Első dolgozatom címe

Májgombóc

Szóval májgombóc 

2 beáztatott zsemle
4 db fagyasztott csirkemáj, alaposan megpucolva (a recept marhamájat írt, de én ezt találtam itthon, és úgy gondoltam csirkehúsleveshez jobban is illik).
1 kisebb hagyma
1 csokor petrezselyem
30 g vaj
só
bors
1 tk majoranna
1 gerezd fokhagyma
1 tojás
zsemlemorzsa

Nagyon szeretem ezt a könnyű salátát, de azért a nagyon drága tonhalkonzervet sajnálom egy hétköznapi vacsorához.
Tegnap a boltban viszont találtunk egy viszonylag olcsó tonhalkonzervet, amiből rögtön több darabot is feltankoltam. Vettem hozzá egy csomag mozarellát és paradicsomot is.
A saláta elkészítése max. 10 perc, nem árt ha áll egy kicsit, de ha nem, az sem nagy baj.

Tonhalsaláta

Egy doboz tonhal saját levében
egy csomag mozarella
3 db paradicsom
só
bors
bazsalikom

Felkockáztam a paradicsomot, mozarellát, és összekevertem egy tálban a tonhallal. Megszórtam bazsalikommal, és frissen sütött bagettel tálaltam. Ez az elősütött kis bagett is nagy kedvencem, 10 perc kell neki a sütőben, addig állt pont a saláta is. Könnyű, friss, és még laktató is egy vacsorához.

Nagy kihívás elé néztem ma.
Csak egy napig voltam a páromnál, bevásárolni se időm, se energiám nem volt. Ráadásul csak délben érkeztem, úgyhogy nagyon sok időt sem akartam tölteni a konyhával. Ezért nagy maradékfelhasználást csaptam.
Talátam a mélyhütőben még a múltkori csirkéből egy darab csirkemellet, a kamrában 2 db krumplit, egy még használható uborkát, meg hagymát.
Ebből kellett valami olyat csinálni, ami bőségesen elég kettőnknek.
Az eredmény egy nagyon bőséges, még vacsorára is bőven elég rántott csirkemellcsíkok lett, amihez ijedtemben még egy adag hagymát is kirántottam. Azért is nagy tett ez tőlem, mert ha valamit utálok, az a panírozás.
De mikor ezt szóvá tettem, akkor hálistennek ajánlkozott az Ember kuktának, így aztán a nehezét átvette tőlem.

Szezámmagos csirkemellcsíkok rántott hagymával

1 csirkemell vékony csíkokra vágva
1 nagy hagyma karikákra vágva

A páchoz:

olívaolaj
szójaszósz
kb. 2 centi gyömbér
kurkuma
garam masala fűszerkeverék

A panírozáshoz

Liszt
3 tojás
zsemlemorzsa
reszelt parmezán
szezámmag
tetszés szerint fűszer pl. oregánó, majoranna, vagy ami tetszik.

A pácban egy órát áztattam a csirkemellet, majd lecsöpögtettem. A  zsemlemorzsát összekevertem a szezámmaggal meg parmezánsajttal.
Szokásosan paníroztam először a csirkemellet, majd a hagymakarikákat és kisütöttem.
A végén a maradék panírhoz valóból, "egérkéket" panírgombócot csináltam és azt is kisütöttem.
Hasábburgonyát, és currys kukoricás rizst, és tzatzikit kínáltam mellé. A maradék páclébe lehet még mártogatni is a csíkokat.

A számomra igazi gulyáslevest persze nem ma csináltam. Mert az sok főre, bográcsban készül.

Utoljára a lányom esküvőjén csináltunk 100 főre. Csak annyira lett jó, hogy az Uram, aki állítólag nem szereti, 3 tányérral evett belőle.

Ma viszont egy átlagos normál, lábasban főzött gulyásleves lett. Azért az sem rossz.
Ha már sima konyhai leves, akkor legalább marhából csináltam.

Gulyásleves

40 dkg marhalábszár
1 nagy hagyma
10 dkg füstölt szalonna
1 nagy fehérrépa
1 nagy sárgarépa
fél kg krumpli
só
pirospaprika
köménymag
majoranna

 

Bélszínérmék hirtelen sütve zöldborsmártással, krumplipürével

50 dkg bélszín
bors
só
olaj
vaj
baconszeletek

Zöldborsmártás

1 evőkanál zöldbors
1 dl száraz fehérbor
1 dl tejszín
4 gr vaj
mustár
egy evőkanál méz
só, bors

Krumplipüré

5 közepes krumpli
tej
vaj
1 tojás
1 tk szerecsendió
parmezánsajt

Most vagyok igazán büszke Anya és blogíró.
Tegnap este felszaladt a lányom, hogy elvigyen egy kis borban elrakott körtét.
Ma az én blogom első receptjét csinálja meg, a kacsamellet vörösboros körtével.
Amire már csak azért is büszke vagyok, mert ő az általam ismert legjobb szakácsnő.
El is végzett fél évet a szakácssuliban, de aztán sajnos időhiányban abbahagyta, meg saját bevallása szerint nem tanult semmi újat. Ez mondjuk, valószinűleg a magyar gasztronómiaoktatásról is mond valamit.

