáztatott gombát is. Jól összegyúrtam.

A dagadót alaposan bedörzsöltem kívül-belül sóval, borssal, majorannával. Belegyömködtem a töltelékelt, és hústűvel összezártam.

Egy tepsibe raktam a zsirt, majd rá a húst, és beleöntöttem 1-2 dl vizet. Fóliával letakarva 180 fokon sütöttem 1 órát, majd 220 fokon még olyan 15 percet, hogy megpiruljon a külseje.

Újrra megtaláltam az én kenyeremet. Úgy értem, hogy ami most éppen a nyerő. A recept az Index mindennapi kenyerünk fórumából MMilla recepje, amit Boss és Select receptjéből rakott össze, én meg nagyjából követtem. Köszönöm.

Az eredeti kétszer ekkora mennyiségből és aszkorbinsavval készül, ami nekem nincs, de megoldottam.

• 225 ml meleg víz
• 375 gr liszt
• fél csomag élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 2 teáskanál só
• fél pohár kefír, vagy joghurt vagy tejföl, ettól függően, mi van itthon
• 1 evőkanál olaj
• pár csepp ecet

Először is melegítek 4,5 dl vizet, amiből, ha megmelegedett, nagyon keveset (kb. fél decit) visszatöltök a mérőpohárba tett 2 teáskanál cukorhoz és 1 csomag por- vagy 1/3 kocka elmorzsolt friss élesztőhöz.

Egy kevés vízzel és a cukorral összekeverem az élesztőt. Addig hagyom állni, amíg kimérem a lisztet,  belerakom a sót, a kefírt, az olajat, az ecetet. Akkor beleteszem az élesztőt is. A meleg vízet lassan adagolom hozzá, miközben röbotgéppel elkezdem dagasztani. Nagyjából 10 percig dagasztom. Letakarva két óráig kelesztem, amíg kétszeresére kel.

Lisztezett szilikonlapon kiütögetem belőle a levegőt, majd még egyszer alaposan átgyúom, amíg nagyhából az eredeti nagyságára visszamegy. Ekkor megformázom, belerakom egy kiolajozott, belisztezett ovális jénaiba, bevagdosom a tetejét, és kevés vízzel  megkenem.

Újabb egy órát kelesztem, amíg ismét a kétszeresére nő. Előmelegített 250 fokos sütőbe rakom, alufóliával lefedve. (Sajnos a  megfelelő méretű jénaimnak nincs teteje.) 15 percig sütöm, majd a sütőbe alulra belerakok egy vízzel teli tepsit, a fóliát leszedem.

180 fokra visszaveszem a sütőt és még 35-40 perig sütöm. Egyszerűen tökéletes fehérkenyér lesz.
 

Igazából nem is őrségi, csak őrség ihlette.

Leves. Nálunk majdnem mindig van, mert a Párom nagyon leveses, és én is szeretem.
Ennek ellenére nagyon nehéz kiírás volt, mert a nagy kedvenceket, meg a gyakoriakat már leírtam, vagy egy az egyben bloggertársaktól szedtem.

Ilyen pl. a húsleves, a sütőtökleves, Orient expressék paradicsom és lencselevesei.

Első és utolsó gondolatom is az volt, hogy valami egyszerűt szeretnék főzni.
Mi is egyszerűbb egy krumplilevesnél. 
Igazából nem is a leves ötlete született meg először, hanem a levesbetété.

Gyerekkoromban társbérletben éltünk Erzsi nénivel. Erzsi néni csinált mindig a krumpli főzőlevéből levest, és krumpligombócot bele, amivel engem is megkínált és nagyon szerettem. A Párom mesélte, hogy neki az édesanyja főzött ilyent. De azóta sem ettem, vagy készítettem.

Az őrségi élmények voltak a másik ihletők. A hajdinás vargányaleves, a dödölle, és egyéb finomságok, amiket ettünk.
Hálistennek őrségi szárított vargánya még van itthon, úgyhogy végül is vargányás krumplileves lett. 
Be kell vallanom, a krumpligombóc végül is nem olyan lett, amilyenre vágytam, valószínűleg keményebbre kell gyúrni a tésztáját, így inkább galuskák lettek, de így se volt rossz. Majd a következő már jobb lesz.

Ez a krumplileves valami nagyon magyaros, őrségi, de mégis különlegesség lett. Azt nem mondom, hogy diétás, igazi emberes öregleves.

