Megint egy családi recept.

Ezen a hétvégén én sem akartam túl sokat pepecselni, meg ősz van, meg egyébként is imádjuk a savanyúkáposztás ételeket.
Ez az az étel, ami még az én vega reform lányomnak is az egyik kedvence volt, persze akkor nem sertéshússal, és max két falat húst evett ki belőle.

Székelykáposzta

50 dkg sertéslapocka
30 dkg füstölt oldalas
1 kg savanyú káposzta
egy hagyma
zsír
paprika
köménymag
2 dl tejföl
fél kanál liszt



Feltettem előre főni a füstölt húst. Kockára vágtam a lapockát. A zsírból hagymával paprikával prököltszaftot csináltam, köménymagot szórtam rá, majd beleraktam a húst, kevés vízzel pároltam egy ideig.
A savanyú káposztát kicsit kimostam, ez kár volt, mint utóbb kiderült,mert a káposzta nem volt elég sós, egy kissé összevágtam, és összekevertem a hússal. Beletettem a kisebb darabokra vágott füstölt  húst, és a füstölt lével felengedtem, hogy ellepje a káposztát. Felforraltam, majd kisebb lángra raktam. Nagyjából egy óráig rotyogott.
A végén kevés liszttel elkevert 2 dl tejföllel behabartam, és rottyantottam egyet rajta.
A hiba az volt, hogy sem a káposzta, sem a füstölt hús nem volt az igazi, ezért nem lett igazán ízes.
De másnapra már jobb lesz, mint általában a káposzták.

Olyan jó volt, és jó végiggondolni, hogyan is főzök, honnan jöttem, mik maradtak meg a régiekből.
Természetesen, mint a legtöbbünknél, első a család, a gyerekkor.
Az az igazság, hogy családom nőtagjai soha nem volt az az igazi, tüchtig háziasszonyok. Amennyire tudom, már a nagymamám sem.
Nem voltak nagy, többfogásos vasárnapi ebédek, bonyolult ételek, és legfőképpen nem nagyon voltak házi sütemények.
Ez nem azt jelenti, hogy nem szerettünk jókat enni, együttlenni, de nem volt a fő tevékenység a konyha.
Ami még hozzájött a hagyományaimhoz, hogy nálunk mindig mindenki elvált, újraházasodott, gyerekeket hozott, és vitt.

„Hun házasodunk hun meg elválunk
/ különb féle jerekekkel kísérletezünk”.

Weöres Sándor

Mint a lányomtól megtudtam, van erre egy szociológiai fogalom, a patchwork család. Na ez vagyunk mi.
Anyám, tanár, iskolaigazgató, hát nem a konyhában töltötte általában a napjait, de ha főzött, nagyon jókat főzött.
Hétköznap nagyjából ketten voltunk, egy kis étkű nő, és egy kis étkű kislány.
A hentes rendszeresen röhögni kezdett a 30 dkg darálthús, és egyéb ilyen adagokon.
Nálunk a főzelék feltét nélkül egy komplett étel volt.
Majdnem mindig csak egy fogás volt, és mivel férfi nélküli volt a család, egy héten csak egyszer kétszer volt hús.
Viszont nyitott ház volt, vendégek, barátok, család jöttek-mentek. Ezért néha nagyobb adagok is készültek. De az általában egytálétel, sok embernek, és remek hidegtálak ritkábban.
Ami igazán nagy hatást tett rám, és én is ugyanígy csináltam a lányaimmal, hogy a konyha nem volt zárt. Soha nem hallottam, és nem mondtam, hogy menj ki a konyhából, ne zavarj.
Ezért a főzést nem tanultam, hanem egyszerűen az ember lánya tudta 14 éves korára, hgoy mi a rántás, mit jelent, hogy addig pirítom, amíg  jó lesz, stb.
A következő felvonás a konyhalányságom gimnazista nyaraimon, ahol tényleg profi módon megtanultam a konyhai alapokat.
Azóta is én vagyok a család, és baráti kör nagy hagymavágója.
Aztán férjhez mentem, és tényleg elkezdtem napi szinten főzni. Hagyományok szerint is, meg új dolgokat. A 80-as években volt az első nagy szakácskönyv gyűjtésem.
Sok minden megváltozott a konyhámban azóta, de azért van 3-4-5 olyan étel, amit csak és kizárólag úgy készítek, ahogy anyám, vagy nagymamám főzte. Bár én már a nagymamámét nem sokat ettem sajnos.

Folyt. köv.

