Morgásomra igen sok reagálást kaptam.
Ezért most felhívást intézek a többiekhez.
Írjátok meg kommentben, kérlek, miben csalódtatok, és mi az a csoda amiben még nem.
Azt hiszem, sokan vagyunk, akik nem engedhetjük meg magunknak, hogy végigpróbáljuk a Bortársaság összes borát.
Elsősorban a sima vasárnapi ebédhez illő olcsóbb borokat várom, másodsorban mondjuk egy karácsonyi,  hanukai, születésnapi vacsorához illó, de még megfizethetőeket.
Ráadásul nekem van egy olyan külön vágyam is, hogy hétköznapi emberek, utazás nélkül is hozzájussanak.
Nem vágyom a Művelt Alkoholista babérjaira, nem is értünk igazán hozzá, de az is egy jó mérce, hogy nekünk izlik, vagy nem.

Akkor kezdem én a rosszakkal.

A már említett Bock
Több üveg Vilyan ami majdnem ihatatlan volt, ráadásul vendégségbe vittük.
Duzsi kékfrankos
Dörgicsei talán savignon franc volt.
Szeremley szürkebarát, ha jól emlékszem, a szemelt rizling meg jó.

Ami jó volt

Szt Andrea Napbor (Tőle már több mindent is, és nem csalódtam, de nem az én pénztárcám hosszú távon.)
Ménesi Kadarka
Dörgicséról egy előző évi fehér.
Duzsi szekszárdi kékfrankos rosé  (de pl. vele nem kisérletezem többet, lásd fent.
Chilei savignon franc
Plusz Dél-afrikai és kaliforniai fehérborok
Egyszer meglepetésszerűen vettem 2 liter ausztráliai shyrah-t, ami szörnyen nézett ki, kiderült, hogy a dobozon belül műanyagzacskó rejti a nedűt, és mégis meglepően jó volt.

Az összes Szigligeten ivott szürkebarát, ugyanez pesten már ihatatlan.

A szigligeti borokon kivül, a fent említett magyar borok jó drágák is.

Mint látható, több olyan is felkerült, az én igazán nem exkluzív listámra, hogy ugyanaz a termelő, rossz és jó borral is.
De ha egyszer rossz, akkor már nem kisérletezek többet. Ha valaki ad a nevére, és a márkájára, akkor egy se legyen rossz.

Várom az ajánlatokat és a figyelmeztetéseket.
Aztán csinálok belőle egy gyűjteményt.

Jöjjön egy régi, bevált recept. Valamikor 18 évesen kaptam a receptet egy kolleganőtől, és pont akkor jó, ha az embernek nincs kedve pepecselni, 10 perc alatt elő lehet készíteni, és este akár megsütni.

Sajtos tejfölös hús

4 szelet sertéstarja
15 dkg reszelt sajt
liszt
4 tojás
3 dl tejföl
só, bors






A hússzeleteket kiklopfolom, sózom, borsozom. A tojásokat összekeverem a sajttal.
A húsokat először a lisztbe, aztán a sajtoskeveréke mártom, a tetejére rákenem a tejfölt, és egy kiolajozott tepsibe rakom.
Kb 1 óra alatt közepes lángon megsütöm.
Szerecsendiós krumplipürével tálaltam.

Az utóbbi két hétben többet főztem, mint itt látszik, de hála a bloggertársaknak, nem volt mit írni, mert már annyi isteni receptet gyűjöttem össze másoktól, amiket most már tényleg meg kellett főzni.
Tegnap nagy sikerrrel Fűszeres Eszter marha vindalooja volt a menü.

Most jön a morgás.
Jó nagyképűek vagyunk, hogy a magyar bor, stb. Meg a magyar borászok. Azok az igaziak, meg a világ nem érti meg, nem ismeri az isteni, igazi magyar borokat.
Ehhez képest, nem tudom hányszor jártam meg, akár jó nevű borászok borával is.
Igaz, nem 3-4000 ft-os borokat vettünk, hanem "csak" 2000 Ft környékén.
Múlt héten a Párom kapott ajándékban egy üveg Bock 2006-os Villányi Kékfrankost.
Direkt ehhez akartam marha ételt készíteni.
Túl savas, karcos, vacak volt.
Nem hiszem el, hogy sarki közérten 600 Ft-ért kapható chilei cabernet savignon, vagy a pénteken a Plusban vásárolt á  559 Ft, kaliforniai fehér jobb lehet. Pedig igen.
 

