A Magyar Narancsban olvasta a párom Chili és Vanília receptjét, és megkívánta. Az újságot rögtön utána el is tüntettem, úgyhogy végül a receptet máshonnan szedtem.

A Magyar Narancsban olvasta a párom Chili és Vanília receptjét, és megkívánta. Az újságot rögtön utána el is tüntettem, úgyhogy végül a receptet máshonnan szedtem.

Úgy tűnik, mostanában Amerika rajongó lettem. Egy krimiben találkoztam vele nemrégen, hogy valakinek a börtönben a legnagyobb vágya a kukoricakenyér. Ezek után muszáj voltam utánanézni. És ha már a puliszkát, polentát szeretem, miért ne szeretném a kukoricakenyeret is. Reggelire, vacsorára, tizórainak is jó.
Egy tálban összekeverjük a liszteket, a cukrot, sót, sütőport. Egy másik tálban a folyékony hozzávalókat keverjük el, a tejet, tojást, olvasztott vajat. Végül a beleöntjük a tejes keveréket a száraz anyagokat, és könnyedén összekeverjük. Hozzáadjuk a sajt nagy részét, az újhagymát, paprikát, majd hagyjuk állni kb. 20 percig
Közben előmelegítjük a sütőt 180 fokra. Kivajazunk egy sütőtálat. A tésztát elsimítjuk a tálban, rászórjuk a maradék sjatot, és némi hagymát. 30-35 percig sütjük.
Kockára vágva tálaljuk.

Magában nekünk egy kicsit száraz, de a zakuszkával észbontóan jó. Vagy valamilyen más mártásos ételhez köret helyett.
A 101 cookbooks-on találtam ezt a receptet, és azonnal meg kellett csinálnom. Nem is tudom, lehet-e salátának nevezni, inkább krémes, mint darabos étel lesz belőle, de az biztos, hogy fantasztikus vacsora lett belőle. És ugyan az ember kicsit nyafogott, hogy nincs hús, és ő éhes marad, de annyira gazdag, hogy a végén elismerte, hogy elég volt.
Olyan ételt már főztem, ahol két-három alapíz volt, mondjuk, csípős-savanyú, édes-savanyú, de olyant, ahol egyszerre négy jelenik meg, édes, savanyú, keserű, és ízlés szerint csípős, ráadásul úgy, hogy egyik sem lóg ki, még nem. De nem csak az ízek keveredtek, hanem a formák és struktúrák, vagy texturák is, a krémtől a ropogósig.

Amit csak azért csináltam, mert különben mehetett volna a szemétbe a csirkecomb. Olyan fáradt voltam ma, hogy csak arra vágytam, hogy leüljek, lefeküdjek, a hátam közepére nem kívántam a főzést.
Viszont megkaptam álmaim WMF serpenyőjét, amit végre berakhatok egyenesen a sütőbe. Fel kellett sürgősen avatni. Olvasgattam napközben néhány receptet, aztán ezt alkottam. Az előkészület kb. 10 perc volt, a sütőben sült még 20 percet.
Két személyes adag
Felforrósítom az olajat, és a vékony szeletekre vágott citromot megsütöttem benne, majd egy tányérra félreraktam.
A maradék olajba beletettem a ketté vágott combokat, alaposan megsóztam, borsoztam. Mindkét oldalát megpirítottam. Hozzádobtam a szeletekre vágott hagymát, és gyömbért. Összesütöttem, majd rádobtam a csak a késsel megroppantott fokhagymát is. Felöntöttem a borral, hagytam egyet forrni, majd lefedve beraktam a forró sütőbe 20 percig. Az utolsó öt percben levettem a fedőt róla.
Sült krumplival ettük.
És itt az edény:)

