Régóta szemezek valami gorgonzolás mártással. Kapóra jött ráadásul Max felhívása, hogy könnyen gyorsat ételeket csináljunk. Miután az utóbbi időben szinte mindennap főzök, hogy másnap is tudjak magammal ebédet vinni, ezért ez az egyik fő szempont számomra.
Valójában nem gorgonzola, hanem nagyon kedvező árú francia márványsajtot vettem. Volt még otthon kb másfél dl maradék bio tejszín, egy harmadnyi pohár Cserpes joghurt, ezeket mind felhasználtam.
Egy csirkemell fél csomag spagetti kb 10 dkg márványsajt másfél dl tejszín egy dl joghurt kevés vaj zsálya snidling
Feltettem forrni a vizet a spagettihez. Egy kis lábasban kevés vajat olvasztottam, beleöntöttem a tejszínt, a joghurtot, felmelegítettem, beleszórtam a sajtot, és addig kevergettem, míg elolvadt, ekkor beleszórtam a felaprított zsályát és snidlinget, hagytam egy kicsit összesürűsödni, és elzártam. A csirkemellet szeletekre vágtam, sóztam, borsoztam, olajon kisütöttem. Közben, mikor felfort a víz, beledobtam a spagettit. Amikor megfőtt, kevés olajba raktam egy serpenyőbe, a fele szószt ráöntöttem. A másik felét a szósznak a tányérra kitálalt csirkemellre öntöttem.
Az egész főzés pont annyi ideig tartott, mint a spagetti kifőzése, nagyjából 15 perc.
Két személyre elég vacsora lett, és a tésztából egy kis darab csirkével, még el is tudtam vinni ebédet másnap.
Valljuk be az előétel nem mindennapos, és nem annyira magyaros szokás. Én csak az utóbbi években szoktam rá, hogy ünnepi vacsorák ezzel kezdődjenek. Igazán nem is valódi előételeket szoktam adni, hanem amuse bouche, kostólót szoktam adni, ami felizgatja egy kicsit az ízlelőbimbókat, és időt a háziasszonynak, hogy a végső simításokat megtegye a konyhában. Az előételekkel régebben két alkalommal találkoztam. Egy időben olyan helyen dolgoztam, ahol évente több alkalommal svédasztalos fogadásokon vehettem részt. Ott én gyakorlatilag leragadtam az előételes asztalnál, és az ottani fogások lettek a teljes vacsorámJ. Még később a péntek esti vacsorákon is nagy választékban kaptunk előételeket, salátát, padlizsánkrémet, gefillte fish-t, stb. ezek szintén betöltötték nálam a teljes étkezés szerepét. De most már vigyázok, ha én kínálok előételt, az tényleg csak ELŐ étel. Az ez évi könyvhéten gen sok könyvet sikerült vennem, nagy nagy boldogságomra, az már csak a hab a tortán volt, hogy rendkívül kedvezményes áron megvettem szinte desszertnek a végén a LE CORDON BLEU sorozat, partifalatok című kötetét, amiben számomra remek receptek vannak. Az alábbi recept is innen való, némi módosítással, pl, az adagokat lecsökkentettem. 4 főre ideális volt ez a mennyiség.
Két sütőlemezt kivajaztam alaposan. A spenótot apróra vágtam, olívaolajon megpároltam az apróra vágott fokhagyma társaságában. Hozzáadtam a fetát, túrót, és addig kevergettem, míg lágy masszává állt össze. Sóztam, borsóztam. Mikor egy kicsit meghűlt, hozzákevertem a nagyon apróra vágott petrezselymet és bazsalikomot..