Rábeszéltem a lányomékat is, mert jó kínait úgy érdemes enni, hogy minél többen, többfélét, és mindenki mindent eszik.
Szerencsére a lányom ragaszkodott a Fő u-i Lan Zhou étteremhez, ami a tvpaprikából ismerhető Wang étterme.

A kínai konyhának egész korán a szerelmese lettem. 16 éves koromban voltam az akkor még Nyugat-Németországban, ahol apám elvitt egy kínai vendéglőben.
Mondanom se kell, hogy akkor halvány fogalmam sem volt, hogy mire számítsak.
Egy hét német konyhán élés után különösen megrendítő élmény volt.
Rendelt egy csomó mindent, aztán csak döbbenten nézte, hogy az ő kisevő lánya csak eszik és eszik és eszik.

A 80-as években aztán nyílt egy kínai az Andrássy úton, ahol már a férjemmel jártunk minden ünnepi alkalommal.
Később a gyerekeim is nagyon megszerették, de ahogy elterjedt a gyors kínai büfé, már nagyon messze került az eredeti élményektől. Bár azokba is járok, ha megéhezek, nincs időm másra. Sőt az István u-ban egy egészen meglepően jó kis büfé található.
De azért az igazi vágytól az is messze van.

Tehát megérkeztünk a Fő u-ba, ahol egy nagyon kedves, néha talán túlságosan is az, pincér állt rendelkezésünkre.

A jubileumi VKF kiírás jól megmozgatta az agyamat, és egész hónapban sok régi jól bevált receptet főztem.
A mostani vasárnapi ebédnél is egy ilyen igazi gyermekkori ebéd jött vissza.
meglepő módon legalább 5 éve nem csináltam tojáslevest. A lányaim egy időben nagyon szerették, és akkor alakult ki hogy a csurgatott vagy bugyantott leves kérdésére a legjobb megoldás a csurgatott és bugyantott tojásleves.
Tegnap jutott eszembe, és amikor megkérdeztem az Uramat, mit szól hozzá, valami elképesztő lelkesedést hallottam.
Neki is előjöttek az ízemlékek, amik hasonlóak az enyémékhez, és rögtön mondta, hogy ugye köménymag és babérlevél lesz benne?
Megnyugtattam.
Aztán ügyesen eltörtem két tojást, amit meg tudtam menteni, úgyhogy a csurgatott rész rögtön adott volt.
A rakottkrumpli meg az igazi, régi, anyám féle.

Tojásleves

2 evőkanál olaj
2 dkg liszt
Fél hagyma vagy egy kicsi
paprika
köménymag
só
6 tojás (ez soknak tünhet, de mindketten imádjuk a bugyantott tojást.)

Jó, barna, hagymás, paprikás hagymás rántást készítek. Beleszórok kb. 1 kk köménymagot, felöntöm másfél liter vízzel, főztem egy ideig, aztán belecsorgattam 2 tojást. Egy kis ecetet is raktam bele, és lassan belehelyeztem a 4 bugyantott tojásokat.
Na, ez nem kis feladat. Először úgy próbálkoztam, hogy bögrébe a tojás, keverve a leves, és úgy beleöntve, Aztán a merőkanálba tettem a tojásokat, és lassan a forró levesbe. Ez volt a jobb megoldás.

A leves elött álltam neki a rakott krumplinak.

Rakott krumpli

1 kg krumpli
1 szál kolbász
5 tojás
3 dl tejföl
kevés zsír
só
szerecsendió

Héjában megfőztem a krumplit, és a tojásokat.
Kizsíroztam egy jénait - állítólag a jénairól majd készül egy történeti cikk az Uram tollából, csak ki kell várni:). Egy réteg krumpli, rá kolbászszeletek, tojásszeletek, só, egy kis szerecsendió, 1-2 kanál tejföl, újabb réteg krumpli, kolbász, tojás tejföl, krumpli végül bőven tejföllel beborítottam a tetejét. Kb. fél órát sütöttem.
Nyamm. Adtunk a koleszterinnek bőven.

Ebben a hónapban nem a különlegességek izgatnak.
Bár fel is volt adva a lecke, hogy egy olyan pár jön vendégségbe, akiknek az étel igazából hús krumplival.
De szeretjük is valójában, ráadásul nem kell sokat pepecselni vele, megsül minden egyben.
A változatosságot meg biztosítja, hogy mindig máshogy füszerezek.
Most például így.