Ezenkivül folyamatos kenyér kisérleteim vannak.
Egyenlőre rejtély hogy mikor és miért sikerül vagy nem.
A múlt heti dagasztás nélküli fantasztikus lett. Az e-heti kevésbé. Ugyanaz a liszt, ugyanaz módszer.
Pedig szépen elzarándokoltam egy hiperbe, amit amúgy utálok, hogy jó lisztet vegyek.

Múlt héten megcsináltam csilii rozsos diós kenyerét, isteni volt.
Most szintén az ő receptjéből a rozmaringos-olajbogyós változatot, ez nem annyira.

De ezen még dolgozom, és ha tényleg jó lesz, és engedélyt kapok rá, akkor fel is teszem.

Ez a recept egyszerűen a csirke krumpli egyik remek variánsa.
A lányomtól kaptam a receptet, aki állítólag Stahlnál olvasta.
Én speciel nem találtam meg.
Amitől egészen kitűnő lett, hogy friss fűszernövénnyel készült.
Amikor vágtam a friss rozmaringot és kakukkfűvet, valami egészen mennyei illat lengte be a konyhát.

Citromos csirkecomb

4 db csirkecomb
2 citrom
1-2 ek friss rozmaring
1-2 ek friss kakukkfű
só
bors
2 ek olívaolaj
2 ek olaj
4 krumpli

A csirkecombokat kettévágtam, megszórtam sóval, borssal, bőven a kakukkfúvel és rozmaringgal. Meglocsoltam az egyik citrom levével, a másik citromot nyolc részre vágtam.
Kiolajozott tepsibe tettem a combokat, mellé a citromgerezdeket.
Mellészórtam 4 kockára vágott krumplit, amit elötte rozmaringos, kakukkfűves olívaolajva meghempergettem.
170 fokon 1 óráig sűlt.
Nagyon jó, illatos, pikáns sült lett a végeredmény.

Mellé még az újra megsűtött dagasztásnélküli kenyér volt, ami most tökéletes lett.
Azt hiszem, ha naponta sütnék, nagyon nagy hátsót tudnék még én is növeszteni.

Mondanom sem kell, bár már egy egész nap eltelt, egyszerűen nem tudok betelni a tűzhellyel.
Gyakorlatilag max félóránként kimegyek és megnézem.
És alig várom, hogy mit főzzek, süssek rajta.
Főleg a süssek, ami azért nagy dolog, mert soha életemben nem sütöttem igazán.
A csirkecurryt igazából már régen tervezem, de a fő ok az volt, hogy süthessek egy naan-t, indiai kenyeret.

A másik hatás, ami ért, hogy most fedeztem fel igazán a youtube receptkínálatát.
Tegnap, ha éppen nem a konyhát, spejzt pakoltam, akkor ott élvezkedtem.
Úgyhogy most ezek alapján készült az étel.
Naan
A csirkecurry meg itt és itt .

Currys csirke

Egy nagyobb kifilézett csirkemell
1 közepes hagyma
2 kk koriandermag
5 szem kardamom
3 szem szegfűszeg
2 gerezd fokhagyma
2-3 cm gyömbér
2 kk kurkuma
1 kk római kömény
2 kk currypor
1 pohár joghurt


A csirkemellet (ez ugyanaz a csirke, amiből tegnap a leves készül, a két combja meg várakozik még a mélyhütőben) kockákra vágom.
A koriandert, kardamomot, szegfűszeget mozsárban összetöröm.
A fokhagymát és a gyömbért egészen apróra nyomom vágom.