Vargányás krumplileves őrségi ihletésre

• 3 krumpli
• 1 hagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ek szalonnából kisült zsír (olajjal is lehet, de tegnap estéről maradt egy kis füstölt szalonna zsír)
• 2 sárgarépa
• 1 fehérrépa
• egy kis zeller
• egy csirke nyaka, zúzája, szíve, lába
• egy bögre szárított vargánya
• egy ek pirospaprika
• só, bors, majoránna, köménymag

Krumpligombóc

• egy krumpli
• 1 tojás
• liszt
• só

Először feltettem főni egy apró kockára vágott krumplit a gombóchoz. Nagyon puhára főztem, majd leszűrtem.
A vargányát meleg vízbe beáztattam. A zsíron először megpirítottam az apróra vágott hagymát és fokhagymát, lehúztam a tűzről és beleszórtam a köménymagot, majd a pirospaprikát. Felöntöttem egy liter vízzel, sóztam, fűszereztem, majd beleraktam a krumplit, a hasábokra vágott zöldségeket, és a csirkeaprólékot.
Mikor a leves majdnem kész lett, beleöntöttem a szárított gombát a levével együtt.
 

A főtt krumplit összenyomtam, és egy tojással, sóval, és annyi liszttel összegyúrtam, amennyit felvesz. Hát úgy látszik, többet is felvett volna.
Ebből gombócokat kellett volna csinálni, de kicsit lágy maradt a tészta, így kanállal szaggattam a levesbe.
 

Eredetileg tejföllel terveztem, de amikor megkóstoltam, annyira egész és tökéletes volt, hogy bűn lett volna bármit is még hozzátenni.



 

Őrségben jártunk.
El sem tudom mondani, hogy milyen régi vágy volt. Amikor tavasszal megvettem az autómat, az első gondolatom az volt, hogy akkor most itt az ideje, hogy elmenjünk az Őrségbe. Végül is a szabadságom ideje elég későn derült ki, úgyhogy július elején az első kisérletek elég eredménytelenk voltak, hogy szállást találjak. Szerencsére egy régi barát segített, és látatlanban lefoglaltam, mint utóbb kiderült – egy egészen kiváló, gyönyű apartmant Őriszentpéteren. Molnárné Kropf Évánál Őriszentpéteren, a Templomszeren.

Már mielőtt elindultam, az volt a tapasztalatom, hogy aki már járt erre, annak ha kimondom azt a szót, hogy Őrség, valami üdvözült mosollyal néz rám, és beszél róla.
Na most már én is ebbe a körbe kerültem. Életem talán legjobb 10 napját töltöttem el. Nyugalom, hihetetlen kedves, barátságos emberek, gyönyörű környék, nagyon finom ételek.
Ráadásul csak nekem, csak most, :) – amúgy már 10 éve működik – épp egy fesztivál közepében csöppentünk.
Hétrétország (már a neve is egy álom) remek programokkal, fellépőkkel, és nyitott portákkal. Palya Bea, Makám, Karácsony János, moldvai táncház, stb.
Az utolsó két nap már főleg azzal foglalkoztunk, hogy beszerezzük a már előzőleg kiválasztott ételeket, alapanyagokat.

Íme a zsákmány

Tökmagolaj a batha portáról, szárított vargánya a teleházból, vegyespálinka Viszákról, Gesztenye és repceméz Pfeiffer Istvántól Keserűszerről, Kecskesajt Magyarszombatfa, Inyes manufaktúra, Cserepek egy magyarszombatfai gerencsértől ( ez az őrségi neve a fazekasnak).
Az ételekről meg a receptekről még később megpróbálok beszámolni.


 

Hát ebből nem lett VKF recept.

Ahogy elolvastam az előző kiírást, rögtön tudtam, hogy ezt a sütit fogom elkészíteni, meg is történt, de aztán, munka, nyaralás, meg egyszerűen kedv híján egy hónapig nem írtam semmit. Ezt sem.
A gibanica egy szerb, vagy legalábbis délszláv étel, rengeteg változattal. Az én változatom a vajdaságból érkezett,Hanna barátnémtől. Persze az igazi, amit először ettem, az a szerb túró, amit a Szabadkai piacról hozott, de én most megelégedtem a Cserpes tehéntúrójával.
Igazi nekem való étel, mert a túrót imádom, de az édességeket kevésbé.
Jöjjön hát egy sós túrósrétes.