Csirke krumplival

6 csirkecomb
2 kávéskanál garammasala
só
4 gerezd fokhagyma
1 kg krumpli
kakukkfű
olaj
Fél kg sárgarépa

A csirkecombokat kettévágtam.
Kb. 1 dl olajba belekevertem a garam masalát, sót, apróra vágott fokhagymát, sót. Beletunkoltam a combokat, és hagytam állni.
Meghámoztam a krumplit, szintén kakukkfűvel olajba tettem.
Kizsíroztam egy tepsit, egyik felébe beleraktam a húst, a másikra a krumplit, amit még megsóztam.
Lefedtem fóliával, közepes lángon sütöttem egy órát, majd még egy fél órát fólia nélkül.
Közben a hűtőben találtam vékonyra szelt sárgarépát, amit olajban kisütöttem, és vörösboros körtét tálaltam mellé.
A sárgarépának akkora sikere volt, hogy a barátnőm mondta, hogy ő sosem eszi meg, de így meglepő módon finom,

Már majdnem elfelejtettem, mennyire szeretem. Pedig nyáron a rokon tócsnit csináltam többször.
A múltheti mártogatós hozta meg a kedvem valami jó juhtúrós ételhez.
Egy kicsit ráfáztam, mert a Plusban vettem brinzát, és amikor elolvastam a hátoldalát, kiderült, hogy a juh gomolya keverve van tehén gomolyával, ezért nem volt olyan erős ízű, mint vártam. Kivételesen meg kellett a végén még sózni.
Az igazi sztrapacskát még anyám tudta csinálni. Ő deszkáról szagatta a galuskákat.
Ifjú koromban még én is tudtam, de aztán vettem nokedliszaggatót, és már nincs benne a kezemben, sajnos.

Sztrapacska

3 db nagyobb krumpli
1 tojás
finomliszt (amennyit felvesz)
só
10 dkg juhtúró
15 dkg füstölt szalonna

Lereszeltettem a krumplit az Urammal:) a sajtreszelővel,  hozzáraktam sót, egy tojást, és annyi lisztet hogy nokedlitészta legyen.
Forró sós vízbe beleszagattam.
Amíg főtt, a kockára vágott szalonnát kisütöttem.
A szalonna zsírjának nagyrészét elraktam máskorra, egy kanálnyi zsírba beleraktam a sztrapacskát, rászórtam a juhtúrót, megvártam míg elolvad, és a kisütött töpörtyűvel tálaltam.
Természetesen sör illik hozzá.

Zsidótojás

5 tojás (lehet több, kevesebb, attól függ mennyire szereti a család)
1 fej hagyma apróra vágva (lehet lilahagyma is, meg újhagyma is)
1-2 evőkanál libazsír, hogy kenhető legyen
kis mustár
pirospaprika
bors
só

 

Marhahúsleves

70 dkg marhahús
3 sárgarépa
3 fehérrépa
kis zeller, karalábá
1 hagyma
egész bors bőven
só
kis szerecsendió

A marhahúst megmostam, hidegvízben sóval, borssal, kis szerecsendióval feltettem főzni. Mikor felforrt, kis lángra tettem. Kb. fél-1 ra múlva beleraktam a zöldségeket, és nagyon kis lángon főztem órákig.
Nálam megint bevált a fedő nélkül, lassan főzés, a habja mind elfőtt, nem kellett vele az égvilágon semmit csinálnom.

Frittate

60 g finomliszt
2 tojás
1/8 liter tej vagy szódavíz (nálam vegyesen)
só
Olaj


A tojást a tejet, lisztet, kis sóval összekevertem. Kevés olajat tettem a tésztájába is. Ebből kb. 4-4 palacsinta lett.
Feltekerem, és keskeny csíkokat vágok belőle levesbetétnek.

A blogger vallomása

Érdekes, ahogy átváltozik az ember a  blogolvasás, -írás közben.
Adott egy feladat: májpástétom.

1. lépés
Elgondolom, hogy mit is akarok. Gondolataimat megosztom a Párommal, aki azt mondja - Jó, de úgy csináld, ahogy Anyám csinálta.
Jó - mondom - De hogy csinálta anyukád?
- Azt nem tudom, de arra emlékszem, hogy átpaszírozta a májat a szalonnával együtt. -
Aha, akkor így csinálom.

2. lépés
Szakácskönyv olvasás
Találtam is Váncsánál egy remek receptet.
Volt itthon egy kis maradák sherry, amit fel akartam ehhez használni, és ehhez stimmelt is recept.
Mármint stimmelés szerintem.:) A recept bort, madeirát, és konyakot írt, tehát logikus, hogy én sherryvel csináljam.
Ja, meg vajjal készül, nálam meg muszáj szalonnásan.