Ez így elég viccesen hangzik, hogy bejegyzem a sajtos makaróni receptjét, de azért ez egy kicsit más. Mostanában valamiért egy csomó helyen, filmen, könyvben találkoztam ezzel a kedvenc amerikai étellel. Tudom, ezt az USA-ban zacskósan is lehet venni, meg speciálisan hozzávaló sajtkeveréket is árulnak.
Most egy hétköznapi este kitaláltam, hogy én most pont erre vágyom. Mondanom sem kell, nem volt itthon minden hozzávaló, de ennél a receptnél igazán nyugodtan el lehet térni. Ott kezdődik, hogy az amerikai macaroni nem az a makaróni, hanem inkább egy rövid lyukas tészta. Nálam rendes makaróni volt. Aztán nem volt cheddar, hanem némi Cserpes gyúrt sajt, és grana padano.
A többi stimmel.
A makarónit felteszem sós forró vízben. A sütőt előmelegítem 180 fokra. Egy kerámia sütőedényt kivajazok, megszórom zsemlemorzsával. A sajtokat lereszelem a durva reszelővel. Egy lábasban felforrósítom a vajat, megszórom az evőkanál liszttel, és amikor már habzik, felöntöm a tejjel, mintha besamelmártás készítenék. A sajtok nagy részét beleszórom, kevergetés közben hagyom felolvadni, sóval, borssal, szerecsendióval ízesítem.
A tésztát leszűröm, egy kis merőkanál tésztalével lazítom a sajtos szószt. A tésztát belerakom a sütőedénybe, leöntöm a szósszal, kicsit megkeverem, hogy mindenhova jusson. A maradék sajtot a tetejére szórom, és addig sütöm, amíg a sajt a tetején kellemes barna lesz.
Már írtam legújabb kezdeményezésemből, talán a jövő állandó munkájáról a Kőleves tréningről.
Múlt csütörtökön a Rosinante meghívott a partnertalálkozójára, hogy bemutathassam, milyen tréninget is csinálok én, mikőzben főzünk.
A fantasztikus csapattal rétesbatyukat csináltunk. Egész pontosan a csapat csinálta, én csak a követ, és receptet adtam.
négy főre
Két héttel ezelött egy nagyon kedves meghívást kaptam a Tokaji bormanufaktúra ecetkostolójára.
Remek hangulatban egy csomó kedvelt és már ismerős, és néhány még nem ismert de megkedvelt blogger társaságában kostólhattuk meg a Tokaji bormanufaktúra eceteit. Komolyan mondom, soha nem gondoltam volna, hogy az egyszerű ecet ennyiféle és ilyen finom lehet De még inkább nem gondoltam volna, hogy valakit olyan szeretettel hallok majd a baktériumokról beszélni, mint a bormanufaktúra alapítóját és vezetőjét. Megtudhattuk, hogy beszélni kell hozzájuk, és szeretni, és nem szeretik a holdtöltét, vagy ha elutazik egy hétre a gazdájuk.
Nekem a borecet furmintből, és a kakukkfűves borecet jött be a legjobban, de a többi is remek.
Az asztalnál Mirelle ajánlotta az ecethez a lengyel krumplilevest. Gombhoz a kabát.:)
Erre a hétvégére nagyjából megnémultam, és lebetegedtem egy jó kis hangszálgyulladástól, úgyhogy lényegében az én tehetséges és ügyes uram készítette el végül.
A szalonnát kockára vágjuk kisütjük a zsírját, és megpirítjuk rajta az apróra vágott hagymát. Felöntjük vizzel és füstöltlével, beledobjuk a kis kockákra vágott krumplit, és addig főzzük, amíg félig megfő a krumpli.
Ekkor hozzáadjuk a karikára szelt kolbászt, most csípőset sikerült venni, az még jobb is talán, a füstölt húst, a fűszereket, ecetet, és készre főzzük. Végül a tejföllel és liszttel behabarjuk.
Igazi, laktató, téli egytálétel, szívet, lelket, testet melengető.
Nemhiába mondják, hogy lengyel, magyar két jó barát.:)