Mézes mustáros csirke

2 nagy csirkecomb
2 csirkeszárny
2 evőkanál méz
1-2 evőkanál mustár
mustármag
3-4 gerezd fokhagyma áttörve
1 citrom leve
őrölt bors
szerecsendió
fahéj
kurkuma

Lilahagyma saláta

3 fej lilagyma
1 teáskanál só
1 csésze apróra vágott petrezselyem vagy 1 csésze friss mentalevél vagy zellerlevél (én most petrezselymet és szárított mentát használtam)
1/2 csésze gránátalmamag, vagy 1 teáskanál sumach (opcionális)
fél citrom leve
2-3 evőkanál olivaolaj


2-3 fej vöröshagyma
2 evőkanál fenyőmag

Hurrá, hurrá. Sok sok év óta nem veszek magamnak szakácskönyveket.
Réges régen még a 80-as években rengeteget vettem, máig megvannak, csak jórészük ma már elavult, vagyis megváltozott az izlésem, főzésem.
Egy nagy kivétel volt tavaly. Váncsa István 1001 receptje, de azt inkább irodalomnak tekintem mint szakácskönyvnek.
De most egy hónapon belül két nagy öröm is ért.
Valamelyik blogon vagy fórumon olvastam, hogy kedvezményesen lehet az Alexandránál Good Food könyveket rendelni. Összeálltunk a lányommal, és rögtön 3-at is vettünk.
101 tésztaétel, 101  csípős füszeres étel, és 101 desszert.
Rettentően örültem neki, habár, ahogy átfutottam, olyan sokat nem fogok főzni belőle, többnyire nem könnyen beszerezhető alapanyagok vannak benne, már amelyik recept felizgatott. Viszont nagyon szép, jól kézhezálló, ágyban olvasható könyvecske.










De az igazi nagy meglepetés öröm Izraelből jött. Amikor nyáron kint voltam, egyszerűen nem jutottam el egy könyvesboltba, hogy szakácskönyvet vegyek. Pedig már előre eldöntöttem, hogy ez lesz az első.
De egyik kedves utitársam ott maradt, és csak most érkezett haza.
És hozott nekem egy nagyon szép, és úgy tünik használható, jó kis szakácskönyvet ajándékba.
Azt hiszem, már ezen a hétvégén valamit ki fogok belőle próbálni.

Különös tekintettel arra, hogy most lesz a Párommal kapcsolatunk évfordulója.Valami különleges meglepetést szeretnék kitalálni, ami most még nyomokban van meg csak a fejemben.

Ami valójában krém.
De Váncsa István óta tudjuk, hogy minden saláta amit megeszünk.
Én is igen csodálkoztam, amikor több mint 20 éve először ettem Erdélyben. Abban az időben még alig lehetett padlizsánt kapni itthon, először nem is tudtam, mit is kéne kezdeni vele.
Aztán megjelent Kövi Pál Erdélyi Lakoma című szakácskönyve, és az első pár évben az alapján csináltam.
Ennek a receptnek a lényege, azon kivül, hogy a parázson sütést nem tudom megoldani otthon, hogy úgy bánunk vele, mintha majonézt gyártanánk, lassan adagoljuk hozzá az olajat.
Később pár napig vendégül láttam Melindát, a marosvásárhelyi lányt, akivel együtt csináltam padlizsán, és ő módosította a receptet.
Először is kért egy potyolót. Néztem, mint Rozi a moziban, de kiderült hogy van nekem ilyenem.
Ez egy fából készült bárd, amivel potyoljuk vagyis aprítjuk a padlizsán. Valamint ő tanított meg arra, hogy náluk majonézt is tesznek a salátába.
Én is úgy tudtam, hogy nem lehet fémmel kezelni, de ma már tudom, hogy ez még a rozsdamentes korszak elötti időszakból ered.
Bár a potyoló, az évek alatt eltünt, én máig csak fakanállal, falapáttal készítem.
Amúgy a padlizsánkrém a teljes Balkánon, és mediterráneumban elterjedt, különbőző módokon. Én például minden zsidó vacsorán, ebéden találkozom vele, csak az egy sokkal lágyabb, kevésbé füszeres változat.

