Bár bloggertársaimnál már egyre inkább előretör a tavaszvágy, nálam még bőven tél van, és az igazi téli ételek vannak előtérben.
Ilyen az általam nagyon szeretett, de igen ritkán készített csülök. Még múlt hét végén sütöttem, de most jutottam oda, hogy meg is örökítsem.
Két gyönyörű kicsontozott csülköt vettem.
Ez nagyjából négy személyre elég bőségesen. Nálunk több személynek, többszöri étkezésre.
Pl. anyukámat sikerült vele boldoggá tennem.

 

Hozzávalók:

2 csülök
másfél fej fokhagyma
4 fej hagyma
1 kg krumpli
Fél üveg sör
zsír
só, bors,

A csülköket előfőztem bő vízben, sóval, és egy fél fokhagyma enyhén megtört gerezdjeivel.
A krumplit meghámoztam és kockára vágtam. A hagymát szintén meghámoztam, és negyedekre vágtam. A fokhagymát megpucoltam és gerezdekre vágtam.
Egy kizsírozott tepsibe tettem a kockára vágott krumplit, hagymát, fokhagymát, és a félig főtt csülköket. Ráöntöttem nagyjából negyed liter főzőlét, egy kevés sörrel elkeverve.
Lefedtem fóliával, és háromnegyed órát sütöttem 200 fokon. Majd levettem a fóliát, és a levével, és még sörrel locsolva pirosra sütöttem.
Természetesen sört is ittunk mellé.

A káposztás pogácsa után megjött a kedvem a pogácsagyártásra.
Pedig én aztán igazán azt gondoltam, hogy nem vagyok az a sütős fajta. Dehát mint tudjuk, never say never.:)
Annyit tudtam most, hogy juhtúrós pogácsát szeretnék, de azt is, hogy leveleset. Ahány receptet olvastam, mind vagy leveles volt, vagy juhtúrós, tehát meg kellett csinálnom a saját verziómat. Nem szép dolog az öndicséret, de pont olyan lett, mint amit megálmodtam.

Hozzávalók:

50 dkg finomliszt
25 dkg margarin
20 dkg juhtúró
1 doboz tejföl
1 tojás + 1 sárgája
fél kocka élesztó
fél dl tej
1 tk cukor
10 dk reszelt sajt
só

Az élesztőt langyos tejben és a cukorral megfutattam.
A lisztet, meglangyosított margarint, tejfölt, a tojássárgáját, a juhtúrót, és az élesztőt és a sót először robotgéppel,aztán kézzel összegyúrtam. Közben megkostóltam, hogy mennyire sós a juhtúrótól,és szükség szerint még raktam hozzá egy kis sót.
A tálat letakartam folpakkal, és kb. 4 órára elraktam a hütőbe.
Mikor elővettem, lisztes deszkán, vagyis a szilikonlapomon, kinyújtottam, majd egyik oldalról kétszer, másik oldalról egyszer hajtogattam. Letakartam konyharuhával és hagytam 20 percig állni. Ezt még 3-szor megismételtem. A második és harmadik hajtogatásnál megszórtam reszelt sajttal.
Az utolsó hajtogatás után kb. 1 cm vastagra kinyújtottam. Késsel recéztem, majd bekentem egy elkevert tojással, és megszórtam a reszelt sajttal. Közepes pogácsaszaggatóval (most vettem egy hármas készletet) kiszagattam, kiolajozott tepsibe raktam, és 170 fokon megsütöttem.
A leeső részeket még egyszer összegyúrtam, majd kockára vágtam, és ezeket köménymaggal szórtam meg.
2 tepsi meg egy fél lett belőle.

Eljött az idő a pácolt fokhagymám felhasználására.
Novemberben csináltam egy nagy adagot, leginkább karácsonyi ajándékként, aminek egy része megmaradt nekem.
A fokhagymából az első üveggel egy nagyon kedves bécsi barátunkat ajándékoztuk meg  50. születésnapján. Mivelhogy folyékonyan beszél magyarul, az alábbi felirattal nyújtottuk át neki az üveget.

