Hurrá nyaralunk!

Végre, végre eljött az idő, és itt a vakáció, és a Balaton.
Én a Balatont elvileg nem annyira szeretem, nem szeretem a valódi nyaralóhelyeket, sok turistával, ronda nyaralóépületekkel, stb.
De Szigliget az más. A lányomék már évek óta járnak ide, és áradoznak, úgyhogy itt volt a mi időnk.
Viszont főzni nem könnyű ilyenkor. Rájöttem, hogy lassan el is felejtem gyermek és ifjúkorom egyszerű ételeit.
Tehát a nehezített pálya: 2 elektromos főzőlap, egy nem túl bőkezű kis közért. Ráadásul nagyon gondosan lehozattam S.-sel a „fontosabb„ füszereket – mangós balzsamecet, chiliolaj, borskeverék stb. – amit rögtön megérkezésünkkor sikerült elvesztenünk a buszon. Úgyhogy szegény ember vízzel főz, meg amit talál.
Kánikulára jöttünk, de azóta főleg kellemes, hűvös időnk van, amit annyira nem is bánunk. Mesterfokra visszük a lustálkodást.
De ami viszont van, az meglepő módon, az internet, és mivel egy keveset dolgoznunk is kell, hoztunk laptopot.Így aztán világgá tudom kürtölni alkotásaimat.
Első nap megfőztem a rendes lecsómat, amit az előzőekben már írtam.
Második nap este nyaralásaim régi emlékeként eszembe jutott a puliszka, és a tócsni. Tudom, a tócsninak van még párezer neve, lapcsányka, tócsi, cicege stb. de meglepő módon Pesten a hetedik kerületben mi így hívtuk.:)

Nem is emlékeztem már rá, hogy milyen isteni.

 

Tócsni fokhagymás tejföllel 2 személyre

5 db közepes krumpli
1 tojás
2-3 kanál kefír
liszt
olaj
fokhagyma

1 doboz tejföl
fokhagyma izlés szerint

Lereszeltem a krumplit sajtreszelővel, hozzátettem a kefírt, a tojást, 3 gerezd fokhagymát széttrancsírozva, és annyi lisztet amitől sűrűbb nokedlitészta lett belőle. Először kevés olajjal teflonban próbálkoztam, de hamar rájöttem, hogy bő olajban sokkal gyorsabb és egyszerűbb.

A tejfőlt már előre összekevertem az apróra vágott fokhagymával, ebbe is 3 vaskosabb gerezd ment, sóval, és lehűtöttem.

Ja, és nehogy elfelejtsem, jóféle szigligeti olaszrizlingből készült fröccs járt hozzá.

Ahogy megcsináltam az oldalamat, rögtön alig volt időm főzni.

Az előző poszthoz kapcsolódik a mostani is. Ha nyár, akkor lecsó.
Tudom, lecsót főzni mindenki tud, és mindenkinek az „igazi”, a „legjobb” lecsó receptje van a birtokában.
Egyike ez a nagy hitvitáknak.:)

Az igazat megvallva én egész gyerekkoromban nem tudtam megenni a lecsót.
Ez is azok közé az ételek közé tartozik, amiket csak akkor szerettem meg, amikor már én csináltam.

Nálam a lecsó mindig tojásos, kolbászos, nem rizses, nem sima, nem bő levű.
De ami a legfontosabb, megszületett az első fénykép az oldalamhoz.
A Zuram végre emiatt megcsináltatta a fényképezőgépét, és első nagy kihívást képező feladatként lefotózta a lecsót.:) (A képen látható dátum a kóbor apácák megtévesztésére szolgál.)

Lecsó

egy kg paprika
egy zöld erős paprika
fél kg paradicsom
egy-két fej hagyma
kb. 5-10 dkg füstölt szalonna
egy fél szál kolbász (túri házikolbász)
őrölt paprika
4 tojás
 

Mint minden magyaros ételt, ezt is füstölt szalonna zsírjával készítem, nagyon feldobja az ízeket. Szerintem a paprika is egész máshogy oldódik a zsírban, mint az olajban.
A füstölt szalonnát felkockázom, kiolvasztom a zsírját, majd belevágom az apróra vágott hagymát. (De előtte kiszedem a töpörtyűt és külön megeszem kenyérrel.)
Mikor elkezd megbarnulni, pirospaprikát öntök rá, és a karikára szelt paprikát. Annyi erőspaprikát is szelek bele, amennyit a gyomrunk bír. Sózom.
Amikor a paprika éppen csak elkezd összeszottyosodni, akkor ráöntöm a meghámozott, kockára vágott paradicsomot. Beleteszem a felkarikázott kolbászt is - szerintem érdemes jó kolbászt használni. (A 3.60-as "lecsókolbászt"  felejtsük el....)
Addig főzöm, amíg a paradicsom szét nem megy. Addigra pont kész a paprika is, nem szétfőtt, nem nyers, hanem kicsit ress.
Ekkor ráöntök 4 összekevert tojást, megsütöm és kész!