3 evőkanál olajon megpirítom a hagymát, ráteszem fokhagymát, gyömbért, a koriander,  kardamom, szegfűszeg keveréket. Kicsit összepirítom, majd rádobom a csirkét. Amikor a hús már fehér, ráteszem a többi fűszert,  egy kicsit hagyom együtt párolódni, majd ráöntöm a joghurtot, és összeforralom. Chilit és kéne bele rakni, ha valakinek bírja a gyomra, így csak az én tányéromba tettem utólag.

Két személyes adag.

Mellé naant adtam, és Mirelle hagymás köményes rizsét.

Általában elégedett vagyok a főztömmel, de ez egyszerűen zseniális volt.
Ja, és a naan... Szegény beteg párom azt mondta, hogy ezt kéri minden szaftos ételhez, leginkább a lecsóhoz.

Hát ez magáért beszél.

Szörnyen beteg lett az Uram, jó alapos torokgyulladás, megtetézve azzal, hogy tegnap egész nap tanítania kellett.
Ami remek program, ha az embernek nem nagyon van hangja.
Mire hazajött, már gyakorlatilag egyáltalán nem volt.
De legalább nem beszél vissza nekem.:)
Ilyenkor a legjobb gyógymód egy jó kis tyúkhúsleves. Vagy csirke? Talán jérce?
Erről fűszeres eszter és lorien tudna bővebben beszélni. Mi is egy 1,8 kg-s csirke.
Az aprólékjából főztem egy jó erős húslevest, és hozzá maceszgombócot.

Maceszgombóc

kb. 20 dkg maceszdara
2 tojás
2 ek libazsír
kb. 3 dl víz
só
szerecsendió
őrölt gyömbér

A hozzávalókat összekeverem, viszonylag lágyra, mert majd megdagad a macesz.
Hagyom állni egy fél órát vagy többet.
Vizes kézzel gombócokat készítek belőle, és húslevesben, lehet kockából is kifőzöm.
kb. 10 perc után egyet megnézek, hogy átfőtt-e.

Hurrá, hurrá, hurrá. Elképesztően, nagyon, egészen boldog vagyok.
Megkaptam életem tűzhelyét. Soha az életemben nem volt még olyan tűzhelyem amit én választottam.

DE MOST!!!

ITT VAN!!

Mindent tud, gázláng, villanysütő, grill, légkeverés, alsó felső király ász.:)

A bevezetés és az előétel és egy kis desszert után jöjjön a főétel.
Azt hiszem, nincs étel ami jobban kifejezheti a hagyományaimat.
Családom egy igazi csikágói, asszimilált zsidó család.
Először is tisztázzuk, mi az a csikágó. Mostanában több téves meghatározás is született erről. Még Békés Pál, Csikágó c. könyvének kritikájában is rosszul szerepel. Csikágó a VII. kerület egy része, a Dózsa György út, Damjanich u. Rottenbiller u. Keleti pu által közrefogott területe.
A csikágó megnevezésről többféle magyarázat is született. Az egyik, hogy a XIX: sz. végén olyan gyorsan húzták fel ezt a negyedet, mint annak idején a Chicagot, a másik, ez még gyerekkoromban igaz is volt, a közbiztonság, illetve annak hiánya.
Ez már a jobban ismert zsidónegyeden kívül van, lakossága zsidók, magyarok, cigányok, tisztviselők, munkások voltak.
Nekem már a nagymamám is itt élt, és ide járt iskolába.
Nemrég találtam meg a Hernád u-i kereskedelmi iskolai bizonyítványát, 1905-ből.
A család már a háború elött is kevéssé tartotta a szokásokat, de mire én megszülettem, már egyáltalán nem. Karácsony volt, van, és lesz nálunk mindig, és anyám szerint semmiben nem vagyunk mások, mint mások, semmilyen zsidó hagyományunk nincsen.
Mikor felnőttem, azért csak rájöttem, hogy nem minden családban van zsidótojás, maceszgombóc és sólet.
Mint nem olyan régen megtudtam, azért még anyukám is vitte gyerekkorában a pékhez a sóletet.
A sólet, mint több helyen olvasható a leghagyományosabb zsidó étel. A szombati munkatilalom miatt, amikor nem szabad főzni, a pénteken elkezdett sólet volt az ünnepi, sábeszi étel. Természetesen szigorúan füstölt libamellel, vagy marhaszeggyel, és marhahússal. Na, meg gerslivel.
De egy asszimilált családnál persze, már a hagyományok is elfajzanak. Nálunk már a tréfli sólet lett divatban, amibe (most a kóser zsidók, és egyéb szigorú hagyományőrzők ne figyeljenek ide) bizony füstölt disznóhús volt mindig. Leginkább jó kis füstölt csülök.
Ez volt anyám fő műve. Mindig akkor volt, amikor már elég sok  barát szólt, hogy manyika (Anyukám beceneve) mikor lesz már sólet. És akkor csaptunk egy nagy bulit, ahol a főszereplő a sólet volt. Azóta már többen megtanulták a társaságból.
Az utóbbi években sok "igazi" sóletet ettem, marhával, velőscsonttal, krumplival, sárgarépával, stb.
De ez még hagyján, de mikor a babot vettem, még a kofa is beleszólt, hogy milyen babból szokták csinálni. Azt mesélte, hogy régebben mindenki fehérbabból csinálta, mostanában meg tarkababot vesznek hozzá. Nálunk mindig tarkababból volt.
De azért nekem a mienk a legjobb. A világ egyik legegyszerűbb étele, tehát eltartott 20 évig, mire tényleg úgy éreztem, hogy na, ez most már olyan.
És akkor jöjjön a recept. Most vagyok igazán bajban, mert itt igazán nem tudom a pontos mértékeket, csak nagyjából.