A sütőt 190 fokra elkezdtem felmelegíteni. Közben előkészítettem a réteslapokat. Egy réteslapot a pultra fektettem, és alaposan megkentem olvasztott vajjal, rá a következő réteslap, így lesz egy kétrétegű tésztalapot. Ezt még egyszer megismétlem. A tésztalapot 9 egyforma négyzetre vágjuk, kb. 8 cm * 8 cm-es lapokra. Na ez komoly problémát jelentett nekem.:)
Mindegyik közepére egy teáskanál tölteléket teszünk, és összefogjuk, hogy kis batyuink legyenek. Rátesszük a sütőlemezre. Kívülről is megkenegetjük olvasztott vajjal. Mikor a vendégek csöngetnek, berakjuk a sütőbe és 15 perc alatt megsütjük.
Mikor már mindenki elhelyezkedett, és a seccot is felbontottuk, akkor tálaljuk.
Mi az ünnepi vacsora, ebéd előtt mostanában aperitifként pezsgőt szoktunk inni, na ez jó sznobul hangzott.:) De a nagy és utolérhetetlen kedvenc a Bujdosó Rose Secco. Felfedezését az Olimpia Vendéglő, Csongrádi Csaba főpincérnek köszönhetjük. Nagy szerencsémre találtam egy remek borboltot az Örs Vezér téren, a Metró melletti nagyon ronda zöld épület aljában, ahol kívánságra hoznak nekem. Sőt, mikor gyakran járok, még némi kedvezményt is kapok.
Nekem nagy nyári kedvenc, de most épp maradékfelhasználásból lett ez a vacsora. Sajnos nagyon ritkán főzhetem, mert az Ember nincs igazán jó viszonyban a cukkinivel. De miután két cukkini, egy padlizsán meg bőven paradicsom paprika volt a spejzben, és már nagyon el kellett használni, kénytelen volt ezt enni.
Fél kg paradicsom fél kg paprika két kis cukkini egy padlizsán 1 nagy fej hagyma 2 gerezd fokhagyma olívaolja só, bors, kakukkfű, rozmaring
Olajban nem túl nagy tűzön párolom az apróra vágott hagymát, aztán hozzárakom a fokhagymát. Először a karikára vágott paprikát teszem bele, hagyom egy kicsit párolódni, majd a karikára vágott cukkinit, utána a paradicsomot, végül a padlizsánt. Megszórom a kertemből frissen szedett kakukkfűvel, rozmaringgal, bazsalikommal, sózom, és kész.
Mint már sokan, én is áldom Limara nevét, és terjesztem is jó hírét. Mikor ezt a posztot írom, épp az olívabogyós kenyere kel a konyhában.
Egyetlen problémám van vele, ő egy négyszemélyes családra, én meg csak két személyre főzök-sütök, és nagyon nehezen tudtam jó arányokat találni egy 1 kg-snál kisebb kenyérre. Egészen addig, amíg már az öregtésztából csak kevés maradt, és ahhoz igazítottam a többi hozzávalót.
Hozzávalók egy nagyjából 75 dkg-s kenyérhez
2,2 dl víz 16 dkg öregtészta 40 dkg kenyérliszt 1,5 ek olaj 1 ek sikér 1 ek burgonyapehely 2 tk só fél tk cukor 1 csepp ecet 1 dkg élesztőnek megfelelő szárított élesztő
A hozzávalókat jó alaposan bedagasztottam, én egy egyszerű kézi robotgép dagasztókarát használom, és jól működik. Hagytam kétszereresére kelni. A Szakácsok Könyvében olvasottak szerint a szilikonlapot kicsit beolajozom, meg a kezemet is. Ráborítom a tésztát, és alaposan ellapogatom. Ovális formára nyújtom. A két végét egy kicsit behajtom, majd felülről közben nyomkodva feltekerem, és megformázom. A jénaiba sütőpapírt teszek, belerakom a megformázott kenyeret, és három helyen bevágom. Ismét hagyom kétszeresére dagadni. Mikor megkelt, bespriccelem a jénai tetejét alaposan, lefedem és hideg sütőben kezdem sütni 200 fokra állítva. 35 -40 perc után leveszem a tetejét, és én elég barnára szoktam sütni. Rácson hagyom kihűlni.