Ezt az ételt kifejezetten friss, fehér kenyérrel szeretjük.

Nem tudom, más hogy van vele, de én 30 fokban nem nagyon leszek éhes, különösen nem vágyom normális ételekre.

Kiváncsi is vagyok, mások miket főznek, kutyulnak ilyen időben.
Furcsa mód a főzéstől nem veszi el a kedvem a meleg, csak az evéstől.
Ilyenkor megyek át majdnem vegába.
Tudom, sokan a hideg gyümölcslevesek felé hajlanak, de az édes evésem közelít a nullához, egy nyár alatt nagyjából kétszer kivánok édes ételeket enni. 

Legjobban azokat az ételeket szeretem viszont, amik hidegen is ehetőek.

Ez nem feltétlenül a szokásos dolgokat jelenti, szerintem nagyon sokan vagyunk úgy, hogy sok mindent szeretünk jobban hidegen. Én pl. a székelykáposztát is imádom télen este csak a lábasból hidegen enni.

Most pedig jöjjön egy "nemszeretem" étel. 

Gyerekkoromban 4 hónapos koromtól napközis voltam, nem is voltam különösebben válogatós. De egy-két étel azért megkeserítette az életemet.
Az egyik, szerintem a legtöbb gyerek fő utáltja, a tökfözelék.
Meg nem tudtam enni, és a hideg kirázott a gondolatára is.
Aztán felnőtten nagynéném megkínált vele, és legnagyobb meglepetésemre kiderült hogy ez egy nagyon finom kaja.
Ez egyébként a legtöbb főzelékkel így van. Hitvitáim egyik része a főzelékekről szól, hogy nálam nem kell bele hagyma, rántás, majd mindent habarok, nagyon kevés liszttel, elég natúran.
De a nyári kedvenc az egyértelműen a tökfőzelék, amit én a legjobban hidegen szeretek, sok kaporral
Tökfözelék

Egy kg tök

2 csomag kapor
2 dl tejföl
Egy fél kanál liszt
Olaj
Só 

Felteszem a tököt fedő alatt kevés olajon párolni. Sózom, és addig főzöm amíg már a vizet kiadta, de még ress marad, akkor ráborítom az apróra vágott kaprot, még pár percet főzöm, bele a lisztes tejföl, rottyan egyet és kész.

A Férfiember kedvéért jár hozzá fasírt, nekem magában is tökéletes egész.

Mint az elején megírtam, nagyon ritkán főzök hétközben.
Tegnap mégis úgy alakult, hogy kettesben töltöttük az estét.
Ráadásul anyukám szülinapjáról megmaradt egy szimpatikus üveg sziciliai bor.
Az egyértelmű volt, hogy valami egyszerű tésztát dobok össze, és ahhoz is ragaszkodtam hogy a 40 fokos lakás helyett a kertben együk meg.
Tudom, hogy ez a világ legegyszerűbb étele, de épp az a jó, hogy mindenki mindig másképp csinálja.
Kedvenc alapanyagom lett a hámozott paradicsom konzerv, amit meglepően olcsón lehet itt-ott beszerezni.
Azt hiszem a most felhasznált darabot 129 Ft-ért vettem.
Ebből szoktam csinálni egy olaszos tésztát, ami minden alkalommal más, attól függően mi van hűtőben.
Az alapreceptnél elég ha van olaj, fokhagyma, paradicsomkonzerv, és sajt.
De most nagyon gazdag mondhatnánk férfias lett, mivel találtam a hűtőben egy nagy darab füstölt tarját is.

 

Nyáresti mini fussili

Egy hámozott paradicsomkonzerv
fél fej fokhagyma
10-15 dkg füstölt tarja
1 kisebb fej hagyma
olívaolaj
oregánó
bazsalikom
borskeverék
só
Fél doboz Barilla mini fusili

 

Felteszem a vizet forralni, és míg felforr, addig elkészítem a sugot.
Az olajon megpárolom az apróra vágott hagymát, fokhagymát, megpírítom rajta a kockára vágott tarját, és ráöntöm a paradicsomot. Fakanállal összetöröm, fűszerezem, és még kettőt rottyantok rajta.
Megfőzöm a tésztát, összekeverem, és tetszés szerint sajttal tálalom.

Az egyik  legjobb dolog az életben egy finom pohár borral, kellemes társaságban a kertben ezt megenni.:)

Fénykép is készült róla a mobilommal,  de sajnos nem tudom felrakni.