Vinetta

2 padlizsán
1 fej hagyma
kb 1 dl olaj
majonéz (legjobb a saját készítésű, de nem tragédia, ha tubusos
só
bors





A padlizsánokat megszurkálom, és forró sütőbe teszem. Én úgy mondom, hogy akkor jó, ha már jó büdős van, vagyis megégett a héja.
Ha kész, megvárom, mig kihül, lehámozom, kiszedem a belét, és egy tálban falapáttal alaposan szétpotyolom, szétnyomkodom.
Apránként keverem bele az olajat, közben a zöld bele egészen kifehéredik. Beleteszem az apróra vágott hagymát, sót, borsot, és majonézt.
Néha apróra vágott keménytojással is gazdagítom.
Piritóssal a legjobb

Kezdjük azzal a történetet,   hogy nálunk a családban a jó húsleves úgy kezdődik hogy marhahús meg levescsont.
jó ideig azért néha megpróbálkoztam csirkéből is, legalábbis valahol ettem, vagy nagy néha, ha már nem tudtam mit kezdeni az aprólékkal, akkor megpróbáltam.
Igazából soha nem izlett, olyan napközis, jobb híján leves lett belőle. Ezért a csirkeaprólék nálam maximum egy zöldségleves kiegészítője volt sok évig.
Csak nemrég tudtam meg, hogy valószinűleg egyetlen bajom volt ezekkel a levesekkel, mélyhűtött, gyorshizlalt állatokból nem lehet jó ételt csinálni.
Blogomon már többször zengtem a Semmelweis utcai csirkés dicséretét, most is folytatom.
Amikor nem érek rá, vagy zárva, óriási csalódások érnek. az utóbbi hónapokban ez háromszor fordult elő, ebből kétszer a szemétben végezte a hús, egyszer meg csak egyszerűen nem izlett. Egyetlen hátránya a  boltnak,  hogy jó hosszú sorokat kell kiállnom.
A többi blogolóhoz hasonlóan én is egyre jobban eltávolodom az E számoktól, és ma már alig használok leveskockát. Viszont ez azt jelenti, hogy néha neki kell állnom alaplét csinálni.
Ezen a hétvégén vettem egy szép nagy darab csirkét és két kg farhátat. Mint otthon kiderült, hogy elég nagy lábas híján a fele farhát ment a mélyhütőbe.
Gondoltam csinálok egy gazdagabb húslevest, meg egy másik adagot, ami alapléként megy mélyhűtőbe.
A vége viszont az lett, hogy az alaplének szánt lábas lett az ízesebb, és a rögtöni fogyasztásra szánt kevésbé, úgyhogy megfordult a kocka. Lett egy nagyon jó húslevesünk, amit a végén 4-en ettünk meg két fordulóban, és 3 liter alaplevem, amiből 1 litert még a hétvégén el is használtam.

Hús illetve alaplé

Egy nagy csirke aprólékja, illetve 4 csirkefarhát két külön lábasba
4-4 sárgarépa
2-3 fehérrépa
egy karalábé kétharmada kettéosztva (a maradékot meg egyszerűen megettük)
Fél zeller kettéosztva
egy-két levél kelkáposzta
só
egész feketebors (jó sok, mert a Párom imádja)
fél-fél hagyma
sáfrány

Feltettem a megmosott aprólékot a zöldséggel, sóval borssal, hagymával főni, amikor felforrt, kis lángra tettem, és legalább 2 órát főztem.
A nagyon lassú főzésnél nekem soha nem kell a habot leszednem, ha jó a hús, szépen elforrja magát. A végefelé tettem bele a sáfrányt, amitől gyönyörű szine lesz.
Amikor kész lett, hagytam kihülni, és most jött a neheze.
Először is főztem egy kis cérnametéltet és tálaltam a Zuramnak. Mivel ez még péntek este volt, csináltam mellé egy remek grenadirmarsot, a többi teendőt áttettem a következő napra.



A kihült levesről leszedtem a fölösleges zsírt, és a levest elraktam a mélyhütőbe.

Másnap lecsontoztam a húst, és maradt egy csomó csirkehúsom és főtt zöldségem, amivel kezdeni kellett valamit.
Ekkor találtam ki a rizottót, amit valójában még soha nem készítettem. Idézőjeles a rizottó, mert egyrészt csak basmati rizs volt itthon, és nem tudtam pontosan követni az utasításokat.

Zöldséges, csirkehúsos rizottó

1 mélytányér főtt csirkehús, fogalmam sincs mennyi volt.
1 mélytányér főtt leveszöldség kockára vágva
Margarin
1 dl fehérbor
sáfrány
Húslé
2 csésze rizs
egy fej lilagyma
2 gerezd fokhagyma

Margarinban (sajnos a szomszéd boltban nincs vaj) megpároltam a hagymát, majd a fokhagymát, beleöntöttem a rizst, és amikor kifehéredett, ráöntöttem annyi felmelegített húslevest, amennyi ellepte. Amikor felitta a levet, akkor újabb egy két merőkanál húslé kis kevergetés, és így tovább. Valamikor félúton öntöttem  hozzá, meg magamba egy kis fehérbort. Időközben rájöttem, hogy a rizs, jobban dagad, mint ahogy számoltam, ezért átönöttem az egészet egy nagyobb lábasba:) Éljen a mosogatás.
Amikor már majdnem puha volt a rizs, hozzátettem a csirkehúst, zöldséget, és összeforaltam az egészet. Egy kis citromléval izesítettem. Szerintem parmezánnal volt az igazi, a párom szerint anélkül, de meglepően jó kis étel lett a végén.