Kedves amerikai vendéget hívtam vacsorára, ezért teljesen hagyományos menüvel vártam. Marhahúsleves maceszgombóccal, és hortobágyi palacsinta.
Az Index Mit főzzünk holnap topicjában tettem fel a kérdést, hogy vajon milyen desszert lenne jó, ha van itthon őszibarack. Nagypapi, akire mindig számíthatok, ajánlotta ezt az édességet.
(Elnézést, ez egy éjszakai fotó)
Peche melba
4 őszibarack fél dl vodka cukor vaj vaniliafagylalt
A barackokat először forró vízbe tettem egy percre, majd hideg vízbe, és leszedtem a héjukat. Ezután kettőbe kellett volna vágnom, de nem magvaválló, hanem magja válló barack volt, a magjánál kettőbe vált, de a magjától az istennek sem vált el. De nem adtam fel, darabokat vágtam belőle, és kevés cukorral és vodkával hagytam érlelődni a hűtőben. Mikor a vacsora után olyan két órával már fért a hasunkba még valami, kivettem a léből. Vajon cukrot karamellizáltam, majd gyorsan megsütöttem a barackokat. Üvegtál aljába tettem és ráraktam 1-2 gombócnyi fagyit. Nagyon finom volt a langyos barack és hideg fagylalt összhangja.
Az a vicces, hogy mióta naponta főzök, abszolút nem írok.
Igazat megvallva, nincs is sok új receptem,vagy mások receptjeit használom szó szerint. Ma már olyan gazdag a magyar gasztroblogger társadalom, hogy nehéz újat kitalálni. Cseresznyeszezonban ez a süti is rendkivúl nápszerű volt. Én igen ritkán csinálok sütit, ugye kettőnknek nem érdemes, de most egy nagyon kellemes délutánt töltöttünk a szomszédainkkal a kertben, és így megosztva már nagyon jó alkalom volt.
A receptet a Szakácsok könyvéből vettem, csak két adagolás volt szerintem összekeverve, én a módosított receptet írom most le. Meglepő módon a recept a kenyerek és tészták fejezetbe került.
125 g finomliszt 60 gr porcukor 200 g tej 100 g tejszín 3 nagy tojás vanilia 250 gr cseresznye
vaj, liszt, porcukor az edénybe.
A tojásokat különválasztom, a fehérjét felverem. A liszet a porcukorral, vaniliával, vagy vaniliás cukorral összekeverem, majd belekeverem a tojásokat, és lassan a tejet és tejszínt, amíg sürű palacsintatésztát kapok. Két órára félreraktam állni.
A sütőt 200 fokra felmelegítem. A kimagozott cseresznyékre szórtam egy kevés porcukrot. Egy kerek lapos jénait, kivajaztam, kiliszteztem és beleszórtam a cseresznyét.
A palacsintatésztát összekeverem a felvert fehérjével, majd ráöntöm a cseresznyére. 200 fokon 25 percig, majd még pár percig 180 fokon sütjük.
A piacon megláttam egy gyönyörű bőrös malac dióját, amit muszáj volt hazahoznom.
A bőrét két centinként felvágtam, nem volt könnyű feladat, de végül is sikerült.
Fokhagymát, durva sót, egész borsot, köménymagot jól összetörtem egy mozsárban, és nagyon alaposan beledörzsöltem a vágásokba, meg körbe is, majd egy éjszakra eltettem a hűtőbe.
Másnap reggel elővettem, egy tepsibe két kanál zsírt raktam, 3 fej hagymát szeletekre vágva, majd ráhelyeztem a húst. Felöntöttem 2 dl sörrel, és beraktam 100 fokra a sütőbe.
Ezután elmentem a Múzeumok Majálisára csak egy-két órára barátokkal találkozni, meg szórakozni, a malacot emberem gondjaira bízva. Az egy-két órából jócskán több lett, közben néha rátelefonáltam, hogy locsolja meg, meg nézzen rá.