Gibanica

Fél kg túró
8 db tojás
3 dl tejföl
só
2 dl olaj
3 csomag rétestészta (meglepő módon fagyasztottat kaptam,de nem volt rossz.)
A túrót a tejfölt, tojásokat, sót, és egy dl olajat összekeverem egy nagy tálban.
Egy viszonylag nagy tepsit alaposan kiolajoztam. Két réteslapot belefektetek, megolajozom. Két réteslapot félreteszek.
A maradék réteslappal a következőt csinálom. Tenyérnyi darabokat tépek le belőle, belemártom a túróba, majd a tepsibe teszem egymás mellé, mint a rózsákat. Addig csinálom, amig a túróból, és réteslapból marad. A tetejére ráfektetem a félretett réteslapokat, a tetejét ismét megolajozom.
140-150 fokos sütőben kb. fél óra alatt megsütőm. Nagyon laktató, és rengeteg rétes lesz belőle.
 

A lányom vitt egy adagot a kollegáinak, meg egy kicsit külön, saját magának, és másnap este a következő SMS-t kaptam tőle.
 

„Ebbe a túrós rétesben akkora adag szeretet volt, hogy …
Megmelengette a bensőmet. Hmmm”

 

Hétvégén szokásomhoz híven, némileg céltalanul vettem egy szép padlizsán a piacon.

Már nagyon régen szemeztem Nigella involtini receptjével, de ahányszor újraolvastam, mégsem volt az igazi. Ezért felkutattam még néhány padlizsánreceptet.  Talán leginkább Fűszer és lélek, és Chili és Vanilia receptjei hatottak. A töltelék alapja gourmandulától jött, a salátája egy részét használtam fel. A többi részt csak úgy megettük.
Nigella búzát használ, ami nálam nem leledzik, Fűszer és lélek és mások is fetasajtot, így aztán összeházasítottam az egész mediterráneimot, kis arab beütés,kuszkusz és menta, kis görög, feta, Nigellától a paradicsomszósz, involtini ami eredetileg olasz.

Mediterrán involtini

1 padlizsán
1 bögre kuszkusz (valójában csak egy kis része)
Másfél bögre forró víz
bazsalikom, menta, frissen felvágva
petrezselyem apróra vágva
3 ek olívaolaj
olaj a sütéshez
1 gerezd fokhagyma
3 kis mogyoróhagyma
1 paradicsom
¼ csomag feta

A padlizsánt hosszában minél vékonyabb, kb 3-4 milliméteres szeletekre vágtam. Besóztam, és hagytam egy órát lecsöpögni a levét. Megolajoztam, és egy teflonserpenyőben egyenként kisütöttem.
A kuszkuszra ráöntöttem a forró vízet, hagytam egy kicsit állni, majd belekevertem a fűszrnövényeket, az olívaolajat, az apróra vágott fokhagymát, hagymát, és egy apróra vágott kimagozott paradicsomot is. Sóztam, borsoztam. A kész kuszkuszsalátából kivettem fél bögrényit, összemasszíroztam kb. 10 dkg fetasajttal. Egy-egy adag tölteléket tettem minden egyes padlizsánszeletre és feltekertem. 200 fokos sütőben kb. fél óráig sütöttem.

Közben elkészítettem hozzá egy kis paradicsomszószt.

Felvágtam egy hagymát apróra, olívaolajon megpároltam, vágtam bele kevés oreganót, sót, borsot, felöntöttem kb. 2 dl forró húslevessel, majd egy üveg hámozott paradicsomot tettem bele. Fakanállal durván összetörtem a paradicsomot, és 25 percig lassú tűzön összefőztem.

Mivel mi nem nagyon eszünk édességet, ezért mindenféle sütiből sós változatokat keresek.
Végre megkaptam az egyik álmomat, egy jó muffin sütőt. Igazából szilikonosra vágytam, de vagy nem volt, vagy pofátlanul drága volt, végül az ikeában megvettünk egy teflonos változatot. Természetesen másnap szembejött velem olcsón a szilikonos változat, de annyira gyakran nem sütök, hogy ne legyen elég egy.
Hétvégén vettem egy kevés gombát, fogalmam sincs mire, csak hogy majd lesz vele valami. Vasárnap délután sok kutatás után rám tört, hogy a gombás muffin lesz a legjobb. Emargit receptje, amit sokan mások is sütöttek már. Igazából nem is szép dolog beírnom, de csak így van esélyem, hogy máskor is megtaláljam a receptet.