 

Sólet

50 dkg tarkabab
egy kisebb kicsontozott füstölt csülök
kb 10 dkg gersli (árpagyöngy)
egy hagyma
2 kanál liszt
5 tojás

A babot előző nap beáztatom.
Másnap egy lábasba egyszerűen belerakom a babot, közé a csülköt darabokban, és a hagymát pucolva, de egyben, beleszórom a gerslit, Megszórom kb. két kanál liszttel. a csülök sósságától függően óvatosan sózom. Megy még hozzá egy bő kanál libazsír. Vicces, hogy bár disznóhúst használok bele, de szigorúan libazsírt.
Felöntöm annyi vízzel, amennyi bőven ellepi. A tűzhelyen
Felengedem annyi vízzel, amennyi bőven ellepi.
Felforralom a tűzhelyen, majd berakom a sütőbe.
Elég kis lángon, attól függ mennyi időm van, de minimum 2 de inkább 3-4 órát sütöm, ha úgy látom, kevés a víz pótolom, de nem szokott.
Mielött kész van, úgy egy órával előbb, belerakok 5 db tojást egészben, hogy a sóletben főjjön meg. Az talán a legfinomabb része.

A legszebb az volt, hogy a szomszédnéni, egy nagyon jó kedélyű, kedves asszony, holokauszt túlélő, echte zsidó asszony, azt mondta, mikor átvittem neki egy tányérral, hogy hát igen, így az igazi.:)

Valójában ez a múlt hétvégén készült, de most jutottam oda, hogy megírjam.
Nem nagyon szép, pont mint Anyámé:)
Egyszer megemlítettem neki, hogy ő soha nem volt sütis mama, erre kikérte magának, hogy ez nem is igaz, és igeni sütött nekem piskotát, meg rizskochot, meg palacsintát.
És tényleg.
A piskota mindig lapos volt, de persze nekem így volt a legjobb. A palacsinta jó vastag lett. De pl. hortobágyihoz pont jó.
A rizskoch, ami meg gyerekkorom kedvence, pont ilyen lett, mint ahogy most nekem sikerült.
Ronda de finom:)



A receptet nem is anyukámtól tanultam, mert azért annyira gyakori vendég nem volt nálunk, hanem a jól bevált, klasszikus Horváth Ilonából vettem.



Gondolom, sokunknál megtalálható ez a könyv, hasonló állapotban. Szétesve, foltosan, de azért alapdolgokért csak csak leveszem a polcról.