Eredeti ősmagyar ördögűző,
Kiűzi belőled az ördögöt és tőled a boszorkányokat.

Nagy sikert aratott, és pár hét után megkaptam az üzenetet tőle. "Ördögien finom volt."
Egy hónappal később New Orleans-ból, ahol épp tanít, újra megerősítette az értékítéletét.

Itt volt az ideje, hogy a nálam már 3 hónapja érlelődő fokhagymát felhasználjam.

Kapóra jött, hogy egy nagyon szép darabnak tűnő borjúmájat vettem. Féltem,hogy kicsit sok is lesz két személyre a 60 dkg. De amikor szeletekre akartam vágni, kiderült, hogy telis-tele van erekkel és hártyákkal. Mire megbirkóztam vele, jó, ha 40 dkg maradt, és szeletekről már szó sem volt.
Így született meg a resztelt máj, és Nemisbéka receptje alapján az alábbi recept.

Hozzávalók:

kb. 40 dkg borjúmáj
1 fej hagyma
8-9 szem pácolt fokhagyma
fél dl páclé
1 dl fehérbor
1 ek zsír
só, bors

A májat, miután megkínlódtam vele, és megszabadítottam minden hártyától, erektől, nagyobb darabokra vágtam. A hagymát apróra vágtam.
A felforrósított zsírban a hagymát megpároltam, majd rátettem a májat. Kifehéredésig sütöttem. A felébe-harmadába vágott fokhagymát rátettem, egy deci fehérborral felöntöttem, és fél dl páclével felöntöttem.
Felforraltam, hogy a borból elpárologjon a szesz, majd kisebb lángon 15 percig pároltam. Közben megszórtam frissen őrölt borssal és sóval.
Valami egészen elképesztő, gazdag, pikáns íz lett a végeredmény.

A végeredmény Párom volt anyósának is köszönhető, akitől a saját termésű alsóörsi, kishegyi rizlingszilvánit kaptuk.:)

Hasábburgonyával, és egy üveg ausztrál, HARDYs BIB 343 Cabernet Shiraz (Spar) üveg borral ettük.

Pácolt fokhagyma itt és itt.

Párom egyik rémséges meséje, amikor gyerekkorában találkozott a fehér krumplifőzelékkel, amiről azt hitte, hogy almaszósz, és rémes csalódás érte.
Ennek ellenére nálam fehér a krumplifőzelék, így tanultam anyukámtól, így szeretik a gyerekeim, és a hétvégén el is készítettem.
Szóval csak krumpli, babérlevél, és habarás.
Sajnos nem arattam vele óriási sikert, de azért néha a saját kedvemért mégiscsak főzök ilyet is. Mert én meg a magyaros változatért nem rajongok.
Szerencsére a fasírt tökéletes lett, és a főzeléket, mint köretet végül is elfogadta az Ember is.

 

Krumplifőzelék

1 kg krumpli Ella (szétfővő fajta)
3 babérlevél
1 doboz tejföl
1 kanál liszt
só

A krumplit feltettem főni annyi vízzel, ami éppen elfedi, a sóval és babérlevéllel. Mikor megfőtt, behabartam a tejfől és a liszt keverékével, és összeforraltam.
Ennyi. Szerintem nagyon finom.