Most a legsűrgősebb vágyam, hogy a Párom megcsináltassa a fotógépét, és végre feltehessek képeket.

Ez az étel, amit minden nagyobb családi rendezvényen meg kell csinálnom.

Svédgomba

1 kg gomba
Olaj
Oregano
Bors
Babérlevél
Fél dl fehérbor
Fél citrom
6 evőkanál paradicsompüré (Aranyfácán)

A felszeletelt gombát olajon párolom, amíg összeesik, sok bors, oregánó, babérlevél társaságában. Amikor már nagyjából megpuhult sózom, ráöntök egy fél-egy deci fehérbort, citromlevet, és nagyjából leforralom a levét.
Rákanalazom a paradicsompürét, összeforralom, és kész.
Hűtve fogyasztandó.
Családom kedvence.

Szerintem Horváth Ilona az eredeti forrás, de most épp nem is találtam meg benne.

Mint az előző posztban írtam, Édesanyám ma 80 éves.

Mivel szerdán elég nehéz nagy családi születésnapot rendezni, ezért vasárnap volt a nagy nap.

Tényleg Nagy Nap.

Egy ilyen szülinap nem igazán a kisérlezetés napja, idősebb korosztály, meg mindenkinek megvan az évek, évtizedek alatt kialakult kedvence, amit megrendel.
Mivel a lakás nem alkalmas 20 ember ültetett vacsorás vendéglátására, ezért adott volt a svédasztal, hidegtál. Amíg tervezgettem, eszembe is jutott, hogy kár, hogy már lekéstem a vendégváró falatok versenyét.

 

Menü

 

Debreceni sertéskaraj
Svédgomba
Padlizsánkrém
Zsidótojás
Görögsaláta (legalábbis abból indult ki)
Tiramisu torta
Hókifli

Az egész dolog nagyon szép, és megható volt, csak azt sajnálom, hogy nincs (még) fényképezőgépem, de talán majd kapok valami képet róla, és akkor felteszem.

A menüből én 3 dolgot alkottam, a húst, svédgombát, salátát.

A tortát a lányom, de irigy kutya, és nem hajlandó közkinccsé tenni a receptet. De még dolgozom rajta.:)

 

Debreceni sertéskaraj

A debreceni karaj nem is annyira debreceni, régen így hívták, mert a karajba egy debrecenit (kolbász, vagy mi is az pontosan?) töltöttek. Nálam már olyan kolbász, ami kapok, és megtetszik.

 

A kicsontozott karajt felszúrom egy késsel, és beledugok a húsnál egy kicsit rövidebb kolbászt. Megtűzkéltem fokhagymával, amikor már nem volt több energiám, akkor már csak rákentem. fűszerek, mondjuk, só, bors, majoránna, mustár, ne sajnáld róla, majd bőven zsír alá, egy kevés víz, és lefedve fóliával sütöm, kb. egy óra múlva leszedem a fóliát, és pirosra sütöm.

Ha jól sikerül, akkor szépen szeletelve lehet kirakni, köré a salátákat.
Ezt én hideg ételnek tálalom, kirándulásra is lehet vinni.

Azt hiszem, az elején nem írtam, hogy én hétvégi főzőasszony vagyok.
Két oka is van ennek. Az egyik, hogy kétlaki életet élek, a hétvégeket a párommal töltöm, hétköznap meg az eredeti otthonomban, ahol anyámmal, bátyámmal a kettőből egy gyerekkel élek.
Amióta felnőttek a gyerekeim, és teljesen követhetetlen napirendjeink vannak, azóta felhagytam a nap főzőcskével.
Meg próbáljon meg valaki a következő felállással főzni.
Adott egy tej és tojásérzékeny báty, aki amúgy is vicces féladagokat bír enni.
Adott egy reformkonyha, fél vega, mániákus lány, akinek követhetetlenek az éppen aktuális igényei.
És végül, de elsősorban az Édesanyám, aki pont ma lett 80 éves, 30 kg, és annyit eszik, mint egy veréb kisadagja.

Viszont találtam magamnak egy isteni partnert a főzéshez. Na meg a blogíráshoz, ő indított el, és ha van ideje, szerkeszt is, ha meg végre lesz egy jó fényképezőgépe, ő fogja a képeket csinálni.
Egy férfit, akinek a főzési tudománya ugyan megáll a rántotta, nokedli, és állítólag a lecsónál, viszont hihetetlenül szeret jókat enni, ínyenc, és nagyon értékeli a főztömet. Ráadásul még a kísérletezést is jól bírja, sőt.

Folytatás III.