Kicsit macerás a sok hozzávalóval, de valójában elég gyorsan elkészültem.

¾ csésze liszt
1 tk cukor
2 tk sütőpor
fél csésze reszelt sajt, most zöldfűszeres, meg valami keményebb holland volt, egy kevés parmezánnal keverve
¾ csésze tej
1/3 csésze olaj
1 tojás
1 csésze gomba apróra vágva
1/3 csésze apróra vágott hagyma
1 gerezd fokhagyma
¼ csésze dió, durvára törve
apróra vágott petrezselyem
apróra vágott kakukkfű
kevés vaj
só

A vajat felmelegítettem, a hagymát és a gombát megpároltam rajta, ízesítettem, fokhagymával, petrezselyemmel, kakukkfűvel majd hozzáadtam a diót. Megvártam, míg nagyjából kihűl. Közben a muffin sütőt kivajaztam. Elővettem két nagy tálat. Az egyikben összekevertem az olajat, tejet, tojást. A másikban összekevertem a lisztet, cukrot, sót, sütőport és sajtot. Beleöntöttem a folyékony hozzávalókat, és a gombás keveréket, és gyorsan lazán összekevertem. Szétosztottam a muffin sütőbe, és 200 fokon 25 percig sütöttem.

Összekevertem hozzá egy fokhagymás tejfölt, és azzal locsolgatva, mártogatva ettük.

De ez A TEJFÖL volt, felfedeztem a Bosnyákon a Cserpes tejtermékboltját, és némileg függővé váltam tőle.A bosnyák amúgy is megérdemel majd egy külön írást.

Hosszú történet, hogy jutottam el az utálattól, az egyik kedvenchez. Megint előjön a sokat emlegetett napközi. Már gyerekkoromban sem szerettem a húshoz édes szószokat. Ki lehetett kergetni a világból az alma, és paradicsomszószokkal, a paradicsomos káposztával, és paradicsomlevessel. A töltött paprika ráadásul megfejelve a főtt paprika általam akkor utált ízével.

Aztán teltek, múltak az évek és a gyerekeim igényelték. Egyszer elkészítettem, kevés cukorral, jó is lett. Majd jött a fokozatos változtatás, amit főleg édesanyám adott elő. Napközis tanárként ő is utálta ezeket, de olyan szintre fejlesztette a végén a tökéletesítést, aminek sok köze nem volt már az eredetihez, de a lányaim kedvence lett.

1. Kevés cukor, aztán már szinte semmi.
2. Ha már paradicsom, akkor olaszos, tehát oregano.
3. Ha töltelék, akkor a töltött káposztámhoz hasonlóan a rizst kicseréltem árpagyöngyre.
4. Ha már árpagyöngyös töltelék, akkor csombor.
5. Végül, teljesen rendhagyó módon rántás helyett egy kevés tejfölös habarás.

Ezt próbáltam most emlékezetből utánozni. Kicsit olaszos, kicsit magyaros, kicsit tejfölös.

Töltött paprika

 6-8 TV paprika
fél kg darált hús
egy bögre árpagyöngy
egy fej hagyma
egy tojás
só, bors,
oregánó
csombor
3 dl paradicsompüré (olasz)
3 dl húsleves
1 dl tejföl
fél kanál liszt

Egy bögre árpagyöngyöt sokszor szitában átmosom, majd egy bögre vízbe beáztatom. A paprikákat kicsumázom. A hagymát apróra vágom. A darált húst összekeverem az árpagyönggyel, hagymával, egy tojással, csomborral, sóval, borssal fűszerezem, majd beletömködöm a paprikákba. A maradékból gombócokat készítek.
A húslevest felforralom, beleöntöm a paradicsompürét, sózom, borsozom, megszórom oregánóval, majd belehelyezem a töltött paprikákat, és a gombócokat. Közepes lángon, fél-háromnegyed óráig főzöm. Mikor a hús megfőtt, kiszedem a paprikákat, és a gombócokat. A szaftot beforralom sűrűvé, és egy deci tejföl, és kevés liszt segítségével behabarom.

Szerintem nagyon finom. Most sütőben sült krumplival adtam, de a vízben főtt kockára vágott krumplival tökéletes.