3. lépés
Gasztroblogok és internet olvasás.
Kezdjük az index konyhaasztal rovatán.
Már itt megtaláltam moes májpástétomát, és egy kecskeméti receptet. Közben természetesen gugli is jóbarátom.
Aztán beírom a gasztrominerbe, hogy májpástétom, végignézem, bloggertársaim májpástétomait.
Pl.
Marmalade
Horasz
Gabojsza
Narancskonyha (Moes)
Nemisbéka


4. lépés
Már csak a megvalósítás van hátra. A kiválasztott 4, Váncsa, narancskonyha, hirös recept, és édesanya receptje alapján.


Végül elkészül a remekmű. (Igazán szerény vagyok)

Csirkemájpástétom Dalit módra

Egy kg csirkemáj
20 dkg füstölt szalonna
2 hagyma
3 gerezd fokhagyma
fél csokor petrezselyem
2 dl sherry
2 tojás (de egy is elég)
libazsír
majoranna
szerecsendió
1 csomag bacon

Felvágtam az egyik hagymát, és a fokhagymát. fél csokor petrezselymet is összevágtam. Összekevertem a májjal, és meglocsoltam sherryvel, amennyi ellepte.
Hagytam állni pár órát.
A másik hagymát apróra vágva megpirítottam libazsíron, majd a darabokra vágott májat átpirítottam rajta.
Sajnos darálóm nincs, a robotgép aprítójával részletekben pépesítettem az apróra vágott szalonnával együtt.
Ezután Uram kivánságának megfelelően átpaszíroztam fémszitán. Nem hülyeség, tényleg sokkal homogénebb lett. Beleraktam két tojást, némi sherryt még, és összekevertem.
Egy nagyon helyes, ovális jénai tálat kibéleltem baconnal, úgy, hogy le is tudjam fedni, és beleraktam a pépet.
Vízfürdőben, lassú tűzön kb. 1 órát sütöttem.
Rengeteg lett, és nagyon finom, az biztos, hogy most minimum egy hétig saját májpástétom lesz reggelire.

Sajnos mostanában a búcsúvacsora kezd a specialitásommá válni.
Nagyon kedves barátaim vándorolnak ki vagy vissza Ausztráliába. Valószinűleg sok évig nem fogom őket viszontlátni.
A barátok első ötlete egy bár volt, ahol úcsúzkodnánk, de én gyorsan mondtam, hogy sokkal kedvesebb hangulatosabb, ha nálunk a lakásban van.
Hátra volt még a megnyugtatás, hogy nem, nem okoz nekem terhet, nem, nem okoz terhez az Uramnak sem. Nekem az a jó, ha én láthatok vendégül másokat.
Ezután már csak ki kellett találnom, hogy mi is legyen a svédasztalon.
Hogy idejében be tudjak vásárolni, elkészíteni, kitalálni valami nekik szóló kedvencet.
Szerencsére én nem dolgoztam szombaton, ezért volt az egészre időm, miután kiderült, hogy mindenkinek csak a szombat este jó.
A pár férfi tagja végül is könnyű eset volt, jó kis hagyományos magyar gyomor, a barátnőmet meg már egyszer elbűvöltem csirkemájjal.
Ja, meg ami a legfontosabb volt szinte, vettem 10 dkg pepperoni, magyarul macskapöcs paprikát, mert a férfiember azt eszi szenvedélyesen. Utána meg majd gondosan eldugom, mert az én Uram halál beteg lesz tőle.
Száz szónak is egy vége, a következők várták a vendégeket.

• svédgomba
• zsidótojás
• kolbásszal töltött sertéscomb
• májpástétom
• juhtúrós mártogatós

Azért, hogy nehogy éhesek maradjunk, barátnőm is hozott egy teljes hidegtálat.:)
Rajta, tormával töltött sonkatekercs, fasirtgolyócskák, kaszinótojás, szalonnába göngyölt csirkemáj, meg némi zöldség.

Az ilyen vendéglátások mindig rejtélyek. Egyszerűen nem lehet kiszámolni. A családomban mindig először a svédgomba fogy el. Volt társaság, hogy a  zsidótojás, mire odanéztem, már nem is volt.
Most a juhtúrós mártogatós volt olyan, hogy gondoltam, már túlzás, nem is kéne, de végül megcsináltam.
A buli végén egyszerűen rácuppantak szárzellerrel, és más zöldséggel. Már majdnem szégyellni kezdtem magam, hogy kevés lett.
11-en voltunk végül is, és ugyan maradt még számunkra a további napokra, de nem annyira sok, főleg ahhoz képest, hogy ketten is készültünk.

Folyt. köv.