Most pedig leírom az én legnagyobb kedvencemet.

A törököknél mindig imádtam ezt az ételt, de valamiért azt hittem, hogy van valamilyen bonyolult titka. Aztán a nővérem egyszerűen fogta magát, és megkérdezte egy helyen. Hát a világ legegyszerűbb étele.

Joghurtos padlizsán

2 padlizsán

2 db. joghurt

Só, bors, oregano, menta, meg amit akartok

A padlizsánt kockára vágom és nagyon bő olajban, mintha krumplit sütnék, ropogósra sütöm. Egy tálba beleteszem, só, bors, és tetszés szerinti fűszerek, pl. oregano, menta, meg volt egy kis tzatziki fűszerkeverékem, meg rá a joghurt, és kész. 

 

Folytatás II.

 

Akkor jöjjön a folytatás.
Először is a többek által kért sörös pác.
Na, azért az az igazság, hogy ezt többször szoktam csinálni, de pont most nem egészen ugyanúgy csináltam.

Sörös fokhagymás pác, vagy öntet, vagy amit akartok

Általában annyit teszek, - szerintem ezt is egy gasztroblogban olvastam, ha valaki tudja, hol, akkor jelezze nekem, kérem, - hogy kevés sörbe belenyomok egy csomó, értsd mondjuk egy fél fej fokhagymát, és ezt kenem sütés közben a sült csirkére. Szerintem valami elképesztő dolog lesz belőle.

De most a grillezéshez nem egészen ez történt.
Ez a két hét a balzsamecetek, és fűszerolajok jegyében telt.

Sörös balzsamecetes fokhagymás pác

Most a sörös balzsamecetbe nyomtam sok sok fokhagymát, és azzal kentem be a csirkemelleket. Persze ezen kivül még ment rá só, bors.
Érdemes kipróbálni.

Első kommentelőm - mademoiselle (http://larevuerose.blogspot.com/) kérésére akkor jöjjön az alma-paradicsom chutney.

A chutney, mint olyan, már régen olvasmányok alapján felkeltette az érdeklődésemet. Valahogy soha nem kóstoltam, de a leírások alapján meg voltam győződve róla, hogy ez valami nagyon jó dolog lehet. Persze leginkább mangochutneyről olvastam, mangó meg nem terem annyira felénk.

Tavaly, amikor ugyanilyen jó idő volt, és ránktört a grillezhetnék, kezdtem el keresgélni a neten. Főleg a Terebess oldalán találtam recepteket, de úgy rémlik, máshonnan is jött. Aztán persze egyik sem tetszett nekem tökéletesnek, úgyhogy variáltam, variálgatom. Tavaly a fő hibám az volt, hogy nem takarékoskodtam a chilivel, amit én ugyan nagyon szeretek, de nem aratott osztatlan sikert. Azóta minden grillezéshez csinálok, elképesztően finom a roston sültekhez. Elvileg el lehetne rakni, mint befőttet, de én eddig csak a fagyasztóba tettem.

Fűszerekkel bátran kell bánni, és szerintem nem kell szigorúan venni, ha valami nincs itthon, nem kezdek el rögtön rohanni érte. Az ideibe meg a cukor került egy kicsit sok, ennek ellenére nagyrészt elfogyott.

FIGYELEM: Az adagolás nem pontos, kísérletezni kell vele.

Ez a felhívás egyébként a legtöbb receptemre igaz, mert nem használok mérleget, és egyébként is olyan érzésre főzök.

 

Paradicsom-alma chutney ahogy épp most készült

 

4 db paradicsom
1 db nagy alma (figyelj rá, hogy mennyire édes)
2 kk. Mustármag (elvileg fekete kéne)
3 db Szegfűszeg
1 rúd Fahéj
1 kk. Római kömény
1 kk koriander
1 kk reszelt friss gyömbér (bár én most őröltet használtam, de ha van, jobb a friss)
Erőspaprika, vagy chili, vigyázva
Só
Cukor (eredetileg 4 evőkanált írt a recept, és 2-t használtam, de ez is sok volt.)
Olaj, vagy vaj, vagy ghi

A paradicsom héját lehúzzuk, apróra vágjuk, az almát meghámozzuk, és szintén apróra vágom, a mustármagot kipattogtatom az olajban, vigyázz, mert tényleg elképesztően pattog, rögtön állhattam is neki söpörni, majd beleteszem a többi fűszert, kicsit pirítjuk, és belevágjuk a paradicsomot és az almát. Kb egy órát főtt kis lángon. Figyelni kell, nehogy odaégjen.

Végezetül, a recept írt még bele 1 kávéskanál hinget is, de fogalmam sincs, hogy az micsoda, de így is finom lett.