Kivételesen nem jutottam el pénteken vásárolni, ezért szombat reggel indultam a Bosnyákra. Nem tudtam, hogy szombat az az igazi nagy piacnap. A közeli parkoló telis tele őstermelővel, és mindenfajta árusokkal. Zöldségáradat, mellette meg kínai papucs, ruha, meg minden, ahogy egy igazi vásárban. Sárgabarack, alma, és mindenféle gyümölcs olcsóbban, mint eddig láttam. Sárga cukkinik, mini patisszonok, bébi dinnyék, (De kár, hogy nem rakok el) rendes, valódi paradicsom, paprika.

Elvesztem, vége a nyugalmas szombat reggeleimnek. Muszáj leszek felkelni, és piacra menni. A felkelésen kívül a másik nagy hibája, hogy húsért azért csak be kell menni a rendes piacra, és így elég hosszú sétát lehet tenni. Legalább előre ledolgozom a hétvégi traktákat.

A piac közepe táján találkoztam egy nénivel, aki a maradék rebarbaráját próbálta eladni. Életemben talán egyszer ettem, de miután a Párom gyermekkori németországi emlékeihez tartozik, nem lehetett otthagyni.

Mikor hazaértem, rájöttem, hogy ebből az árva kis csokorból túl sok mindent nem tudok alkotni, de aztán a hűtőben talált meggy és Fakanál receptje kisegített.

Gyümölcsrizs

1 csésze arborio rizs (igazat megvallva a fele megmaradt)
1 kanál vaj
3 dl tej
1 zacskó habtejszín
2 ek kókuszreszelék
4-5 kanál cukor
1 tk vaníliás cukor
4 szál rebarbara
2 marok magozott meggy, vagy több

A vajat felforrósítottam, és a csésze rizst átforgattam benne.Lassanként, fokozatosan keverés mellett adtam hozzá a tejet. Mikor már félig kész volt, csak akkor tettem hozzá cukrot, majd a kókuszreszeléket. Végül a vaníliáscukrot, lezártam, és hagytam kihűlni.
Közben a rebarbaraszárakat megpucoltam, kockára vágtam, a meggyet kimagoztam, megszórtam cukorral.
Egy lábasban egy kanál vízen elkezdtem párolni a rebarbarát, majd hozzáraktam a meggyet, és együtt vártam, hogy megtöppedjenek. Cukroztam még egy kicsit, mert a meggy és a rebarbara is igen savanyú volt. Két-három menta levelet dobtam hozzá.

A tejszínből habot vertem, amit a kihűlt rizzsel óvatosan összeforgattam. Kis tálkákba raktam, és a tetejére raktam bőven a gyümölcsöt.

Avagy vese velővel

Amikor a belsőséges VKF volt, már akkor megemlékeztem erről a csodáról. 
Régen minden második kisvendéglőben lehetett kapni, de ma már a kihaló állatok körébe került.
Ifjabb körömben még néha rávettem magam, de már sok-sok éve nem is gondoltam rá, mert a vese tisztítása, áztatása, főzése végén én már biztos hogy nem tudok belőle enni.
Arról nem beszélve, hogy ha a könyv szerint a fehér részeket kivágom belőle, na meg azt, amit én fehérnek gondolok, akkor a fele sem marad meg. Aztán jön az áztatás, na az nálam mondjuk 10-szer váltott vízben történik. Na, de azért a bátraknak leírom az elkészítést. Fogjuk a vesét, kettévágjuk, a fehér részeket kivágjuk. Lemezekre vágjuk, és váltott vízben átmossuk, hogy az összes szaga eltünjön. Közben a velő hártyáit leszedjük, és azt is összevágjuk.
De múlt héten akkora szerencsém volt, hogy a Tescoban megláttam egy dobozt, amiben konyhakész, megpucolt, felvágott vese és mellé velő volt. Nagyjából fél kg volt az egész, ez két személynek elegendő. Meg úsztam a pucolást, szagolást, és egyéb kellemetlenségeket, és kb. 10 év után először újra elöttem volt a vesevelő.

Vesevelő

Egy csomag konyhakész vese velővel
1 fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
5 dkg szalonna
majoranna
só, bors
petrezselyem.

A hagymát apróra vágtam, a szalonnát kisütöttem. A hagymát megpirítottam a zsíron, majd beledobtam a vesét, kevés vízet öntöttem csak alá, hogy oda ne kapjon, egy ideig pároltam, majd sóztam, borsóztam, kevés majorannával megszórtam. Mikor késznek itéltem, beledobtam a velőt, és összesütöttem. Végül egy kevés petrezselyemmel megszórtam.
Klasszikus módon, főtt krumplival, és kovászos uborkával ettük.