Fasírt

40 dkg darált sertéshús
1 nagy szikkadt zsömle, vagy ugyanannyi kenyér
1 tojás
petrezselyem
fél fej hagyma
4-5 gerezd fokhagyma
majoranna
só, bors
zsemlemorzsa
olaj a sütésre

A zsömlét vízbe áztattam kb. 15 percre. Kinyomkodtam belőle a vizet.
Egy nagy tálba raktam a darált húst, a zsömlét, a tojást, az apróra vágott hagymát, és petrezselymet, fokhagymát, és a fűszereket, és kézzel jól összegyúrtam, kevertem.
Bevallom, ez az egyik kedvenc elfoglaltságom, amikor kézzel kurkászom a húst, és a masszát.
Egy tányérba szórtam a zsemlemorzsát. A húsból lapos gombócokat formáztam, a zsemlemorzsába mártogattam őket, majd forró, de nem túl forró olajban kisütöttem.
Bevallom, nekem nagy kedvencem. Főleg, amikor éjjel a hűtő mellett hidegen egy szelet kenyérrel eszem.:)

Nagyon szokványos, csak általam ritkán készített recept következik.
Az oldalas sütése a legegyszerűbb, tehát az egyik legnehezebb recept szerintem. Nálam el kellett telnie pár évtizednek, hogy úgy érezzem, elégedett vagyok.
Most ráadásul egy kicsit színesebbé akartam tenni, ezért a krumplipüré mellé, néhány új köret kísérletet követtem el.
Jelentem sikeresen.

A sütőtök már eddig is nagy karriert futott be nálam, de a céklával most kísérleteztem először. A két recept eredetije, amin kicsit persze változtattam, Chili és Vanilia oldaláról való.


80 dkg-s oldalas
másfél fej fokhagyma
majoranna
só
bors
zsír

A dolog kezdete természetesen a hentes. Egy nagyon szép, húsos oldalasra sikerült szert tennem.
Meghámoztam a fokhagymát, felszeleteltem, és nagy munkával telis-tele tűzködtem a húst.
A maradékot préseltem, és rá is kentem. A dolog titka azt hiszem az, hogy amikor úgy érzed, hogy már túl sok a fokhagyma, akkor tegyél rá még egyszer annyit.
Jó alaposan megsóztam, majorannáztam.
3-4 evőkanál zsírt tettem a tepsibe, a zsír tetszőleges, nálam elég vegyes volt, a szalonnákból kisütött, és megmaradt, összeöntött zsír volt.
Ráhelyeztem az oldalast, leöntöttem 1 dl vízzel, és lefedtem fóliával.
kb. 45 perc után, levettem a fóliát, és pirosra sütöttem.

Cékla

Közben 2 db közepes céklát megmostam, és duplán becsomagoltam alufóiába, és a tepsi mellé tettem egy órát sülni. Szerintem lehetett volna több idő is.
A céklát meghámoztam, gerezdekre vágtam, meglocsoltam olívaolajjal, sóval, borssal, kevés borecettel, és még 20 percig sütöttem a sütőben.

Sütőtök

Egy db sütőtök felét szeletekre vágtam.

Római köményt, csillagánizst, fahéjat, szegfűszeget, borsot, egy mozsárban összetörtem hozzákevertem 3 ek szójaszószt, 1 ek olívaolajat, némi szezámolajat, és a remek kis szilikon-ecsetemmel bekentem vele a tökszeleteket. Ez is ment a forró sütőbe 25 percig fólia alatt, majd 10 percig fólia nélkül.

3 személyre bőséges ebéd volt, még maradt is egy kicsi.

Réges régi vágy volt ez az étel. Már a bécsi kirándulásunk óta, illetve remek bécsi szakácskönyvem beszerzése óta.
Érdekes módon úgy izgultam ezen az ételen, mintha életemben először mentem volna ki a konyhából.
Szerencsére zotyika is adott kommentként jó tanácsot, így aztán vettem a bátorságot, és nekiálltam.
Hosszú előkészületeket kívánt a dolog, a marhahúslevesből egy erre szánt rész már egy hónapja pihent a fagyasztóban.
Előző nap gondosan vettem szétfővő krumplit, így már nekiállhattam a nagy műnek. Na jó, a krumpli mellett azért borjúhúst is vettem a bécsi szelethez.