Rizsfelfújt, vagyis rizskoch

12 dkg rizs
1/2 l tej
1 dl víz
2 tojás
10 dkg cukor
2 dkg vaj
citromhéj
vanillia
5 dkg mazsola

A rízst a vizes tejben a cukkor felével, a citromhéjjal felforralom és a vanilliával., majd egészen kis lángon főztem, amíg a rízs felvette a tejet.
Közben a tojássárgát elkevertem a vajjal, és a maradék cukorral. A fehérjét felvertem habbá.
Amikor már valamennyire kihűlt a rizs, belekevertem a cukros sárgájához, majd óvatosan belekevertem a fehérjét is, majd a mazsolát is.
Kimargarinozott, zsemlemorzsával megszórt tepsibe öntöttem. KB. 30 percig sütöttem.
A még régi sütőnek köszönhetően, kissé megégett az egyik részén, és lapos lett, de az ízén ez nem változtatott.
Borhabot kiséreltem meg hozzá csinálni, de annyira nem lett jó, hogy megörökítsem. Főleg csokiöntettel ettük, amit készen vettem a boltban.

Habár mint leírtam anyám nem a konyhában töltötte az idejét, de nagyon jól főzött.
Az ő főzéstudományának az alapja az volt, hogy nem hiszem, hogy 1 óránál többet töltött volna a konyhában, kivéve, ha valami nagyon nagy ünnep volt.
Ebből fakadóan egytálételekben nagyon jó alapokat kaptam.

Ha ki akartunk rugni a hámból, ebben nagyon jók voltunk, akkor marha volt. Nekünk a marha volt mindig az igazi hús.

Ehhez azért tegyük hozzá, hogy a 70-es évek végén sem volt még mindenhol  mindenfajta hús. Ezért anyám is úgy főzött, hogy amit kapott. Vagyis amit kaptunk. 

Az egyik kedvenc szórakozásom volt, hogy együtt kimentünk a piacra, mikor már voltak szabadszombatok, körbejártunk, bevásároltunk, és mivel addigra már dél lett, a piaci hurkásnál megebédeltünk.
Isteni hurkák voltak, mellettünk a melósemberek, sokszoknyás, akkorian még cigányul beszélő cigányok, családok. Sajnos ez mára már elmúlt, a hurka nem olyan, de ráadásul már meg sem engedhetné magának mindenki minden hétvégén családostul. A lányaimmal, mikor kisebbek voltak még mi is sokszor töltöttük így a szombat délelöttöt.
Hogy még egy kis bezzeg az én időmben szöveget beleszőjjek, ráadásul az én jó kis Garaym is bezárt már két éve, és ki tudja, hogyan nyílik meg újra.

De ha szép marhát vettünk, akkor ez volt az ételünk. Persze ez sem az igazi kétszemélyes étel, de hétvégén úgyis odatévedt mindig valaki.
Erről az ételről is azt hittem, hogy mindenki ismeri, egyszerű és nagyszerű, de sok embert leptem már meg vele.

Dinsztelt hús

1 kg marhafelsál szeletelve.
1 nagy hagyma
10 dkgszalonna, vagy zsír
1 nagy hagyma
paprika
köménymag
majoranna
mustár
só
jó két dl száraz vörösbor

Valójában ez egy marhapörkölt szeletekből.
A marhát bemustároztam és hagytam egy ideig állni. A szalonnából kisütöttem a zsírt, megpirítottam rajta a felvágott hagymát, rászórtam a paprikát, és köménymagot.
Negyon kevés vízet ráöntöttem, hogy ne égjen meg a paprika, és a marhaszeleteket fehérre sütöttem mindkét oldalon. Megszórtam majorannával, sóval, felöntöttem 2 dl vízzel és egy dl vörösborral.
Lassú tűzön lefedve pároltam, a folyadékot vörösborral pótolom. Akkor jó, ha a hús puha, és szaft olyan igazi tunkolni való.
Általában nem szeretem a tésztát köretnek, de a dinsztelt húst kifejezetten makarónival szeretem, vagy más lyukas tésztával.