Este ötkor telefonos irányításomra lezárta a sütőt. Mikor 6 körül hazaértem, megnéztem, majd 10 percre rágrilleztem még.
Fantasztikus lett. Omlós, szafton, ropogós bőrrel.
Még húsvét előtt a Lidl-ben kaptam egy receptfüzetet, amiben ez a gyönyörű desszert volt. Jött a születésnapom, vendégeket is vártunk, ez volt a legjobb választás. Még elég drága volt és import eper, de „egyszer élünk” felkiáltással megcsináltam, és csodák csodájára pont úgy nézett ki, mint a mintafényképen.
3 dl habtejszín
2 cs vaníliás cukor
4 csomag zselatin fix
1 lime
Fél kg eper
2 ek cukor
Felforraltam a tejszínt a vaníliás cukorral, és kis lángon 5 percig főztem. Hagytam hűlni, majd belekevertem 2 cs zselatint. 4 kisebb fajta üvegpoharat hideg vízzel kiöblítettem, és egy tojástartóba, aminek a középső papírtámasztóit kicsit levágtam ferdén elhelyeztem. Beleöntöttem a zselatinos tejszínt, és beraktam a hűtőbe,
A lime-ot alaposan megmostam, és vékony csíkokban lehámoztam a külső héját, majd a levét kicsavartam egy tálba.
Az epret megpucoltam, és felét a cukorral pépesítettem, majd a zselatin másik részét belekevertem. A poharakat elővettem a már megdermedt tejszínkrémmel, talpra állítottam és beleöntöttem az eperpépet, hűtőbe. majd visszaraktam. A maradék epret vékonyra szeleteltem, és lime-mal meglocsoltam.
A pannacotta tetejére, és az eperre is mentát szórtam.
Új munkahelyemen megváltoztattam étkezési szokásaimat egy kicsit. Itt ugyan van egy átlagos, de nem túl olcsó büfé, és egy nagyon jó társaság, akikkel együtt ebédelünk. Ezért most, életemben először, felkészülök, és szinte mindennap viszek valami ebédet magamnak.
Ez arra is remek alkalom, hogy még bátrabb kísérleteket tehetek, amikor nem kell tekintettel lennem más ízlésére, és ha nem sikerül, maximum én vagyok a szenvedő fél. Bár ez nem nagyon fordult még elő. Este, amikor előkészítem, vagy a közös vacsorát, és a maradékot viszem, vagy vacsora után valamit csak magamnak, Emberem kijön, megnézi, Mi ez? Belekóstol és közli, te, hát ez finom.:)
Most elkezdem megírni az ötleteimet, képek nélkül, mert az esti 20 perces főzőcskézés nem a fotózás ideje.
A héten így készítettem bulgursalátát, és az általa állítólag nem szeretett cukkinit.
Bulgursaláta és mentás cukkini
(Két női adag)
Egy kis csésze bulgur
2 kis sárgarépa (maradék)
Egy paradicsom
Fél hagyma
2 gerezd fokhagyma
Petrezselyem, menta
Olivaolaj
Citromlé
Koriandermag
Gyömbér
Római kömény
Két deci alaplé
A hagymát és fokhagymát olívaolajon megpároltam, beletettem az összetört fűszereket, majd ráöntöttem a bulgurt, és pirítottam egy kicsit, hogy az olaj mindenhol befedje, felöntöttem 3-szor annyi folyadékkal, egy része alaplé másik része víz, Felforraltam, és még kb. 5 percig kislángon főztem, aztán félretettem hűlni. Egy óra alatt a bulgurszemek megduzzadtak.
Közben a sárgarépát karikára vágtam és egy serpenyőben megsütöttem, a paradicsomot meghámoztam, a belét kiszedtem és apróra vágtam. Egy nagy csokor petrezselymet apróra vágtam
Mikor a bulgur kihűlt összekevertem a sárgarépával, paradicsommal, egy kis zöldpaprikával, és megszórtam egy kevés cayenne borssal is. Végül citromot facsarta bele. Uborka és olajbogyó is nagyon jó bele, de én abszolút maradék-felhasználásra mentem.