Bécsi szelet

 

4 szelet borjú karajfilé
só
olaj a sütéshez
2 tojás
egy kis olaj
1 ek tej
zsemlemorzsa
liszt

A borjúszeleteket fólia alatt vékonyra kiklopfoltam. A könyv szerint 6 mm-re, na tolómétert azért nem használtam. Megsóztam.
A tojásba belekevertem a tejet, sót, és egy kis olajat.
A szeleteket először lisztbe, tojásba, majd a prézlibe mártottam, de a prézlibe nem nyomkodjuk bele, csak épp mindkét oldalát belemártjuk.
Bő olajban kisütjük.

Bécsi krumplisaláta

60 dkg krumpli
hagyma
1/4 l marhahúsleves
1ek  ecet
3-4 ek olaj
½ ek tárkonyos mustár ( ha nincs, akkor másmilyen)
só bors cukor

A krumplit héjában megfőztem, meghámoztam, és melegen vékony szeletekre vágtam. Egy tálba raktam.

A megmelegített marhahúslevest ráöntöttem a krumplira. A mustárt az olajjal kikevertem alaposan, majd belekevertem a sót, borsot. Összekevertem a krumplival, vékonyra szelt hagymával, egy kevés ecettel, cukorral. Addig kell keverni, krémes legyen. A hütőben hagytam egy ideig összeérni.

Isteni, szaftos saláta lett belőle.

Szombatra készülve azt tudtam, hogy a főétel mi lesz.
De betekinte a spejzba, ott találtam egy szegény elfelejtett karfiolt, amit már a teljes vég fenyegetett. Gondolom kb. 2-3 hete vehettem és felejthettem el.
Tehát eldöntöttem, hogy egy jó kis karfiolleves lesz. Ez is a gezemicelevesem egyik verziója tulajdonképpen, miután a Páromnak a vajgaluska a lényeg, na jó a többi sem árt. Épp azt beszéltük, hogy a végén csinálok neki egy vegetalevest, jó sok egész borssal, amit imád, és bele vajgaluska, és máris boldoggá teszem.
De azért inkább megfőztem a karfiollevest, és főzés közben meg megszállt az ihlet is, hogy egy kicsit más legyen.

Karfiolleves curryvel

1 közepes karfiol
1/5 zacskó mirelitzöldség
1 l csirkealaplé
2 dl tejföl
1 ek liszt
só
bors
babérlevél
2 kk madras currykeverék
A karfiolt rózsáira szedtem és feltettem vízbe főzni, majd hozzáöntöttem a valamennyire felolvadt alaplevet is.
Sóztam, borsóztam. Közben jutott eszembe, hogy van még a fagyasztóban egy kis maradék vegyeszöldség, amiben volt répa, kelbimbó, meg mindenféle zöld. Azt is belevágtam.
Mikor a zöldség megfőtt,  a tejföl és a liszt keverékével behabartam. Beleszagattam a vajgaluskát, és akkor jutott eszembe, hogy már mióta gondolkozom, hogy milyen jó lehet a karfiolleves curry-vel. Megszórtam két kávéskanállal, és nagyon nagyon finom lett tőle.

Avagy kalandok a káposztával

A disznótoros, illetve a párolt káposzta azért nem volt olyan egyszerű, mint előzőleg leírtam.

Kiborulásomban eljutottam a napközbeni álmosság olyan fokára, amikor úgy érzem, hogy állva elalszom, úgyhogy a káposztát rábíztam az én édes Uramra.
Na, most vagy ő nagyon szófogadó, vagy én vagyok szörnyen szigorú, akinek nem lehet ellentmondani, lényeg az, hogy félálmomban az almareszelő részt mutattam meg neki, hogy reszelje le.
Le is reszelte, mire felébredtem, ott állt két tál reszelt káposzta:)
Ami nagyon jó, meg nagyon szép, csak párolt káposzta nem lesz belőle.
Na, nem baj, a Párom leszaladt egy második káposztáért, le is gyalulta, már csak azt kellett kitalálni, mi legyen a rengeteg reszelt káposztával.