Mostanában gyakran itthon vagyok napközben. Ma nagyon nem volt kedvem elmenni még a sarki boltig sem, és valljuk be komoly hiányok vannak a háztartásban.Viszont valamit még is be kéne kapni ebédre.
Ilyenkor sikerül néha a legjobb dolgokat összedobni a hűtőben található maradékokból.
Kicsit olyan „Majd a Buday” stílusban nyomtam.
Tehát volt a dobozban volt.:
A gombát megpucoltam. Lett 20 db gombafejem, a szára már elég vacak volt, úgyhogy eldobtam.
4 gombát apróra vágtam, vajon megpároltam egy kevés sóval, borssal, egy evőkanál apróra vágott snidlinggel, beletörtem a túrót, egy tojással, borsikafűvel.
A gombafejeket megtöltöttem a gombás túróval. Egy kiolajozott tepsibe ültettem, és a tetejére reszel sajtot raktam. 15 perc alatt megsütöttem, és nagyon finom lett.
Én egyszerűen egy szelet kenyérrel, és felvágott paradicsommal ettem, este majd főzök az embernek mellé egy kis rizst. Vagy nem:)
Nem is értem, hogyhogy nincs ez már bejegyezve. Pedig gyakran készítem, magamnak, lányomnak, munkahelyi ebédnek. De valljuk meg még az emberem is megeszi, csak ha választhat, ő inkább valami húsételt akar.
Igazából a világ legegyszerűbb ételei ezek a curryk, és akárhogyan is lehet variálni, függően, hogy mi van éppen kéznél.
De ma egy Goodfood receptet választottam, Roopa Gulati receptje.
egy olaj
egy hagyma apróra vágva
2 gerezd fokhagyma, apróra vágva
fél ujjnyi gyömbér, szintén apróra
1 chili kimagozva (izlés szerint, óvatosan)
fél tk kurkuma
egy tk garam masala
1 tk római kömény
só
egy konzerv hámozott paradicsom
Egy doboz csicseriborsóm lecsöpögtetve
egy-két marék mirelit leveles spenót
joghurt
Felforrósítom az olajat, beledobom a hagymát, és pár percig párolom. Hozzádobom a fokhagymát, gyömbért, és még 5 percig párolom.
Hozzáadom a fűszereket, egy pár másodpercig pirítom. Beleteszem a hámozott paradicsomot, összetöröm a fakanállal, és 5 percig főzöm.
Belerakom a lecsöpögtetett csicseriborsót, ezzel is főzöm 5 percig, majd a spenótot, és a chilipaprikát is és összefőzöm.
Egy kanál joghurtot teszek a tetejére találáshoz. Rizst, vagy inkább naant adunk hozzá..
Erdőbényén ismertük meg és szerettük meg ezt az együttest.
Gózon Éva - hegedű, gardon, ének Molnár Előd - furulya, kaval, ének Németh László - koboz, furulya, gardon:
moldvai csángó zenét játszanak hihetetlen nagy lelkesedéssel, tehetséggel, és főleg jókedvvel.
Az "Édes Málé"-t 2007-ben "főzték ki". Azóta több közös népzenegyűjtő úton jártak Gyimesben és Moldvában. A személyes találkozás az idős zenészekkel megalapozta az autentikus népzene iránti elhivatottságukat. A hagyományos csángó táncmuzsikát eredeti formájában, kevés hangszerrel szeretik a legjobban játszani és hallgatni is. Egyszerűen, mint amilyen egyszerű étel a málé.
Most csütörtökön, november 11-én pedig az új lemezük bemutatóján táncolhattam egy igazán jót.
Tiszteletükre és ihletésükre ma sütöttem egy "édes málét" Tudom, nem teljesen autentikus, de nagyon finom.
Valójában egy nagyon régi Konyhamester újságban volt benne legalább 10 éve, sokat sütöttem is, majd elveszett az újság. Most végre megtaláltam a receptet a mindmegettén, úgyhogy gyorsan el is készítettem.
A sütőt előmelegítem 100 fokra. Az almát lereszelem, rászórok egy kanál cukrot.kevés citromlével meglocsolom, a mazsolát beáztatom a rumba.
A tejet, tojásokat, cukrot, vaniliáscukrot, őrölt fűszereket, a citrom reszelt héját.és a 10 dkg kukoricadarát összekeverem. Egy kisebb tepsiben a tűzhelyen felolvasztom a vajat, beleöntöm a tejes darát, és 10 percig beteszem a sütőbe, hogy egy kicsit összeálljon.