Mentás cukkini
Mikor megnyílt az Olimpia vendéglő, nagyjából az első héten elmentünk a lányommal megnézni. Fantasztikus élmény volt, nekem ez volt az első ilyen stílusú vendéglői tapasztalatom, hogy nem tudom, mit fogok kapni, de hihetetlen finom és izgalmas ételeket kaptunk, fantasztikus hangulatú felszolgálással. A csúcs a báránysült volt párolt cukkinival, amit, mint kiderült Takács Lajos mentával ízesített. Életemben nem jutott volna eszembe ez a párosítás.
Most vettem két cukkinit, csak magamnak, mert ugye csak én szeretem, és eljött az ideje, hogy kipróbáljam. A balkonládámban nő a friss menta, minden készen állt.
2 cukkini
Menta
Só
Bors
A cukkinit uborkaszeletelővel leszeleteltem. Kevés olajban inkább sütöttem, mint pároltam, amikor már jónak tűnt, rászórtam az apróra vágott friss mentát, sóztam, borsoztam. Egyszerre meleg és hűs, fantasztikus köret lehet bármilyen húshoz. Nekem most ez volt a feltét a bulgurhoz.
Nem könnyen, de végül összehoztuk a találkozást Shy-jal, hogy átadjam neki a megnyert sütit.
Na, ennyire nem volt egyszerű, igen sok kalandon kellett átmenni, hogy az álkomiszkenyér eljusson hozzá. Volt néhány jogos igénye, aminek megpróbáltam eleget tenni.
Kevesebb dió, és sok aranymazsola. Be is szereztem a hozzávalókat, csak az élet elsodort, és eltelt két hét mire meg tudtam sütni
Végre sikerült megbeszélnünk egy keddi napot, délután 5 órát. Én az utolsó pillanatban kicsit módosítottam. Sajnos az információáramlásban zavarok keletkeztek, és szegény Shy már egy nappal korábban is várt engem és a sütimet. Na,de sebaj, majd holnap.
Hétfő este hazaértem, és nekiálltam a módosított receptnek. A 14 dkg dió felét lecseréltem lisztre és aszalt gyümölcsre.
Szépen összekevertem, betettem a sütőbe, majd nekiálltam ezt-azt csinálni. 30 perc múlva csörgött a sütő órája, én meg gondolkodás nélkül kikaptam, és kiborítottam a sütit. Sületlenül illetve félig sülve.
Ott álltam romjaimban a konyhában.
Végignéztem az alapanyagokon és megállapítottam hogy szinte minden megvan hozzá, csak pont az igényelt aranymazsola fogyott el. Lehet, hogy most óriásit csalódik szegény Shy. Bocsánatot is kérek tőle ezen a helyen.
Kirohantam a kisboltba, vettem egy csomag mazsolát, de hogy még se legyen olyan snassz, beáztattam egy kis pálinkával feljavított narancslébe.
Majd a valószinűleg isteni áztatólét egy elegáns mozdulattal kiöntöttem a mosogatóba. De végül csak elkészült a sütemény, már „csak” be kellett csomagolni. Elő is készítettünk egy gyönyörű fémdobozt hozzá, amivel se széltében se hosszában nem fért bele. Megkezdődött a dobozkeresés, végül találtunk is egyet, amibe már majdnem belefért, csak 3 szeletet le kellett vágni belőle, a párom nagy örömére.
Így aztán egy kicsit csonka sütemény érkezett el a nyerteshez.
Amikor persze kissé késve odaértem, szerencsére azonnal megismertük egymást. Nekem Shy olyan volt, mintha régesrégen ismerném. Rohannom kellett volna tovább, de végül is csak elbeszélgettünk még 20-25 percet mindenről az égvilágon.
A jelek szerint sikert értem el. Ormien a névnapozó-n írta meg számomra nagyon megható beszámolóját.
.jpg)