Mindenesetre megsütöttem a hurkát, meg is ettük, utána kezdtem el gondolkozni a reszelt káposzta további sorsán. Biztos, ami biztos, besóztam, hagytam állni, hogy aztán valami csak lesz belőle. Gondoltam, pirítás után beteszem a fagyasztóba és adandó alkalommal csinálok káposztás cvekedlit.

De aztán nyugtatónak szokás szerint elkezdtem bújni a netet, meg recepteket, és a Mindmegettén megtaláltam Hegyi Kálmánné receptjét.

Életem legjobb káposztás pogácsa receptjét.

Mondjuk, túl gyakran még nem ettem ilyet eddig.

Hozzávalók:

• 1 közepes fej káposzta,
• 2-3 ek olaj
  
• 60 dkg liszt,
• 1 kocka margarin,
• 2 tojás,
• 1,5 dl tej,
• 1 kocka élesztö,
• 2 dl tejföl,
• 2 kávéskanál só,
• cukor az élesztő kelesztéséhez

A reszelt káposztából kinyomkodtam a vizet, és olajon megpároltam, kihűtöttem.
Az élesztőt a tejben, cukorral megfutattam.
A lisztből, margarinból, élesztőből, tojásból és tejfölből sóval lágy tésztát gyúrtam.
A sütőben 30-40 fokra állítva kétszeresére kelesztettem, nagyjából fél óra alatt. Ezt a remek ötletet Fűszeres Esztertől kaptam, mikor megvettük az új villanysütőt.

Lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, majd megkentem a dinsztelt káposzta nagyjából harmadával, és kétszer meghajtogattam. 10 percig pihentettem, majd a nyújtást, kenést és hajtogatást még kétszer megismételtem. Végül kinyújtottam két cm vastagra, kockásra bevagdostam a tetejét, és egy kalinkás vodkás pohárral:) (nincs pogácsaszaggatóm) kiszaggattam.

A sütőtepsibe helyeztem és elkevert egész tojással megkentem a tetejét.

Előmelegített sütőben sütjük. Két sütőtepsi, meg még egy normál tepsi lett belőle.

 

Igen rosszul kezdődött nekem ez az év, vagy rosszul folytatódott, nem is tudom.
Látszik is, hogy eléggé elhanyagoltam a blogomat.
Kezdődött az év azzal, hogy a lányomék válnak, elváltak, és nagy szükség volt a lelki támogatásomra. Ami ugyan azt is jelentette, hogy etettem szegényt, de a fotózások, írások elmaradtak.
Aztán elvesztettem az állásomat, nem kaptam meg a remélt másikat, eléggé romokban hevertem, heverek.

Múlt hét végén még inkább, mint most, úgyhogy nem nagy figyelemmel vettem azt, hogy esetleg enni is kell. Csak az a szerencse, hogy hétvégén legalább mást etetnem kell.

Szerencsére a mélyhűtőben remek házi disznótoros várakozott, én csak egy fej káposztát bírtam venni hozzá.

Még csak nem is lilát, ami igazából kéne, csak fehéret, de hát nem ez volt mostanság a legnagyobb problémám.

Fogadott Anyámtól tanultam a hurka legegyszerűbb sütési módját.
Egy jénaitálat bevizezek, a hurkákat is lemosom vízzel, lerakom a jénaiba, és megszurkálom, majd addig sütöm, míg ropogós, finom nem lesz, nagyjából fél óráig.

Párolt káposzta

1 közepes fej káposzta
1 hagyma
1 kk ecet
1 ek olaj
kevés cukor
köménymag

A káposzta külső leveleit levágom, a többi legyalulom. Besózom, és legalább félórát állni hagyom. Fél óra múlva az olajban megpirítom az apróra vágott hagymát, beleszórom a köménymagot, majd a kinyomkodott káposztát. Megszórom egy kevés cukorral, ecettel, majd fedő alatt óvatosan párolom. Tényleg óvatosan, nekem persze két lábas kellett hozzá, mert odakapott.

Hagymás krumpli avagy piros krumpli

Krumpli
hagyma
zsír
paprika
só

A krumplit héjában megfőzöm. Mikor kész, meghámozom. Jóféle házi zsíron megpirítom az apróra vágott hagymát, meghintem piros paprikával, majd sóval, mintha pörköltszaftot készítenék.
A krumplit kockára vágva beleforgatom a szaftba, és jó alaposan összetöröm, összekeverem.
Gyerekkorom egyik kedvenc étele volt piros krumpli néven, csak úgy önmagában.

Elvileg nagyon illett hozzám a mostani kiírás, mert nagyon szeretek mindent, ami tengeri, meg herkentyű. Még a csigát is szeretem, bár az nem tengeri, de sokan írtóznak tőle.
Viszont főzni soha nem mertem, mert egyrészt nekem ez a tengerparthoz tartozik, másrészt nem tudom megállapítani a mínőségét, harmadrészt, egyszerűen nincs a kezemben.
Úgyhogy a végeredmény egy nem tengeri hal lett.
Ezt az ételt már a komplementer ételekről szóló kiírásra is megakartam főzni, és írni, de akkor megfelelő alapanyagok híján elmaradt.
Most viszont a Pluszban a kosaramba pottyant egy szimpatikus cápaharcsa (pangasius) filé, amit már Chili és Vanilia, valamint Ecet és olaj is megörökített, valamint egy tejszínes spenót.
Tegnap kicsit megijedtem, mert Ecet és olaj szinte az én ételemet készítette el, de azért egy kicsit más, és hát úgy látszik, nagy szellemek találkoznak.:)

A recept forrása egy, a Párom édesanyjától örökölt német szakácskönyv, Spezialitäten aus aller Welt, azon belül pedig egy holland recept.

fél kg hal
só
1 nagy hagyma
50 g vaj
1 csésze tejföl vagy joghurt (én kevertem)
1 csomag spenót
50 g vajforgács

A vaj-tojás szószhoz

két tojássárgája
1 tk citromlé
kis só
75 gr vaj

A haldarabokat besózzuk lime-mal meglocsoljuk, és vajban hagymakarikákkal aranybarnára sütjük. Az eredeti recept lisztezést is ír, de fagyott halnál ez valami szörnyű trutymót hozott létre, ami után serpenyőt cseréltem, és újrakezdtem. Ezután hozzáöntjük a tejfölt és a joghurtot, és kb. 15 percig pároljuk.

Közben elkészítjük a vaj-tojás-szószt.

Két tojássárgáját, citromlé, és a sót addig keverjük vízfürdő fölött, amíg krémes szószt nem kapunk, azután folyékony vajat fokozatosan hozzákeverjük, vagyis doucement:) (nekem is nagyon megtetszett a szó Bächer Ivántól).

A spenótot felforrósítjuk. Egy ovális jénaibe tesszök a spenótot,  majd ráhelyezzük a halszeleteket, és a szószt is. Ezután az időközben elkészített vaj-tojás-szószt is ráöntjuk.

Én a recepttől eltérően megszórtam egy kevés parmezánnal is.

Betesszük a sütőbe, felsőlángon pirulásig sütjük.

Mellé barnarízses jázminrízst főztem. Mindenkinek nagyon ajánlom, olyan mintha magok lennének benne, szaftosabb, ízesebb, mint a normál rízst. Két személyes adag, meg még egy kicsi.

Pont olyan lett, mint amit megálmodtam, ami nagy siker.

Hozzá Hilltop 2007-es Neszmélyi Irsai Olivért ittunk. Na, ebben is sikerült csalódni. Nem volt rossz, de messze volt az általam ismert kedvenc boromtól. És ezért elég elkeseredett lettem. Lehet hogy korán palackozták, vagy rossz az évjárat, de tényleg az egyik kedvenc borom volt. Valami furcsa bukéja volt, mintha cukrozták volna.